Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy egészséges-e a bor, vagy sem

Sokáig volt általánosan elfogadott tudományos álláspont, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás akár egészséges is lehet. Ez az elmélet mára félig-meddig megdőlt, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az alkohol semmilyen mennyisége nem előnyös az egészségre, és egyre divatosabb a totálisan alkoholmentes életmód is. Az olyan bulvár-egészségguruk, mint Schwab Richárd, már-már rögeszmésen hirdetik az absztinenciát, és az terjed is: a Z generáció már nem iszik annyit, mint az előttük lévő Y-osok. A figyelemfelhívás az alkoholmentesség egészségi hatásaira egy olyan országban, mint Magyarország, kifejezetten hasznos: sokkal-sokkal több alkoholt iszunk, mint amiről esetleg felmerülhetne, hogy még egészséges, a World Population Review szerint 22 százalék felett van az alkoholisták száma az országban. Ez már csak azért is kétségbeejtő, mert a dohányzás és a túlsúly mellett az alkoholfogyasztás a legkritikusabb általános egészségi rizikófaktor. Egyes kutatások szerint ez a három tényező okozza a rákos halálozások közel felét. Mindamellett a tudományos eredmények megosztók a témában, de ha valaminek – nyilván mérsékelt fogyasztás mellett – pozitív hatást tulajdonítanak, az jellemzően a bor. A kutatók azonban még ebben sem képesek megegyezni.

A rezveratrol mindenre is jó

Bár a bor, a sör és a röviditalok az alkoholos komponensüket tekintve megegyeznek, vagyis ugyanaz az etanol van bennük, a többi összetevőjük lényegesen különbözik. Különösen a vörösborban található polifenoloknak jó a hírük: egy metaanalízis szerint a kutatások azt mutatják, hogy változatos betegségekkel szemben lehet védő hatásuk, ilyen például a diabétesz, a csontritkulás, a szív- és érrendszeri, valamint neurodegeneratív betegségek, illetve a rák egyes fajtái. A borpolifenolok közül különösen a rezveratrol, az antocianinok és a katechinek hatékony antioxidánsok.

Az igazi szupersztár ebben a kategóriában a rezveratrol, ami segíthet megelőzni a szív- és érrendszeri betegségeket azzal, hogy csökkenti a szabad gyököket és reaktív nitrogéntartalmú gyököket a szervezetben; és azáltal, hogy átjut az agy–vér gáton, megvédi az agyat és az idegsejteket. Ezen felül csökkenti a vérlemezke-aggregációt, így mérsékeli a vérrögök kialakulásának kockázatát is. Fontos megjegyezni azonban, hogy a legtöbb, rezveratrolnak csodás hatást tulajdonító kutatást egereken és patkányokon végezték, ami remek módszer ugyan a klinikai kutatások előkészítésére, de nem lehet belőle nagyon komoly és hosszú távú következtetéseket levonni az emberi szervezetre vonatkozóan. A vörösbort azért vizsgálják többet, mint a fehéret, mert sokkal több rezveratrol van benne, de a mennyisége változik szőlőfajtáktól, földrajzi helytől, a szüret idejétől, a szőlő érettségétől és a szőlőtőkék egészségi állapotától függően is. Ami a szőlő fajtáját illeti, egy kutatás szerint a pinot noirban és a St. Laurent-ban van a legtöbb rezveratrol.

Ezzel az antioxidánssal kapcsolatban is vannak azonban egymásnak ellentmondó tudományos eredmények: a szív- és érrendszeri betegségekkel szembeni védő hatásával kapcsolatban egy kutatás felvetette, hogy a pozitív hatásait túlbecsülik, mivel az ételekben jellemzően alacsony mennyiségben található meg, és csekély a biológiai hozzáférhetősége, vagyis a vérbe kerülésének mértéke. Ezt az elképzelést több klinikai kutatás támogatja, és több cáfolja is. Ezen kívül a rezveratrollal kapcsolatban az is kiderült, hogy hosszú távú túlzott bevitele csökkenti egyes izoenzimek aktivitását, így akár káros is lehet az emberi egészségre. Szóval itt is érvényes a „mindent csak mértékkel” elv.

A bor, és különösen a vörösbor egészségtámogató hatását már rengeteg kutatásban vizsgálták. Egy tanulmány azt találta, hogy azoknál, akik naponta 5–15 gramm alkoholos italt fogyasztottak, 26 százalékkal csökkent a szív- és érrendszeri betegség kialakulásának esélye, 35 százalékkal a halálozás, és 51 százalékkal a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázata, de leginkább akkor, ha az elfogyasztott alkohol főleg vörösbor volt. Egy másik tanulmányban azt írják, hogy húszezer, mediterrán területen élő egyetemista vizsgálata után megállapítható, hogy a halálozás és a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása szignifikánsan csökkent, az eredmények pedig nyilván függtek a fogyasztott alkohol mennyiségétől (férfiaknál 20, nőknél 10 gramm naponta), illetve a polifenol-fogyasztástól is, ezért a borivóknál sokkal jelentősebben jelentek meg az egészségjavító hatások, mint a sör- vagy rövidital-fogyasztóknál. A kutatók azonban azt is hozzátették, hogy a vizsgált mintában a borfogyasztók amúgy alapvetően egészségesebb életmódot folytattak, ami torzíthatja az eredményt.

Egy 2022-es áttekintés is arra a következtetésre jutott, hogy a bor alapvetően különbözik a többi alkoholos italtól, és vannak egészségi előnyei, főleg akkor, ha a mediterrán diéta részeként fogyasztjuk. Egy 2023-as vizsgálat idején nem találtak összefüggést az egészségkárosodás és a vörösborfogyasztás között, és felhívták a figyelmet arra, hogy szerintük a vörösborra vonatkozó adatokat sokszor azért értelmezik félre, mert egy kalap alá veszik a többi alkoholos itallal.

Ezzel együtt több kutató úgy gondolja, hogy ezek a kutatási eredmények nem elég erősek, a vörösborban sincs elég antioxidáns ahhoz, hogy ilyen mértékű pozitív hatása legyen a szervezetre, és inkább az adott italban fellelhető alkoholmennyiséget kellene vizsgálni.

Több, borról szóló kutatás egyébként nem is a bort magát, hanem a különböző antioxidáns komponenseit vizsgálja, ezekkel azonban érdemes vigyázni, ugyanis hiába lehet előnyös az alkoholos ital egyik összetevője, ha a többi – például ugye az alkohol – káros. Az viszont nem mindegy, hogy az arányok milyenek:

ha a rezveratrolt például jelentős egészségnövelő tulajdonságok jellemzik, az alkoholból pedig létezik egy biztonságos mérték, ami még egészségkárosodás nélkül fogyasztható, a vörösbor egészséges lesz. Ha azonban az alkohol hatása ellensúlyozza a rezveratrol és a többi antioxidáns hatását, a bor többet árt, mint használ.

Na ez az, amiben a tudomány egyelőre nem tudott minden kétséget kizáróan dűlőre jutni.

Nem véletlenül megosztó a téma, régóta fennálló kérdésről van szó, amiről sűrűn változik az éppen aktuális tudományos álláspont. Gyakran vizsgálják például a francia vagy a spanyol paradoxont. Előbbi a franciákra, utóbbi az Egyesült Államok spanyol ajkú kisebbségére vonatkozik, és azt jelenti, hogy hiába az olyan faktorok, mint a franciáknál a zsírban bővelkedő étrend, a hispano-amerikaiaknál pedig a rosszabb demográfiai körülmények, jellemzően sokkal alacsonyabb náluk például a szívkoszorúér-betegség előfordulása, mint az átlag amerikaiaknál. Több kutatás (például ez és ez) is a borfogyasztáshoz köti ezt az érdekes ellentmondást. Ugyanakkor az évek során felmerült: a borfogyasztásnak lehet, hogy még sincs sok köze a dologhoz, és olyan okok állnak a háttérben, mint például hogy a franciák átlagosan kevesebb cukrot és feldolgozott ételt fogyasztanak, és többet mozognak.

Sör, bor, pálinka, vagy egyik se?

A vörösbor mellett egészen különböző alkoholos italok egészségmegőrző hatásaira is készültek már kutatások: az egyik éppen azt figyelte meg, hogy 1,5 deciliter bor vagy 3,3 deciliter sör fogyasztása előnyös lehet a felnőtteknek, mert csökkentheti az ischaemiás szívbetegség és a kardiomiopátia kialakulásának esélyét, illetve az ezek miatti halálozásét is. Azt azért érdemes tudni, hogy az ilyen kutatásokból van jellemzően kevesebb, és az alkohol káros hatásait bizonyítóból több: egy tanulmány szerint például a negyven év alattiaknak egyáltalán nem lenne szabad alkoholt inniuk, az idősebb felnőtteknek viszont egy kis mennyiség akár jót is tehet. Egy 37 ezer ember adatait elemző kutatás azonban azt hozta ki, hogy még egy pohár alkoholos ital is megváltoztathatja az agy szerkezetét, és nem előnyére.

Aztán vannak még az alkoholfogyasztással kapcsolatos olyan kutatások is, amik azt mutatják, hogy a mérsékelt italozás bizonyos szempontokból jobb, mint a semmilyen, és jobb, mint a sok. A stroke tekintetében például úgy tűnik, ez a helyzet, ha a kettő közötti korrelációt nézzük, a grafikon egy J alakzatot vesz fel. Az alkoholfogyasztás és a hirtelen halálozás vagy szívelégtelenség közötti kapcsolat grafikonja is hasonló formát ölt, sőt az összhalálozással felrajzolt egybeesések is így helyezkednek el a két tengelyen.

Ezt a J görbét azonban az elmúlt években sokan kétségbe vonták, mondván, ezekben a kutatásokban az alkoholt nem ivók szignifikáns része azért tartózkodik az ivástól, mert azzal összefüggő betegsége alakult ki korábban, ez pedig már torzítja az eredményeket, és így a görbét is. A kritikusok szerint a nem ivóknál mért magasabb halálozás ezeknek a betegségeknek tulajdonítható. A legújabb kutatások azonban e tekintetben már korrigálnak, kiszűrik és megkülönböztetik az elemzésekben azokat az alkoholt nem fogyasztókat, akiknek alkohollal összefüggő betegségük van.

Az ebben a témában készült kutatások a WHO szerint nem elég erősek ahhoz, hogy bizonyítani lehessen velük, hogy az alkoholfogyasztásnak van olyan szintje, aminél nem áll fenn az alkohollal bizonyítottan összefüggő betegségek, például a rák kialakulásának kockázata.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok nem mutatják, hogy lenne olyan küszöbérték, amelynél az alkohol rákkeltő hatása „bekapcsol”, és azt mondják, hogy ez már az első kortytól jelentkezik. A WHO szerint a fő probléma a daganatos betegségek kialakulásának megnövekedett kockázata: nincsenek olyan tanulmányok, amik igazolnák, hogy az enyhe és mértékletes alkoholfogyasztás szív- és érrendszeri betegségekre vagy a 2-es típusú cukorbetegségre gyakorolt lehetséges jótékony hatásai felülmúlják a rákkockázatéit.

A WHO arra is felhívta a figyelmet, hogy a kutatások eredményei nagyban függhetnek attól, hogy a tudósok milyen kontrollcsoportot használtak, és hogy igazították-e az eredményeket más fontos tényezőkre – mint ahogyan azt a mediterrán területen élő diákokkal kapcsolatos kutatás készítői tették, amikor megjegyezték, hogy a bort fogyasztók egyébként is egészségesebben éltek. Számos korábbi kutatásról derült már ki, hogy az eredmények torzultak, mert a vizsgált borfogyasztók például jellemzően jobb anyagi körülmények között éltek, mint azok, akik másfajta alkoholt ittak, ez pedig statisztikailag már alapvetően nagyobb esélyt ad nekik az egészséges életre. Ezek az igazítások lényegesen befolyásolhatják a kutatások eredményeit, hiszen nem mindegy, hogy az alanyok hány évesek, hol élnek, milyen egyéb egészségi problémáik vannak – rengeteg olyan tényező van, ami számíthat.

Az European Heart Journal Supplements című szaklapban megjelenő cikk arra is felhívja a figyelmet, hogy nem érdemes egy kalap alá venni a nyugati országokban készült kutatásokat a keleti országokban végzettekkel. Ázsiában ugyanis a lakosság nagy részének nincs hatékony enzimatikus megoldása az alkohol eltávolítására, mivel nincs acetaldehid-dehidrogenáz-aktivitásuk, ezért a szervezetük mérgező mennyiségű acetaldehidot halmoz fel még kis mennyiségű alkohol elfogyasztása után is. Nem meglepő tehát, hogy az alkohol-, és különösen a vörösborfogyasztás pozitív hozadékait jellemzően Európában vagy az Egyesült Államokban készült kutatások tudták bizonyítani. Ez a cikk is felhívja a figyelmet arra, hogy

a legtöbb kutatás a témában megfigyelésen alapul, vagyis nem képes arra, hogy ok-okozati összefüggést bizonyítson a mértékletes alkoholfogyasztás és a csökkenő egészségi kockázatok között.

De ez azt jelenti, hogy a legtöbb, az alkoholfogyasztás és rák kapcsolatát bizonyító kutatás is ugyanúgy megfigyeléses típusú, tehát erre a bizonyíték pontosan annyira erős, mint például a vörösbor szív- és érrendszeri pozitív hatását illetően. Az, hogy az alkohol és a rák korrelál, jól dokumentált, főleg egyes ráktípusoknál, mint például a felső emésztőrendszer és a légutak, vagy a vastagbél-végbél és a női emlő daganatos betegségeinél. Az ilyen kutatások egy része nem mérsékelt alkoholfogyasztással számol, hanem egy kicsit magasabbal, így több borpárti tudós úgy gondolja, hogy nem is vonatkoznak az eredmények erre a kategóriára.

Hogy még ennél is bonyolultabb legyen a helyzet, egy olasz metaanalízis azt mutatta ki, hogy nincs egyértelmű összefüggés a rák kockázata és a mérsékelt alkoholfogyasztás között. A kutatásuk során pozitív összefüggést találtak az alkohol és a nőknél a melanóma és a mellrák, a férfiaknál pedig a prosztatarák kapcsolatában, viszont negatív összefüggést (tehát elméletben a megelőzést segítő hatásokat) néhány limfóma, a hólyag- és a veserák esetében.

Ráadásul ebben az esetben azt is biztosan figyelembe kellene venni, hogy az alkohollobbi milyen kutatásokat támogat: a korábban hivatkozott egyik metaanalízist például a „Szőlészet és borászat a kulturális identitás fenntartásához és helyreállításához Morvaországban” nevű projekt támogatta. Persze ez nem jelenti azt, hogy bele is szólt a tartalmába, vagy hogy a kutatók öncenzúrát hajtottak végre, azért mindenképpen óvatosságra int az ilyesmi. Érdemes például megfigyelni, hogy a rezveratrollal kapcsolatos állatkísérleteket is mindenféle megjegyzés vagy kritika nélkül belevettek a vizsgált kutatások közé, ami nem túl fair, ha az alkoholfogyasztás emberi egészségre gyakorolt hatását akarjuk megállapítani. Az alkoholgyártó cégek számos, az alkohol és az egészség kapcsolatát bizonyító kutatást támogattak, ami eléggé hasonlít a dohányvállalatok korábbi taktikájához, így érdemes mindig megnézni, hogy a kutatáshoz milyen cég szolgáltatta a pénzügyi hátteret.

De mi az igazság? ¯\_(ツ)_/¯

A nagymértékű alkoholfogyasztás egészen biztosan káros, ahogy az is, ha valaki egyszerre iszik nagyon sokat. De a mérsékelt fogyasztásról abszolút vegyesek a kutatások – talán nagyon kicsit egy olyan konklúzió felé hajlik a dolog, hogy ha már találtak összefüggést – bár nem ok-okozatit – az alkohol és a rák között, inkább ne kockáztasson az ember. Van abban is ráció, hogy a WHO inkább biztosra megy, és az ajánlásában zéró toleranciát hirdet, még akkor is, ha a mérsékelt ivás bizonyos egészségi faktorokon javíthat is, főleg, ha vörösborról van szó. De ez is csak feltételes mód, hiszen a megfigyelésen alapuló kutatások kapcsán nagy igazság, hogy erős ok-okozati összefüggést nem lehet velük felállítani, sem az alkohol mellett, sem ellene.