József tíz éve hidegburkolóként dolgozott a pécsi Zsolnay kulturális negyed felújításán. A brigád az utolsó simításoknál tartott, amikor az egyik épületrész új gazdája elkezdett beköltözni. A cég munkatársai autómakettek fotóival dekorálták ki a frissen festett falakat. Egyikük, Michael elmesélte neki, hogy hamarosan az Amalgam nevű bristoli makettgyártó termékeinek egy része itt, az egykori porcelángyár területén készül majd. József harminc évet húzott le az építőiparban, de gyerekkora óta épít otthon miniatűr autókat. Amikor a britek felvételt hirdettek a műhelybe, ő is jelentkezett, és az elsők közt írhatta alá a munkaszerződését.
Beszélgetésünk közben egy Bugatti szupersportautó kicsinyített másolatához tartozó váltó összeszerelését készíti elő. Nem ez a kedvenc feladata, de az asztalán sorakozó finom reszelőkkel és műszerész-csavarhúzókkal olykor nem is részegységeken, hanem komplett autómaketteken dolgozik, hogy ne váljon egyhangúvá a nagy odafigyelést igénylő munka.
A műhelyben enyhe ragasztó- és festékszag érezhető, a jól megvilágított asztaloknál különböző korú nők és férfiak ülnek. Van köztük egykori fodrász, akit februárban a hónap dolgozójává választottak egy kifüggesztett oklevél szerint. Ő éppen egy miniatűr motorblokk ujjbegynyi turbófeltöltőit véglegesíti. Mások a porcelániparban tökéletesítették kézügyességüket, mielőtt váltásra kényszerültek, Kenesei Miklós ügyvezető pedig a pécsi Flextronics gyár igazgatója volt, mielőtt a pécsi Amalgam leányvállalat élére került. A cég neve magyarul kicsit szerencsétlenül hangzik, mert a régi típusú fogtömés alapanyaga juthat róla eszünkbe – valójában ötvözetet jelent a kifejezés. Az alapítók szerint ez tükrözi a legjobban a Nagy-Britanniában 1985-óta létező vállalkozás filozófiáját.
A magyar munkások közül többen sorját távolítanak el a nyers alkatrészekről, mások csiszolnak vagy ragasztanak, egy elzárt helyiségben pedig fényezőkamra működik, ahol készségszinten bánnak az airbrush-pisztollyal. A kollekció darabjainak elemei nagyrészt könnyen megmunkálható műgyantából készülnek a cég kínai Dongguanban található üzemében, ahol szintén gyártanak teljes maketteket is. A bristoli és pécsi telephelyen a kínai eredetű alkatrészekből lesz komplett autó-, vagy akár repülő-, illetve hajómakett, ezeken a helyeken csak egyedi esetben gyártanak, pontosabban 3D-nyomtatnak alkatrészeket.
A teljes gyártási folyamat 250-400 órát vesz igénybe a makett méretétől és kidolgozottságától függően. Különálló motorblokk-szobrokra is van kereslet. A kis motormásolatok külső kidolgozottsága talán az egész tevékenység csúcsa, hiszen ezek nem fényes felületekből állnak, mint egy karosszéria, hanem tagoltak, változatosak, a valósághűség kedvéért még a kipufogócsöveket is elszínezik, mintha valóban több száz fokos hőterhelést kaptak volna egy igazi autóban. A kínálat egyik büszkesége az eredetivel azonos méretű, kézbe vehető Forma-1-es autókormány, rajta az összes kapcsolóval, amelyeket nyugodtan ki is lehet próbálni, nem esik bennük kár.
A hidegburkolóból lett makettmunkás kedvence a Ferrari 250 GTO kicsinyített mása. Erről az Amalgam pécsi operatív vezetője, Orsós Zsolt elárulta, hogy ugyanúgy fűzött küllős kerekeket szerelnek rá, mint az eredeti sportkocsira, és a hajszálvékony küllőket egyenként, kézzel feszítik a kabátgombnál alig nagyobb felni és a kerékagy közé. A Ferrari eredetijéből mindössze 36 darabot gyártottak 1962 és 1964 közt, az egyik példány 17 milliárd forintnak megfelelő összegért cserélt gazdát egy 2019-es árverésen. Bár nem ez a Ferrari a valaha volt legdrágábban elárverezett veteránautója, mégis felfoghatatlanul sok pénz ez bármilyen használati tárgyért. Csakhogy sem a 250 GTO, sem az Amalgam más termékei nem szokványos használati tárgyak még akkor sem, ha az eredeti Ferrari-ritkaságok közül egyet-egyet működés közben is meg lehet nézni fontosabb veteránautós eseményeken.
Az Amalgam kínálatában 7,8 millió forintnyi dollárért szerepel a nagyobb, 1:8-as méretarányú, tehát körülbelül 60 centiméter hosszú Ferrari GTO, míg a kisebb, kevésbé kidolgozott, 1:18-as, mintegy 25 centis változatért félmillió forint körüli összeget kell fizetni. Jelenleg Pécsen készül egy hengereléssel és kalapálással kialakított, szintén ezt a típust mintázó makettkarosszéria is, amit végleges formájában 70 ezer euró körüli összegért adnak majd el. Bár 50 ezer euróért már válogatni lehet a német mobile.de-n hirdetett, nyolcvanas évekbeli, működő Mondialok között is, erős a gyanúnk, hogy aki a fém GTO-makettre vár, az valódi autót sem a legolcsóbbak közül választ.
Miközben Orsós bemutatja a gyártási folyamatot, kezdjük megérteni, hogyan lehetnek annyira népszerűek a kicsinyített sport- és versenyautók, hogy az áruk ellenére évente ezres nagyságrendben érkezik rájuk megrendelés. Az autóvallást a nyugati társadalmak termelték ki az elmúlt 120 évben, az iparág teremtette meg a mítoszt a reklámipar bevonásával, és bár az autósok többsége soha nem jut el a luxuskategóriáig, a sóvárgás lehetősége közös, így bőven jut terep a fétistárgyaknak is. Jó üzletnek tűnik a luxusmakett, hiszen a Magyarországon működő cég tavaly több mint 820 millió forintos árbevétel mellett 46 milliós profitot termelt.
Pécsen kétszáz autó készül évente. Főként a nagyobb példányokat gyártják a Zsolnay negyedben, ezeknek az ára elviseli a jelentős munkaerőköltséget, illetve a helyszín árát. Sok köztük a Forma –1-es versenyautó, egy 1988-as McLaren MP4/4 1:18-as méretarányú másolatát nemrég Alain Prost kapta meg ajándékba a központtól. A legnagyobb csapatok is sokszor rendelnek az Amalgamtól, a sportág fanatikusai ugyancsak biztos vevők, és mivel a versenyautók, illetve a fényezésük szezononként változik, van is apropó az újabb megrendelésekre. Az ügyfelek többnyire németek vagy britek, de amerikaiak és ázsiaiak is szép számmal akadnak köztük. Van pénzük a finom kézműves munkára, illetve értékelik, hogy bár a pécsi cég arra törekszik, hogy az 1:8-as méretarányú szobrokból legalább tíz példány készüljön, az ezres nagyságrendben gyártott kisebbekből sem lesz tömegtermék, így a ritkább makettek akár befektetésnek is tekinthetők.
Persze nem kell sokat kutatnunk az autóőrület kevésbé ismert bugyrában, hogy megtudjuk, még a Hot Wheels játékautók közt is vannak méregdrága ritkaságok. Ilyen például a mindössze két példányban létező, 1:64-es méretarányú, rózsaszín Beach Bomb, ami egy hátsó ablakán át két apró szörfdeszkával megpakolt Volkswagen T3-as kicsinyített változata. Ez a játékautó soha nem jutott el a sorozatgyártásig, így fellelhető példányaiért már hat évvel ezelőtti is 175 ezer dollárt, vagyis nagyjából 57 millió forintot fizethetett, aki lehetőséget kapott a kincs megvásárlására.
Magyarországon is el lehet adni a drága maketteket, és éppen egy hazai vevőhöz köthető egy erősen szimbolikus történet. Az illető általában valamilyen különleges sportkocsit vásárol magának, majd amikor eladja, rendel egy kicsinyített másolatot emlékbe. Ezek a makettek egyediek, a beltér és a fényezés kombinációja eltér a polcról rendelhető példányokétól, így viszont drágábbak is. Amikor egy létező termék egyes részleteit kell megváltoztatni a vevő kérését követve, a pécsi cégnél tervezik meg a szükséges alkatrészeket, majd itt is készítik el őket 3D nyomtatóval.
Más vevők csupán a fotelben ülve is látni akarják, milyen valódi autót birtokolnak, ezért tartják megfelelő megoldásnak az Amalgam-maketteket. Sokan egy-egy sikeres régi versenyautó másolatára vágynak. Közös bennük, hogy szeretik nagyon közelről nézegetni az autószobrok finom részleteit. Festékhiba, vagy a lakkozásba ragadt szösz itt elképzelhetetlen, a versenyautókon látható szponzormatricák is pontosan oda kerülnek a maketten, mint az eredeti autón.
Vajon a gyűjtögetés üzemanyaga az elmúlástól való félelem? A vevők saját anyagi jólétüknek állítanak emléket a makettekkel? Nem zárhatjuk ki, de egy-egy értékes és ritka darab beszerzése egészségesebbnek tűnik, mint évtizedekig nem kidobni a szekrényben, garázsban, vagy pincében penészedő lomokat.
Az Amalgam régóta szoros kapcsolatot ápol a Ferrarival, sőt, éppen velük értik meg egymást a legjobban. Ennek megfelelően a makettjeik jelentős része is az olasz márka korábbi és mostani autóit mintázza. Persze ahogy végigsétálunk a munkaasztalok közt, látunk félig vagy teljesen kész McLareneket, a LeMans-i Porsche versenyautók készülő darabjait, a cég honlapján pedig vannak Alfa Romeo és Bentley makettek is. Ezeken kívül a cég az Aston Martin sportkocsijainak makettjeihez is rendelkezik gyártási jogosultsággal.
Nagy szó ez, hiszen a manufaktúra termékei az eredeti járművek gyártóival kötött részletes megállapodások alapján készülnek. A nagy márkák nemcsak a titkaik egy részét bízzák a kisipari autószobrászokra, de olykor maguk is rendelnek kicsinyített másolatokat az Amalgamtól, meséli Orsós Zsolt.
Az egyik pécsi büszkeség, a Bugatti Chiron makettje kalandos körülmények közt született. A világos- és sötétkék fényezésű, 1:8-as méretarányú Chiron első példányait hónapokkal azelőtt készítettek el a Zsolnay negyed finom kezei, hogy a típus teljes életnagyságban bemutatkozott volna a 2017-es Genfi Autószalonon. A fejlesztés időszakában szigorú titoktartási megállapodás kötötte az itteni dolgozókat. Nem is fotózhattak a több száz négyzetméteres műhelykomplexum területén, és amikor a Bugatti jóváhagyta a kicsinyített Chiront, a manufaktúrában úgy érezhették, felértek a csúcsra, hiszen a makettet ugyanazon a standon állították ki Genfben, ahol a 16 hengeres szuperautót.
Azóta egyedi megrendelésre készítettek már néhány magánrepülő-miniatúrát is a kicsinyített autók árának többszöröséért. Előfordul, hogy maguk az ügyfelek szeretnék személyesen átvenni a kényes szobrokat, ezért a világ távoli országaiból is hajlandóak Pécsre utazni, ahol megszervezik nekik az átadási ceremóniát. A helyszínválasztás magyarázata éppen ez: a pécsi történelmi negyed nem okoz csalódást a pénzes vásárlóknak, állítólag egy hasonlít is a Ferrari maranellói gyárának eredeti állapotokat idéző részleteire.
Egy-egy új modell elkészítése hosszú folyamat. A cég marketingesei először felmérik, mire lenne igény az autószobrok piacán, majd megkeresik a típus gyártóját, és ha az utóbbi évtizedekben, számítógéppel tervezett konstrukcióról van szó, elkérik a méretpontos tervrajzokat vagy számítógépes modelleket. A régebbi autókat múzeumokban dokumentálják az Amalgam emberei, esetleg bejutnak gyűjtőkhöz, és amit lehet lefotóznak, beszkennelnek.
A makett-tervezés nem merül ki annyiban, hogy az eredeti típus egyméteres felületeit következetesen 12,5 centiméterre zsugorítják, a néhány centimétereseket pedig néhány milliméterre. Boda Vince, a tervezésért felelős munkatársak egyike ideje egy részét a kínai központban tölti, ahol CAD programmal is dolgoznak. A szobrász végzettségű tervező segít a mérnököknek elkerülni, hogy a fotókon látható autók másolatai gnómokként öltsenek gyantatestet a perspektívatorzítás miatt. Így is több prototípus készül, mire minden a helyére kerül, és végül elkészítik az összeszerelési útmutatókat is.
A műgyanta alapanyagból bármit le lehet gyártani, de nem lehet nem észrevenni, hogy bizonyos kategóriák teljesen hiányoznak az Amalgam-univerzumból. Egyetlen kurzormozdítást sem tettek még hiteles villanyautó-miniatúrák elkészítésért, így hiába dolgoznak együtt a Porschéval, beláthatatlan ideig kell várnia annak, aki emészthető áron szeretne Taycan-makettet rendelni a cégtől. A helyzet hasonló a BMW-kkel, a közúti Mercedesekkel, vagy akár az európai tömeggyártók típusaival.
Egy-két régi japán versenyautót találunk csupán a jelenlegi kínálatban, az onnan származó közúti legendák, egyebek mellett a Honda NSX, vagy Mitsubishi Lancer Evolution makettjeit viszont hiába keressük. Azok sem találják majd meg, amire vágynak, akik nem az aszfaltpályás futamok hőseit akarják kitenni a kandalló fölé, hanem valamilyen raliautót. Ezek nem igazán passzolnak az Amalgam stílusához, és talán a fizetőképes kereslet is hiányzik.
Bizonyos ügyfelek nem vágynak a csillogásra, illetve az eredetihez megtévesztésig hasonló külső és belső formai megoldásokra. Ehelyett versenykosszal, gumi- és fékporral szennyezett makettet kérnek az Amalgamtól, ahol a hitelesség kedvéért finom gumiport hordanak fel a Ford GT40-ek, vagy más, régi versenyautók külsejére, pont úgy, ahogy azt annak idején a riválisok és a menetszél alakították az eredeti versenyautókon.
Ilyen lenne a kicsinyített örökkévalóság a pénzes autóőrültek számára? Talán igen, de Orsós Zsolt felhívja a figyelmüket, hogy a pécsi üzem javítóműhelyként is működik. Ugyanis hiába szolgálnak elsősorban esztétikai célt az itt készülő makettek, előfordul, hogy megsérülnek, ezért visszaküldik őket egy alapos renoválásra.
A legélethűbb példányok egyben a leginkább veszélyeztettek. Gazdáik néha nem elég finoman, illetve nem az ehhez mellékelt eszközzel nyitják ki az oldalajtókat, vagy a motorteret. Érthető, hogy megnéznék, valóban sikerült-e odacsempészni hőfok számjelzését a gombostűfejnyi klímakapcsolóra, feszesen állnak-e feliratos biztonsági övek az üléseken, hitelesen csillan-e a számlap a műszerfalon, vagy éppen az valódi autó motorjának gyújtási sorrendjét követve sorakoznak-e a kábelek a gyújtáselosztó és a gyertyapipák között a nyolc- tizenkét hengeres motorokon.
A sérült makett javítási költsége a kár nagyságától függ, de az Amalgam minden részletet előre tisztáz a megrendelővel. A műhely védi magát a szállítási sérültnek álcázott, valójában hanyagság miatt összetört autókkal kapcsolatos vitáktól is, mert ilyesmire is volt már példa. Orsós és csapata folyamatosan fejleszti tudását, így a makettmentés tapasztalataiból szintén merítenek. Itt-ott erősebbre méreteznek néhány érzékeny alkatrészt az újabb konstrukciókon, és az óvatlan mozdulatok következményeinek megelőzése érdekében egy ideje már nem kötik össze a makettek forgatható kormánykerekét az apró kormánymechanizmussal. A legkülönlegesebb példányok működő első és hátsó világítását is úgy oldották meg, hogy a szabadidejük egy részét cérnakesztyűben, kezükben finom ecsettel eltöltő vásárlók akár évtizedeken át őrizhessék magukban a fantáziáló gyereket, miközben a méregdrága makettjüket gondozzák.
