Elkezdtem áment kommentelni a Facebook giccses Jézus-képeihez – azt hittem, a pénzemet akarják, de a valóság sokkal durvább

Előttem a képernyőn csillogó szemű, hófehér galamb dülöngél egy rügyező ágon. Csicsás, katonai jellegű (?) mellényt visel, hozzá bordó csokornyakkendőt, a lábán kristályokkal kirakott gyűrűk, ami kicsit stricis irányba tolja el az összképet. A képet egy magyar zászlós, ezüst láncos bross teszi teljessé, végképp összezavarva a nézőt. A madár háta mögött ragyog a nap, előtte arany betűkkel írt „Ámen” felirat úszkál, a kép jobb felső sarkában egy számláló pörög a Facebook-ismerősnek jelölés vizuális stílusában, a 8 perces élő videó végére fel is megy 800 ezer fölé. Közben madárcsicsergés hallatszik, és egy gépi hang olvas fel egy szöveget Isten áldásáról.

Mit nézek? Egy MI-generált Facebook-reelt, amiből lassan már több van a zombi interneten, mint normális tartalomból – idáig semmi különös. Az ilyen posztokkal dolgozó, vallásos témájú csoportok és oldalak azonban annyira elszaporodtak az utóbbi időben a magyar közösségi médiában, hogy felkeltették az érdeklődésemet. Kik és miért csinálják ezeket, mi lehet a céljuk? Fejest ugrottam a Facebook-kereszténység mesterséges intelligenciával, ámenekkel, és ázsiai profilokkal teli nyúlüregébe, hogy mindezt kiderítsem. Sok mindenre számítottam, de arra, amit végül találtam, egyáltalán nem: eljutottam egy rendkívül jól szervezett, bizarr tanokat hirdető nemzetközi szektához, ami már a magyar Facebookon is térít és hódít.

Ráfüggtem a jézusos képekre, aztán gyanúsak lettek

Az egész úgy indult, hogy a napi rendes adag doomscrollozásom során egyre többször kerültek elém olyan tartalmak a Facebookon, amelyek valamilyen keresztény üzenetet promóztak megkapó giccses-naiv stílusban. A látványosan MI-képgenerátorokkal készült posztok általában Jézust, kisangyalt, ékszerekkel felpimpelt galambot, boldog vagy éppen szomorú, Isten áldására váró embereket ábrázolnak, fura magyarsággal írt imaszerűségek kíséretében. A melléjük írt szövegek pedig arra buzdítanak, hogy reagáljunk a posztra (lájkoljuk, „érintsük meg” a képet), de gyakori az is, hogy arra hívnak fel, kommenteljünk áment. Az ígéret szerint, ha így járunk el, csodálatos dolgok fognak történni velünk, Isten megszabadít a betegségektől, a mai lesz életünk legboldogabb napja, és hasonlók. A kecsegtető, néha kicsit fenyegető („holnap már késő lehet”) ajánlatoknak elég sokan nem tudnak ellenállni: a reelek és a képes posztok alatt olykor százával sorakoznak az ámenek.

Annyira megfogott a keresztény MI-tartalom delejező esztétikája, hogy elkezdtem követni néhány ilyen oldalt. Egy csomó egész nagy, akár 10-15 ezer követővel bíró példány van belőlük a magyar Facebookon olyan neveken, mint Jézus a szívünkben, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve, vagy Imádjuk együtt Jézust. Ezek mind egy kaptafára készültek, bár vannak kisebb különbségek, akad, ami mentes a digitális analfabétákat célzó MI-képektől, némelyik viszont (mint ez vagy ez) az MI-generált szemét legklasszikusabb, interakció-aratásra optimalizált példáit is hozza a vallásos tartalmak mellett:

De a két műfaj gyakran keveredik is:

Egy idő után már annyi ilyen posztot és oldalt dobott elém az algoritmus, hogy a külsőségek mellett az is érdekelni kezdett, vajon mi állhat a háttérben, miért gyártanak ezekből ennyit.

Az első tippem az volt, hogy szokatlanul lelkes magyar keresztények viszik az oldalakat, akik vallásos üzeneteket akarnak terjeszteni. Erre aránylag kevés esélyt láttam, főként azért, mert a posztok nyelvezete nem olyan, mintha a magyart anyanyelvi szinten beszélő emberek írnák őket.

Aztán arra gondoltam, hogy internet-analfabétákon gúnyolódó trollok állnak a dolog mögött, akik azzal szórakoznak, hogy naiv, tanulatlan, zömében idős embereket nevetnek ki, akiket sikerül behúzni kommentelésre. A tartalom puszta mennyiségét látva aztán ez sem tűnt valószínűnek, mert ennyire sok energiát azért talán senki nem tenne paródiaoldalak tucatjainak üzemeltetésébe.

Adta magát a következtetés, hogy valamilyen átverés, vagy annak előkészítése van a háttérben, vagyis arra megy ki a játék, hogy a végén lehúzzák pénzzel a gyanútlan követőket. Ez sokáig elég jó hipotézisnek tűnt, ugyanis vannak olyan népes magyar Facebook-csoportok, amelyekben a jézusos MI-képek mellett feltűnnek klasszikus kamu nyereményjátékos, adatlopós posztok is. Aztán kiderült, hogy a csoportok és a keresztény oldalak egymástól függetlenek, utóbbiak csak arra használják az előbbieket, hogy minél több emberhez eljuttassák a posztjaikat (ahogyan a szélhámosok is). Az a lehetőség viszont még ott volt, hogy egyelőre követőgyűjtési szakaszban tartanak az oldalak, de egy idő után majd átváltanak csalásokra, esetleg eladják valakinek őket, és majd az használja tisztességtelen módon a felületeket. (Például elkezd kiszórni kattintásvadász posztokat, amelyek lehúzós hirdetésekkel teli weboldalakra visznek.)

A legtöbb pénzt viszont arra a tippre tettem volna, hogy az MI-keresztény tartalmak a zombi internet egy újabb megnyilvánulását jelentik: vagyis nagyjából botok készítik botoknak és pár teljesen fogalmatlan felhasználónak ezeket a posztokat. A témával foglalkozó tényfeltáró újságírók kiderítették, hogy mostanra teljes iparág épült interakcióvadász MI-tartalmak gyártására, amit a Facebook közvetve még támogat is. A Meta bónuszprogramján keresztül ugyanis a tartalomgyártóknak fizetnek interakciószám alapján. A program meghívásos, de nem lehet tudni, mi alapján lehet bekerülni, és kívülről nem látható, benne van-e egy adott tartalomgyártó. Így bár nem látszott könnyen hihetőnek, hogy a Facebookra tört magyarsággal vallásos MI-képeket posztoló oldalak benne lennének ebben a körben, éppenséggel kizárni sem lehetett ilyesmit. Legalábbis abból kiindulva, hogy egyesek bizonyítottan üzleti modellt építettek arra, hogy MI-slop tartalmakkal jussanak pénzhez.

A valószínűtlen esztétikájú, vallásos képekhez kommentelt ámenek témája már többeknek feltűnt a világsajtóban is, megfejtést a miértre azonban nem találtam a cikkekben. Abban nagyjából biztos voltam, hogy valamilyen formában pénz lesz a dolog mögött (spoiler: tévedtem), ezért a hipotézis tesztelésére elkezdtem lájkolni és kommentelni a posztokat.

Ázsiai Terézek és Aniták hálójában

Az első ámenek után nagyon gyorsan elkezdtek üzenetek érkezni az oldalaktól, a Jézus a Szívünkben elnevezésűvel keveredtem először beszélgetésbe, már ha a fordítóprogrammal írt sablonüzenetekre való válaszolgatást lehet így nevezni. Azt vártam, hogy hamar érkezni fog egy gyanús link, amire rákattintva majd eljutok egy bankkártyaadatokat kérő honlapra, de ehelyett időpontok közül kellett választanom, hogy mikor szeretném, ha imádkoznának értem. Miután erre feleltem, jött az első nagyobb meglepetés: belinkeltek a csetbe egy Facebook-profilt, akivel a jövőben folytatnom kell a beszélgetést.

Ő egy profilkép alapján ázsiainak tűnő, de magyar nevű nő volt, Anita, aki rögtön fel is vette velem a kapcsolatot. Egy elég valószerűtlen sztorit adott elő, azt mondta magáról, hogy japán, de Spanyolországban él, ahol egy farmon dolgozik a családjával, és egy kicsit megtanult magyarul, hogy tudja terjeszteni az igét Magyarországon. Egyértelmű volt, hogy nagyrészt fordítóprogrammal kommunikál, csakúgy mint a három másik, szintén ázsiai, de magyar nevű profil, akik a következő két napban rám írtak (Teréz, Anna, és Boglárka).

Ezen a ponton még mindig azt hittem, hogy rövidesen megpróbálnak majd adakozásra bírni, vagy ellopni a banki adataimat, de semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett kedvesen, bár elég robotikusan érdeklődtek az életkörülményeimről, koromról, lakóhelyemről, drágámnak szólítottak, és ők is megosztottak néhány dolgot magukról. Vagy hát, „magukról” – a kísérlet teljes időtartama alatt erősen gondolkodtam, hogy a velem beszélgető ázsiai nő profilok, illetve a többi hasonló profil mögött vajon hány valódi ember áll. Tuti megfejtésem erre a végére sem lett, de erre később még visszatérek. Annyi biztos, hogy amikor még a legelején felvetettem nekik, hogy attól tartok, esetleg robotok lehetnek, és/vagy csak le akarnak húzni, nagyon felháborodtak, és hevesen győzködtek tört magyarsággal a valódi emberi mivoltukról, és arról, hogy nem kérnek pénzt.

A profilok bejelöltek ismerősnek is, és többször kérték, hogy mindenképp igazoljam őket vissza, mert így tudjuk tartani a kapcsolatot:

Aztán Anita, a fő kontaktom megkérdezte, hogy szeretném-e velük együtt tanulmányozni Isten igéjét egy nyolcnapos kurzus keretében. Nagyon kíváncsi voltam, mire megy ki a játék, úgyhogy beleegyeztem. Anita a korábban választott időpontom alapján betett egy csoportos csetbe, ami a neve alapján egy minden nap 19:30-kor kezdődő online prédikáció megtartására szolgált. És valóban: aznap este már csipogott is a Messenger, és nagyjából negyven másik résztvevővel együtt egy keresztény jellegű, de azért kicsit furcsa térítésen találtam magam.

A csoportnak nagyjából fele volt valódi magyar ember, a többit magyar nevű ázsiai profilok tették ki, akiket már látványosan nem kellett tovább téríteni, a nyilvánosra állított Facebookjukon megosztott tartalmaik alapján totálisan elkötelezett tagjai voltak a közösségnek. Anita viselkedése alapján arra jutottam, hogy ők azért vettek részt az összes online prédikáción, hogy felügyelni tudják az általuk behúzott alanyokat, hogy figyelnek-e, hívásban maradnak-e. Erre nagyon ügyeltek, amikor én párszor véletlenül megszakítottam a hívást, azonnal írtak privátban, hogy vissza tudnék-e csatlakozni.

A Mindenható Isten újra eljött, és stricis galambokkal térít

A nyolcnapos prédikációsorozatot egy magyar nő, Ilona vezette, és eleinte elég döcögősen ment, mert a magyar résztvevők, a térítés valódi alanyai szinte mind olyan felhasználók (többnyire idős és/vagy nagyon tanulatlan emberek) voltak, akik minimális digitális rutinnal bírtak. Állandó probléma volt, hogy bekapcsolva hagyták a mikrofont és behallatszott a háttérből a tévé vagy egy családi perpatvar, emiatt mindig rájuk szóltak, és a mikrofon kikapcsolásának mikéntjét ábrázoló képeket küldtek be. Néhány alkalom után a többség azért belerázódott, és rendesen hallgatták Ilonát, a csetben válaszolgattak is a tanítás alapján feltett tesztkérdésekre, sőt, a lelkesebbek jelentkeztek szövegeket felolvasni. Az első pár alkalommal általánosabb témákról volt szó (bűnös emberi természet, Istennek tetsző viselkedés, stb.), aztán jobban belementünk, és jöttek a különösebb dolgok, amik már elütöttek a klasszikus keresztény tanoktól. Például belengették, hogy Isten jelenleg is köztünk jár.

A kurzus úgy volt felépítve, hogy az előzetesen megadott címek alapján nem sokra lehetett következtetni, és az is benne volt, hogy csak a nyolcadik alkalomra fog kiderülni, egyáltalán milyen vallási közösségről van szó.

Végül valamivel hamarabb, már az ötödik alkalom tájékán elkezdtek olyan tartalmakat beküldeni, amiből már vissza lehetett fejteni, hogy amibe próbálnak bevonni, az a Mindenható Isten Egyháza, más néven a Keleti Villámlás. (Az elnevezés Máté evangéliumának egy sorából származik: „Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.”)

Korábban soha nem hallottam róluk, de amikor felcsaptam a Wikipediát, eléggé meglepődtem, miről van szó. A Keleti Villámlás újkeresztény egyház (vagy talán inkább szekta, ízlés dolga) 1991-ben alakult Kínában, ahol nem meglepő módon be van tiltva, így ma már leginkább külföldről operál. Bár több mint 30 éve létezik, nehéz pontos információkhoz jutni róla, mert csak titokban terjeszkedik, és nem nyilvánosan elérhető információ, hogy kik töltenek be vezető pozíciókat a szervezeten belül. Az viszont biztos, hogy ma már nagyon nemzetközi a tagsága; elég csak abba belegondolni, hogy az üldözöttség miatt Kínából elmenekült hívek szétszóródtak a világban, és az alig több mint tízmillió ember által beszélt magyar nyelven is toboroznak híveket.

A Mindenható Isten Egyházának története és hitrendszere első ránézésre elég vad, bár jobban belegondolva lehet amellett érvelni, hogy a régi vallások sem sokkal különbek, csak azokat már megszoktuk. Mindenesetre a szekta legfontosabb állítása röviden, hogy

Jézus él, és egy kínai nő az.

Egy kicsit hosszabban: 1991-ben Jang Hsziang-pin, egy kínai nő – akit a kínai állam hivatalos, de persze nem biztos, hogy hiteles közlése szerint korábban pszichés betegséggel diagnosztizáltak – elkezdte egy régebbi újkeresztény szektához tartozó házi gyülekezetekben terjeszteni saját irományait, amelyekről azt állította, hogy a Szentlélek sugallatára alkotta őket. A nő körül hamarosan több száz fős gyülekezet jött létre, majd összeakadt egy Csao Vej-san nevű volt fizikatanárral, aki egy másik szektából szivárgott át Jang hívei közé és gyorsan a vezetőjükké nőtte ki magát.

Innen gyorsan eszkalálódott a történet. 1992-ben Csao már ott tartott, hogy Jang nem is sima próféta, hanem Jézus Krisztus második eljövetelét tisztelhetjük a személyében, vagyis a megtestesült Mindenható Isten. Azóta Jangot már nem is női, hanem férfi személyes névmással emlegetik a hívek, az eredeti nevét nem is használják. Az egyre népszerűbb csoportot először a média kapta fel, miután az újságíróknak megtetszett a női Krisztus sztorija, majd a pártállami hatóságok is felfigyeltek rá: 1995-ben a kínai közbiztonsági minisztérium szektának minősítette őket. Ez a státusz Kínában üldöztetéssel jár, aminek hatására Csao és Jang elhagyták az országot, 2000-ben politikai menedékjogot kaptak az Egyesült Államokban, azóta New Yorkban élnek és onnan irányítják az egyházat. A követők létszámára többféle becslés létezik, ezek alapján valahol 2 és 4 millió fő között lehetnek a híveik.

A Keleti Villámlás vallási tanai a személyes élményeim alapján nem túl bonyolultak, lényegében ugyanazt a néhány sarokpontot ismételgették mind a nyolc bevezető órán, majd az utána következő két csoportos foglalkozáson is, amikbe még belehallgattam. Eszerint az emberiség utolsó korszakát éljük, amikor Isten másodszor is eljött a Földre (a kínai nő képében, bár ezt ők konkrétan nem mondták ki) és új szövegeket hozott létre, amelyek a Bibliához hasonlóan szent könyvnek számítanak.

Azt tanítják, hogy Istennek van egy hatezer éves irányítási terve, ami maga az emberi történelem, és három szakaszra oszlik:

1. A a Törvény kora, amikor Istent még Jehovának hívták és a zsidókat vezette;
2. a Kegyelem kora, amikor Isten Jézus képében jött a Földre és megváltotta az emberiséget, de nem gyógyította meg az emberek „bűnös természetét”;
3. 3. a Királyság kora, amely 1991 óta tart, és lényege, hogy a Jang testébe született Mindenható Isten kinyilatkoztatja az igazság teljességét és azon munkálkodik, hogy megszabadítsa az embereket bűnös természetüktől.

Ha jól értettem, a szekta szerint a sztori vége az lesz, hogy eljön az Ezeréves Királyság, ahová majd azok léphetnek be, akik hisznek a tanaikban és rendesen viselkednek.

A szekta persze fel van készülve rá, hogy sokan kételkedni fognak abban, hogy Jézus egy kínai nő lenne, de van bekészített válasz a huhogóknak, a prédikációkon elmondják, hogy „miért gyártanak pletykákat és rágalmazzák Istent a vallási vezetők és a Kínai Kommunista Párt”. Eszerint amikor Jézus megjelent munkálkodni, minden korszakban sok negatív propaganda kísérte, tehát ez csak a szokásos.

– írták egy alkalommal.

A tanokat bizarr, az európai vizuális kultúrához szokott szemmel mulatságosnak ható képekkel, kisfilmekkel, oktatóanyagokkal, sőt, magyarra szinkronizált, a szekta üzenetét közvetítő játékfilmekkel is igyekeznek átadni a potenciális híveknek. A foglalkozások során például ilyen képeket kapnak az érdeklődők a csoportos csetben:

Először azt hittem, csak slendriánságból lett mindenki sablonázsiai a képen, a vegyesebb etnikai összetétel helyett, de egy későbbi ponton arra jutottam, hogy a Keleti Villámlás szerint Isten tényleg lecserélte a zsidókat a kínaiakra. Ilyen tesztkérdéseket kaptunk:

(A helyes válasz Máté evangéliumát egy kicsit szabadabban értelmezve természetesen a C, de ne aggódjon senki, bármilyen országból lehet csatlakozni a győztes csapathoz!)

A csetekbe beküldött tartalmak közül a csúcsélményt a naiv, musical jellegű hittérítő kisfilmek jelentették, amelyek stílusjegyeik alapján akár régebbi pártpropaganda-anyagok is lehetnének, ha nem pont egy kommunizmussal ellentétes eszmerendszert reklámoznának.

Csúnya ügyek és bizonytalanságok: szekta vs. pártállam

Ez idáig elég ártalmatlannak tűnik, a Mindenható Isten Egyházáról azonban terjednek ennél nyugtalanítóbb információk is, amelyek valóságalapjáról nem lehet száz százalékosan meggyőződni. Ezek között olyan történetek szerepelnek, mint hogy:

• 1998-ban Nanjangban két ember, akiket az egyház tagjaiként regisztráltak, súlyos támadásokat követtek el, kilenc áldozatuk volt. Többek lábát eltörték, volt, akiknek a füleit vágták le, mindezt állítólag azért, mert nem akartak csatlakozni az egyházhoz vagy adakozni nekik. Az ügyet a kínai közvélemény a Mindenható Isten Egyházához kötötte.
• 2002-ben azzal vádolták meg a szektát, hogy 34 embert elraboltak egy másik kínai keresztény közösség vezetői közül.
• 2012-ben – annak ellenére, hogy a csoport központi tanításában nincs ilyesmiről szó, és nem volt központi utasítás semmire a dátummal összefüggésben –, a hívek közül páran elkezdték hirdetni, hogy a maja próféciának megfelelően itt a világvége. A kínai hatóságok szerint lázongásokat szítottak és bűncselekményeket követtek el országszerte, többek között egy késes támadást is végrehajtott egy tag. A rendőrség 1400 főt tartóztatott le országszerte az incidensek miatt.
• 2014-ben hat, magát hittérítőnek mondó ember bement egy McDonald’s-ba Kelet-Kínában, és agresszíven próbálta rávenni a vendégeket, hogy adják meg az elérhetőségeiket. Mikor egy nő ezt többször visszautasította, nekiestek, ütötték-verték, miközben azt kiabálták, „dögölj meg, gonosz szellem”, és hogy „aki közbeavatkozik, meghal”. A nő belehalt a sérüléseibe, a kínai hatóságok pedig ismét a Mindenható Isten Egyházának tagjait azonosították a támadókban, amit a szekta tagadott, nyilvánosan elítélve a tettet. Az ügy bírósági tárgyalása nagy médianyilvánosságot kapott, és a tanúvallomások alapján úgy néz ki, hogy a gyilkosság idején az elkövetők (akik közül kettőt később kivégeztek) tényleg nem a Mindenható Isten Egyházának, hanem egy saját, kisebb szektának a tagjai voltak, és a saját női vezetőikbe látták bele Jézust.

A szekta minden esetben tagadta, hogy köze volna bármilyen agresszív fellépéshez, támadáshoz, a nekik tulajdonított incidensekre azt mondják, ezek pszichopaták magánakciói. Egy 2020-as cikk szerint a csoporttal foglalkozó nyugati kutatók általában inkább arra hajlanak, hogy többször igaztalan vádakkal illették az egyházat Kínában. Az biztos, hogy a pártállam nagyon nem szívleli az újkeresztény szektákat (sem), ezért a tagok üldözése mellett az is elképzelhető, hogy szándékosan fals vagy túlzó információkat terjesztenek egy-egy ilyen csoportról, illetve olyanokat is a nyakukba varrnak, amit nem ők csináltak. Egy kutató szerint 2019-ben valószínűleg a Mindenható Isten Egyházának lejáratása érdekében a kínai állami szervek olyan Twitter-fiókokat hoztak létre a nevükben, amelyekkel az izraeli választásokba próbáltak beavatkozni.

A kínai állam objektivitása már csak azért is kérdéses, mert a „Kína legveszélyesebb szektájaként”, sőt, olykor terrorszervezetként emlegetett mozgalmat már jóval azelőtt betiltották, hogy az első nekik tulajdonított incidens megtörtént volna. Azóta is keményen üldözik: egy 2019-ben publikált amerikai állami jelentés szerint a kínai hatóságok csak 2018-ban több mint 11 ezer tagot tartóztattak le, közülük 525-öt kínzásnak vagy átnevelésnek vetettek alá, sőt, néhányukat halálra kínozták őrizetben. Ebből kiindulva elég nehéz megállapítani, mekkora veszélyt jelent (ha egyáltalán jelent bármekkorát) igazából Kínában a Keleti Villámlás, és hogy a nekik tulajdonított gaztettek közül mi az, amit valóban hozzájuk kötődő személyek követtek el. Annyi biztos, hogy több nyugati országban befogadják vallási okokból üldözött politikai menekültként a tagokat, akik menedékjogért folyamodnak.

Már Magyarországon is vannak hívek

A kísérletem alatt én nem találkoztam agresszióra utaló jelekkel – döbbenetes szervezettséggel és állhatatossággal annál inkább. Azt nem tudtam kideríteni, hány valódi ember áll a magyar nevű, ázsiai (jellemzően kínai, bár az én fő kontaktom pont japánnak mondta magát) hittérítő profilok mögött, de ha csak az ötöde vagy tizede annak a több száznak, ahányat összesen láttam, már az is figyelemre méltó. Ezek a profilok eléggé hasonlóak, és többnyire női neveken futnak, de azért akad egy-két férfi is köztük. A képük vagy egy valódi arc, vagy egy virág – arra megint csak nem jöttem rá, miért szeretik ennyire a virágokat, de valami oka biztos van, mert a privátban küldött képeik túlnyomó része is virág. Nagy részük csak vallásos tartalmakat oszt meg, de vannak kreatívabb versenyzők is, akik például ételekhez írt versekkel törik meg az imák monotonitását:

A jézusos MI-tartalmakat öntő Facebook-oldalak mindegyikét több, akár egy tucat ilyen profil menedzseli különféle európai országokból, folyamatosan osztják meg egymás tartalmait, lépnek be mindenféle más, nagy létszámú csoportba, posztolják a képeiket, gyűjtik az ámen-kommenteket és a potenciális híveket. A velem kapcsolatba került profilok egy részét a cikk írása idején, a kísérlet vége után egy héttel már nem is találtam meg a Facebookon, valószínűleg a Meta észlelte, hogy nem valós emberekhez tartoznak, és törölte őket.

A Messengeren keresztüli térítés első hallásra nem tűnik túl hatékonynak, de azzal a fegyelmezettséggel és kitartással párosulva, amivel hozzáállnak, nem is lehet olyan rossz a hatásfok. Ha csak a saját példámból indulok ki, néhány elejtett interakció után már három csetpartnerem volt, akik napjában többször írtak nekem a beetetési fázisban. Minden reggel beköszöntek egy kedvesnek szánt kávés stockfotóval, drágámnak szólítottak, érdeklődtek, milyen napom van, küldözgettek kiscicás és virágos (sajátnak mondott, de valószínűleg több profil által is felhasznált) fotókat. Egyikük még azt is megosztotta velem tört magyarsággal, hogy kicsit depressziósnak érzi magát. A prédikációk után keresztkérdéseket tettek fel az anyagból, helyes válasz esetén megdicsértek, és úgy általában mindig nagyon kedvesek és szuggesztívek voltak.

A nyolcnapos kurzussal nem ér véget a térítés, a bevezető csetet ezután átnevezték arra, hogy „ez a csoport már nem aktív”, és miután megkérdezték, merre lakom Magyarországon, betettek egy új, megyei csoportba. Itt egy új, szintén magyar prédikátor tartotta a foglalkozásokat (minden héten hármat, alkalmanként legalább másfél órában), és ezen a szinten már feltehetően vannak offline találkozók is. A fő kontaktom legalábbis küldött át képeket a „magyarországi testvérek” egy csoportjáról – az egyiken három idős nő és egy férfi mosolygott egy parkban, a másikon öt idős nő volt látható egy kanapén. A Mindenható Isten Egyházának nemzetközi szervezeti struktúrájáról tudható információk alapján a szekta hierarchikusan épül fel, a regionális és szubregionális vezetők felett felügyelők állnak, az alsó szintű menedzsmentet pedig a helyi gyülekezetek vezetői jelentik. A vezetőket elvileg a tagok választják minden szinten.

A Pest megyei prédikációs csetszobában összesen 43-an voltunk, ennek nagyjából a fele tűnt magyar embernek és biztosan valódi profilnak. Ebből kiindulva országosan már simán lehet minimum néhány száz tagja a Mindenható Isten Egyházának. Pedig a magyar operáció nem létezhet túl régen, az általam végignézett Facebook-oldalak nagy részét 2023-ban hozták létre. Alig több mint egy év alatt sikerült tehát teleszórni a magyar közösségi médiát mémesedő, de térítésre is alkalmas keresztény MI-tartalmakkal és hús-vér követőket is toborozni. Abban ugyan nem kezdtem el hinni tíz nap után sem, hogy egy New Yorkban élő kínai nő az Isten, de a hittérítők teljesítményre azért elismerően tudok biccenteni, figyelembe véve azt, hogy eközben milyen szinten hanyatlik a történelmi keresztény egyházak híveinek létszáma Magyarországon.

A kulcs talán az lehet, hogy vannak fent szép számmal a magyar Facebookon is olyan magányos emberek, akiknek alig van közösséghez tartozási élményük, nem ír nekik senki őszinte érdeklődéssel naponta, és a neveltetésükből adódóan fogékonyak a keresztény üzenetekre. Ha ez mind együtt van, akkor egyáltalán nem lehetetlen tisztán online beszervezni, és akár hosszabban is megtartani alanyokat a gyülekezetekben. Aztán ott van az a pszichológiai hatás is, hogy az embernek okoz egy kis lelkiismeret-furdalást, ha több napnyi kommunikáció után megpróbál lerázni valakit, aki végig kedves volt hozzá. Még úgy is, ha esetleg azt gondolja, hogy az illető nem valós személy, vagy legalábbis több profilt kezel. Ezt a kísérlet végén egy kicsit még én is átéltem, pedig csak színleltem az érdeklődést és a részvételt – úgy képzelem, még nehezebb lehet lekoptatni a misszionáriusokat azoknak, akik őszinte vallásos vonzalommal sodródnak a folyamatba.

Ettől még persze nem merült fel, hogy még tovább folytassam a kísérletet, gyakorló pogányként egy kicsit azért megviselt a mindennapi prédikáció és a robotikus idegenekkel való bájolgás. Tíz nap után úgy éreztem, eleget láttam, és már nem lesz olyan fázis, amikor végül mégis csak elkérik a bankkártya-adataimat, így fontolgatni kezdtem, hogyan zárjam le a kísérletet. Az utolsó lökést az adta meg, hogy az új barátaim (nővéreim?) közül hárman létrehoztak egy csak rólam szóló csoportos csetet a nevemmel a fejlécben, és elkezdtek hívogatni, hogy személyesen beszéljenek velem telefonon. Ilyen közelségbe végképp nem akartam velük kerülni, úgyhogy kiléptem mindenhonnan és fájó szívvel letiltottam őket Messengeren, a jövőben pedig abban reménykedek, hogy Magyarországon nincsenek olyan elszánt tagjai vagy extagjai a szektának, mint akikről a kínai sajtó kétes tartalmú horrorhíradásai számoltak be. Az igéző jézusos és galambos videókat viszont továbbra is nézni fogom, ha úgy adódik, mert hiába is tagadnám, még mindig letaglóz az esztétikájuk.