Egyre több a bizonyíték, hogy a hipnózis működik, de még a hipnoterapeuták egy része is összemossa az áltudományokkal

Nagy reményekkel indultam el a Hipnózis Érdekvédelmi Egyesület által szervezett előadásra, amelyen szakértőként John Butler szólalt fel. Ami róla az interneten kideríthető, az mind nagyon izgalmas: több mint harminc éve foglalkozik hipnoterápiával, ő az első hivatalos hipnoterápiás képzés megalkotója a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál (NHS), kísérleti ideganatómiát, idegsebészetet és idegtudományi módszertant tanult, és orvostudományi kutatásokat végzett a neuroendokrinológia területére specializálódva, ebben a Londoni Egyetemen szerzett doktori fokozatot.

Ezek alapján érdekfeszítő tudományos előadást vártam a hipnózis jelenlegi kutatásairól – ez állt a meghívóban is –, de sajnos csalódnom kellett: ehelyett az elme erejéről, energiagyógyításról, rezgésekről és megmagyarázhatatlan jelenségekről hallhattam egy kétórás monológot.

Mestergyógyító tudatalattink és energiagyógyászat

„Az orvostudományban sokszor csak a tüneteket kezeljük, a gyökérprobléma, ami a tudatalattiban rejlik, ezzel nem oldódik meg. Később pedig máshol alakul ki a baj újra. Az egyik probléma után jön a másik” – kezdte már-már Máté Gábor-i mélységekig jutva az előadást Butler. Ennek ellenére az elején beszélt kifejezetten érdekes dolgokról is: érintette az elhízás világjárványát, és azt mondta, hogy az embereket az életmódjuk és életkörülményeik betegítik meg.

„Az elmúlt húsz évben az elhízással járó különböző betegségek kezelését fedező orvosi költségek csődbe vitték az NHS-t. A pszichológia és a szociológia elmondja, hogy bár az orvostudomány nagyon sokat fejlődött, az emberek egyre inkább az ellátórendszerre hagyatkoznak, függővé válnak tőle, és kevésbé ismerik el saját felelősségüket.” Az elhízást azért említette meg, mert ez is egy terület, aminél a hipnózissal lehet segíteni: szerinte a rossz étkezési szokások mélyebb okai csak a pszichológia segítségével tárhatók fel.

Valóban készült néhány kutatás arra, hogy a hipnoterápia hasznos lehet az elhízás kezelésében: ez a tanulmány például azt találta, hogy hipnoterápiával statisztikailag jelentős változást lehet elérni elhízott emberek testtömegindexében, ez viszont arra jutott, hogy egyelőre az eredmények biztatók ugyan, de rengeteg a rossz minőségű kutatás, így szükség lehet még több jól felépített vizsgálatra ahhoz, hogy valóban eredményt lehessen hirdetni.

Butler érintette a placebo–nocebo hatást is (azaz amikor valaki azt hiszi, hogy gyógyszert kap, és ettől a tudattól javul az állapota, illetve tapasztal magán mellékhatást), ami szintén teljesen legitim jelenség. Ő úgy gondolja, hogy ezek az elme erejét mutatják be.

Ezután azonban az előadás érdekes fordulatot vett: az előadó arról kezdett el beszélni, hogy a metafizika szerint az anyag energiából áll, és a legnagyobb energia, ami az emberek rendelkezésére áll, a tudatalattinkban rejlik.

Intuitív spirituális elméről, gyógyító rezgésekről, csodás rákgyógyulásokról, és autókat felemelő nyugdíjasokról kezdett el beszélni.

Az előadás végére eljutottunk odáig, hogy ő részt vett olyan kutatásokban, ahol katonák az elméjükkel mozgattak tárgyakat – Butler azt mondta, hiába mondják a kritikus hangok, hogy az ilyen kísérletek rosszul vannak megtervezve vagy egyszerű csalások, ő ott volt, látta, teljes mértékben igazak.

Az előadás nagy részében ilyen anekdotikus, ellenőrizhetetlen állításokkal próbálta meg meggyőzni a közönséget arról, hogy mennyi lehetőség rejlik a hipnózisban – úgy, hogy egyébként ránézésre a közönséget nem kellett meggyőzni, a kérdéseik alapján amúgy is azért érkeztek, hogy inkább tippeket kapjanak, hogyan használják saját (természetgyógyászati vagy orvosi, fogalmam sincs) praxisukban az eljárást.

Ilyeneket pont nem kaptak, de meghallgathatták, hogy

• hipnózis hatására a daganatok eltűnhetnek a szervezetből (a spontán regresszió egyébként hipnózis nélkül is előfordul, bár való igaz, hogy nagyon keveset tudunk arról, miért és hogyan);
• az alternatív gyógyászatot kihagyják az orvosi tantervekből, ehelyett érthetetlen módon inkább a biokémiai folyamatokat tanítják a diákoknak;
• minden olyan orvos kognitív disszonanciával működik, aki nem gondolja azt, hogy a hipnózis rengeteg mindenre bizonyítottan hatásos;
• nem feltétlenül van tudományos bizonyítékokra szükség, ha látjuk, hogy működik a hipnózis (ezt cáfolva utalnék az első pontra);
• a tudatalattink a mestergyógyítónk;
• a döntéshozók blokkolják a hipnoterápiát, mert: Big Pharma;
• az energiagyógyászat működik, komolyan kell venni;
• nem lehet mindig fizikailag bizonyítani egy gyógymód hatékonyságát;
• a fizikai vizsgálatoknál különböző molekulákat vizsgálnak, de szubatomi szinteket is el lehet különíteni, és vannak bizonyítékok rá, hogy ezeknek a vizsgálatoknak a kimenetelét hogyan befolyásolja az emberek elméje;
• a tudományos vizsgálatok még nem annyira fejlettek, hogy a kiegészítő terápiák hatékonyságát tudják mérni;
• az orvosok gyakran nem ismerik a tudatalatti hatalmát;
• a vibrációs gyógyítással is lehet segíteni az embereken, hiszen az egész univerzum rezgésekből áll; és
• önhipnózissal lehet növelni az energiaszinten (itt egy fogorvost hozott példának, aki egy hosszú nap után elmegy a vécére, önhipnózist folytat, és úgy nyomja le a maradék néhány tömést és foghúzást, hogy tele van energiával).

Butler egyébként egy laza 40-45 perces bevezető után mutatott tudományos kutatásokat is arra, hogy milyen területeken lehet hatásos a hipnózis, de összességében inkább nagyokat mondott, bizonyítatlan elméleteket, jól hangzó, érzelmekre ható sztorikat hozott, és a monológja leginkább kampánybeszédre vagy áltudományos előadásra hasonlított. Az, ha összekötjük az alternatív terápiákat a hipnózissal, az elfogadottságának inkább árt, mint használ, még akkor is, ha a hatékonyságát valódi tudományos vizsgálatok támasztják alá.

De mi az a hipnózis?

A hipnózis ugyanis még ma is kicsit fekete báránya a pszichológiának és az orvostudománynak, pedig, laikus szemmel bármennyire furcsának tűnhet is, egyre gyűlnek a tudományos bizonyítékok arra, hogy rengeteg súlyos egészségi problémát lehet vele enyhíteni, sőt gyógyítani is.

A modern pszichológiában jelenleg két fő elmélet verseng a hipnózis tagadhatatlan hatásainak magyarázata kapcsán. Az egyik csoport azt mondja, hogy a hipnotikus szuggesztiók megváltozott tudatállapotot vagy hipnotikus transzt váltanak ki, amiben az erősen szuggerálható emberek hajlandók engedelmeskedni a hipnotizőrnek és rájuk nem jellemző módon viselkedni, például emlékeznek az elfeledett eseményekre, elfelejtik, amit éppen tettek, és engedelmeskednek a poszthipnotikus szuggesztióknak. A másik csoport szerint ezek a hatások nem a megváltozott tudatállapottal, hanem a szerepjátékkal és a szuggerálhatósággal magyarázhatók.

A BJPsych Advances szaklapban megjelent tanulmány igazságot próbál tenni abban, hogy jelenleg hogy áll a tudomány a hipnózishoz. Ebben a kutatók azt írják, hogy a hipnózis nem egy speciális tudatállapot, ahol a védekező mechanizmusok csökkennek, és leereszkedhetünk a tudatalattinkba. Szerintük érdemesebb olyan eljárások összességének tekinteni, amikben verbális szuggesztiókat használnak a tudatosság, az észlelés és a megismerés irányítására. Azt írják, a hipnózissal nincs összefüggésben a fokozott szuggerálhatóság sem: egy kutatás szerint a résztvevők 54 százaléka ugyanannyira vagy kevésbé szuggerálható hipnotikus indukciót követően. Azt is cáfolják, hogy a hipnózissal elveszett emlékeket lehetne felidézni, és hallucinációkat is csak a nagyon fogékony embereknél lehet előidézni.

A hipnoterápia során a klinikus hipnotikus indukcióval kezd, vagyis szóbeli felszólítással, ami arra ösztönzi az alanyt, hogy koncentráljon és relaxáljon. Ezután terápiás javaslatokat ad, hogy eligazítsa az alanyt a kívánt változás felé. Ez az irányítás az, ami megkülönbözteti a hipnózist a meditációtól vagy a mindfulness gyakorlatoktól, amiknek egyébként szintén vannak tudományosan bizonyított hatásaik: míg a meditáció segít elfogadni az alany problémáit, a hipnózis lehetővé teszi azt is, hogy változtassanak, és megoldják a problémát.

Nem mindenkit lehet azonban egyformán hipnotizálni: van, aki fogékonyabb rá, és van, aki kevésbé. Az emberek 10-20 százaléka alig hipnotizálható, és körülbelül ugyanekkora az aránya azoknak, akik erősen hipnotizálhatók, mindenki más a kettő közé esik. Szakértők szerint azonban nagyjából mindenkit lehet hipnotizálni valamilyen mértékben. A hipnotizálhatóság viszont kétélű fegyver lehet: kutatások összefüggést találtak a hipnotikus szuggerálhatóság és az olyan disszociatív problémák magasabb aránya között, mint a funkcionális neurológiai rendellenességek és a poszttraumásstressz-zavar.

A szorongástól a depresszión át a vizeletinkontinenciáig

De mire is jó a hipnózis, mit lehet kezelni vele? Nem egyszerű megmondani, mivel a rengeteg kutatásból nagyon nehéz kibogozni, melyik vehető komolyan, és melyik nem. Kontrollált kísérletek találtak pozitív hatást például irritábilisbél-szindróma, vizeletinkontinencia, vészes terhességi hányás tünetei, alvási problémák menopauzán áteső nők esetében, hiperaktív hólyag, gyerekkori fejfájás, hőhullámok vagy stresszkezelés területén, és a dohányzásról leszokásban is segíthet, legalábbis azoknál biztosan, akik dohányzással kapcsolatos betegségekkel kerülnek kórházba. Ugyanakkor nem bizonyult hatásosnak a sugárkezelésen áteső betegek életminőségének növelésében, és a depresszió kezelésében nem hatékonyabb, mint a kognitív viselkedésterápia.

Ez persze nem a teljes lista: összességében ma már elfogadott, hogy a hipnózisnak lehetnek pozitív hatásai a fájdalomcsillapításban, a stresszkezelésben, a depresszióban, pszichoszomatikus betegségekben (ilyen lehet például a magas vérnyomás is), és a rák végstádiumában akár morfium nélkül is sikerülhet fájdalmat csillapítani vele. Hasznos lehet a tudományos eredmények alapján az immunrendszer működésének támogatásában, az égési sérülések gyógyításában, a műtét utáni felépülésben is.

Bár a mai napig nem tudjuk, pontosan milyen agyi folyamatokon keresztül hatásos a hipnózis, egyes kutatások erre is találtak már eredményeket. Az agyi képalkotó vizsgálatok kevés konszenzust találtak a hipnotikus állapotokban és szuggesztiókban érintett agyi régiók és hálózatok meghatározásában. Ez egyébként érthető, ha belegondolunk, hogy milyen változatos a hipnózis maga.

A Turkui Egyetem tudósai például kimutatták, hogy agyunk információfeldolgozási módja alapvetően megváltozik a hipnózis során: míg a normál ébrenléti állapotban az információkat agyunk különböző részei dolgozzák fel és osztják meg egymással, hogy rugalmas választ adhassunk a külső ingerekre, addig hipnózis során az agy olyan állapotba került, amikor is az egyes agyi régiók egymástól függetlenebbül működnek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a kutatás egyetlen emberen zajlott, akit korábban is vizsgáltak már ilyen témában, mert nagyon fogékony a hipnózisra.

A Stanford Egyetem Orvostudományi Karának kutatói három fontos agyi faktort fedeztek fel hipnózis alatt. Minden változás csak a rendkívül hipnotizálható csoportban volt látható, és csak akkor, amikor hipnózison estek át:

• Először is az aktivitás csökkenését tapasztalták a dorsalis anterior cingulumban, ami azt jelezte a kutatóknak, hogy az alany a hipnózis során teljesen kizárja a külvilág problémáit.
• A kísérlet során az agy két másik területe, a dorsolaterális prefrontális kéreg és az insula közötti kapcsolatok növekedését is tapasztalták. Ez gyakorlatilag egy agy–test kapcsolat, ami segít az agynak feldolgozni és ellenőrizni, hogy mi történik a testben.
• Végül a kapcsolatok csökkenését figyelték meg a dorsolaterális prefrontális kéreg, a mediális prefrontális és a hátsó cinguláris kéreg között. Ez a csökkenés valószínűleg azt jelenti, hogy az alany kevésbé lesz tudatában annak, hogy mit is tesz valójában.

„Amikor csinálunk valamit, nem igazán gondolunk rá közben – csak egyszerűen csináljuk” – mondta David Spiegel, a tanulmány vezető szerzője. A hipnózis során ez a fajta diszasszociáció a cselekvés és a reflexió között lehetővé teszi az alanynak, hogy akár egy klinikus, akár önmaga által javasolt tevékenységekben vegyen részt anélkül, hogy mentális erőforrásokat fordítana arra, hogy tudatában legyen a tevékenységnek.

Egy metaanalízis kimutatta, hogy alapvetően három agyi hálózat érintett a hipnózis során: a központi végrehajtói hálózat, a ventrális figyelemhálózat és a nyugalmi állapotban aktív Default Mode Network vagy mediális frontoparietális hálózat, ami a belső figyelemhez és a képzelőerőhöz kapcsolódik.

Ez mind kifejezetten érdekes, és valószínűleg nem lehet a hipnózis tudományos hasznát elvitatni – ugyanakkor a témában készült kutatásoknak vannak hátulütőik is.

Kritikusok például azzal érvelnek, hogy a hipnózisnak tulajdonított előnyök inkább a placebohatásnak köszönhetők, mintsem a hipnotikus állapot egyedi tulajdonságainak.

Egy, az American Journal of Clinical Hypnosis című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a várható hatások valóban magyarázhatnak bizonyos terápiás eredményeket.

Problémát jelenthet még, hogy nincs általánosan elfogadott protokoll a hipnoterápia alkalmazására, ami a kezelési módszerek és az eredmények változatosságához vezethet. Ezenkívül etikai aggályok merülhetnek fel olyan esetekben, amikor a hipnoterápiát úgy alkalmazzák, hogy az indikációra még nincsenek megfelelő kutatások.

Megpróbálják kijátszani a kuruzslótörvényt

Ha feltételezzük, hogy a hipnózis valóban hatékony orvosi intervenció, akkor a rosszul levezényelt hipnózis akár káros is lehet, ha máshogy nem, a stressz és a szorongás előidézésében vagy a már meglévő mentális problémák fokozásában. A Magyar Hipnózis Egyesület célja például, hogy megfelelő képzéseket nyújtson a területen – a Hipnózis Érdekvédelmi Egyesület eseményén megszólaló második előadó, Pintér László klinikai hipnoterapeuta (és egyébként csontkovács, lélektisztító, reiki mester és az X-profilja szerint szellemgyógyító) szerint ez azt jelenti, hogy az akadémia ki akarja sajátítani magának a hipnózisképzést, elvéve a jogot azoktól, akik ilyen képzés nélkül szeretnék gyakorolni.

Pintér azt mondta, hogy sokszor támadták, amiért hipnózist gyakorol, és a hipnoterapeuták „gyakran válnak mocskolódás tárgyává akkor, ha nem tartoznak valamilyen klikkhez, akik ki akarják sajátítani a hipnoterápiát”. Az úgynevezett kuruzslótörvényre hivatkozott, vagyis az 1997. évi CLIV. törvényre, ami alá 2019-ben bekerültek a pszichoterápiás tevékenységek is. Őt támadták azért, mert a hipnoterápiát is ide lehet sorolni – azzal érvel viszont, hogy nincs megfogalmazva sehol, hogy a hipnoterápia pszichoterápia, így a törvényt ki lehet játszani.

Ambrus István, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Kriminológiai Tanszékének vezetője, egyetemi docens szerint ilyen kiskapu aligha létezhet. „A hipnózist felvillantásszerűen említi a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló 11/1997. (V. 28.) NM rendelet, éspedig a Pszichoterápia és pszichológia alapjai cím alatt, amely azt gondolom, már önmagában egy támpontot képezhet – írta a Telexnek. – A kuruzslótörvény, vagyis a Büntető Törvénykönyv 187. §-a, 2023. január 1-től változott, akkor hozta be az (1a) bekezdésbe a pszichoterapeutákat, de törvényi definíciót nem adott rájuk nézve. Ilyen definíció az 1997-es egészségügyi törvényben szerepel, amelynek 103. § (1) bekezdése szerint »A pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több, meghatározott időtartamú ülésben történő terápiás eljárás, amelyet a pszichoterápiás eljárások végzésére képesítéssel rendelkező szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végezhet önállóan.«

Véleményem szerint az említett kiskapu nem létezik, a hipnoterápia végzéséhez szükség van szakirányú végzettségre. Tehát például egy érettségivel nem válthatok ki egyéni vállalkozóit, és nem írhatom ki a postaládámra, hogy én mostantól hipnózist végzek. Ennek alapja a Belügyminisztérium Egészségügyi Államtitkársága Egészségügyi Szakmai Kollégiumának Egészségügyi szakmai irányelv – A pszichoterápiás ellátásról című, 2024. április 17-én kelt dokumentuma” – tette hozzá.

E szerint „az egészségügyi szakpszichológusi vagy szakorvosi szakképesítés előfeltételét jelenti a pszichoterapeuta szakképzettség megszerzésének. Pszichoterápiát csak pszichoterápiás szakvizsgával rendelkező szakorvos vagy felsőfokú egészségügyi szakpszichológusi szakirányú szakképesítéssel rendelkező szakpszichológus végezhet (illetve pszichoterapeuta képzést folytató jelölt, pszichoterapeuta szupervíziója mellett). Módszerspecifikus pszichoterápiát a módszerspecifikus képzettséggel rendelkező pszichoterapeuták, szakpszichoterapeuták végezhetnek. Magyarországon pszichés tünetektől szenvedő betegek/páciensek/kliensek pszichoterápiáját az alábbi módszerekben képzett, pszichoterápiás szakvizsgával rendelkező pszichoterapeuta végezhet (abc sorrendben felsorolva): aktív-analitikus pszichoterápia, autogén tréning és szimbólumterápia, családterápia, csoportanalitikus terápia, hipnoterápia, individuálpszichológiai pszichoterápia, integratív terápia, jungi analitikus terápia, kognitív-viselkedésterápia (sématerápia), komplex integratív pszichoterápia, pszichoanalízis, pszichoanalitikusan orientált pszichoterápia, pszichodráma, pszichodinamikus mozgás és táncterápia, személyközpontú terápia.” Az irányelv a 33. oldaltól részletesen foglalkozik a hipnoterápiával.

„Nem véletlen, hogy a Hipnózis Érdekvédelmi Egyesület nem is szerepel az irányelvben felsorolt, pszichoterápiával foglalkozó szervezetek között. Mivel a kiskapu nem létezik, a szakirányú végzettség nélkül, ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen ilyen magatartást tanúsító személy elköveti a Btk. 187. § (1a) bekezdése szerinti kuruzslás vétségét” – írta Ambrus, hozzátéve, hogy a „bűntetti alakzat” nem vonatkozik ide, mert például Pintér László a honlapján nem állítja, hogy ő orvos, inkább úgy próbálja beállítani, hogy a hipnoterápiához nem kell végzettség – pedig kell.