Kiugróan sokan haltak meg itthon a legnagyobb kánikulában, de ez igazából a papírforma

Valószínűleg nem írok most túl nagy újdonságot: idén nyáron meleg volt, és a cikk írásakor még nem igazán látszik a kánikula vége, hiába van már a naptár szerint ősz. Talán kevés dolog jelzi azt, hogy milyen extrém heteken, hónapokon vagyunk túl, hogy már létezik egy kifejezetten vicces subreddit, amin a hőségtől szenvedők közös ventilációval segítenek egymásnak elviselni a meleget.

Na jó, ennél valójában van egy jobb indikátora az extrém hőségnek. Nézzük meg néhány, a témával foglalkozó hírcikk címét az elmúlt hetekből!

• Megdőlt a fővárosi és az országos hajnali melegrekord;
• Nem sok értelme volt csütörtökön a reggeli hűsítő szellőztetésnek: megint megdőlt a hajnali melegrekord;
• Az elmúlt 154 év legextrémebb júliusa volt az idei;
• Kedd után szerdán is megdőlt a melegrekord, Baján 40,4 fokot mértek
• 40,7;
• Két egymást követő nap is megdőlt a globális melegrekord;
• Az idei június volt az eddigi legmelegebb, de 13 hónapja folyamatosan dőlnek a hőmérsékleti rekordok.

És így tovább, és így tovább. A nagy meleg rengeteg mindenre káros, többek között az egészségünkre is. Emiatt talán nem is meglepő, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által rendszeresen frissített népmozgalmi grafikonokon látszik, hogy amikor júliusban volt két-három hét, amikor bőven 30 fok felett volt mindennap a csúcs (a 28–30. héten; ez a HungaroMet oldalán minden napra visszanézhető), akkor a halálozási görbe is megugrott. Nem is kicsit:

Ferenci Tamás biostatisztikussal beszélgettünk az ilyen adatok értelmezéséről. Megjegyezte, hogy nem szabad önmagában abból ok-okozati következtetést levonni, hogy amikor meleg volt, akkor a halálozás is nagyobb volt. A gond az, hogy amikor meleg volt, akkor egyúttal egy sor egyéb dolog is eltért attól, mint amikor nem volt meleg, innentől kezdve viszont nem tudhatjuk, hogy a halálozásbeli különbség melyiknek vagy melyeknek a következménye.

Állhat mögötte például valami olyan, ami egyaránt a halálozás és a meleg oka is: az erős napsütés és az azzal járó UV-sugárzás. Azonban lehet, hogy valamilyen közvetett összefüggésről van szó. Például ilyenkor sokkal többen mennek a Balatonra, mint, mondjuk, januárban, így nagyobb eséllyel fulladnak meg többen a tóban. Vagy a csak hűtésre használt légkondikat leginkább a melegben indítják be, így nagyobb az esélye, hogy egy nem tisztított klíma egészségi problémákat okoz, mint, mondjuk, november végén. De természetesen az is felvetődhet, hogy pusztán véletlen egybeesésről van szó.

„A véletlen ingadozás azonban statisztikai úton kezelhető, vannak eszközök, amikkel adható olyan felső korlát, amit ha átlép a heti halálozás, akkor nagy megbízhatósággal kijelenthető, hogy nem véletlen ingadozásról van szó. Az okozati következtetés is erősíthető, még ha biztossá nem is tehető, például megnézhetünk más országokat, ahol nem volt hőhullám, vagy eltérő időpontban volt, vizsgálhatunk több évet, az ismert egyéb tényezők, például az UV-sugárzás vagy a munkaszüneti nap hatása pedig statisztikai eszközökkel is szűrhető” – magyarázta Ferenci.

A halálozási mutató amúgy a hőség heteiig elég jól alakult idén, szinte végig a 2023-as számok alatt voltunk. A KSH ábráján megadott 2019–2023-as átlag összehasonlításként történő használatának mondjuk pont nem sok értelme van, hiszen magában foglalja a koronavírus-járványt is, de az idei adatok a járvány előtti javuló trendbe is illeszkednek.

Na de vissza a kérdéses hetekhez! A nyár elejéről látszik némi hullámzás (heti 100–200-as eltérések), de amikor a 28. héten igazán meleg lett, a halálozások heti száma a 27. heti 2168-ról 2515-re ugrott, a 29. hétre pedig felment 2741-re. A rekord idén a 6. héten, februárban volt, akkor 2811 fő halt meg, de ezzel nincs értelme összehasonlítani a mostani adatot, mert télen mindig nagyobb a mortalitás, mint nyáron. Azt is mondhatjuk, hogy ez a csúcs olyan nagy volt, hogy a nyári, mindig mélypontot jelentő alapról indulva is szinte elérte a legdurvább téli adatot.

Érdemes azonnal eggyel mélyebben is megvizsgálni a jelenséget. A következő ábrán Ferenci feltüntette, hogy 2024-ben az egyes hetek halálozásai hogyan térnek el az egész időszak alaptrendjétől. A plusz információ a KSH ábrájához képest az, hogy ezen a nemek és életkorok is látszanak, így végigkövethető az is, pontosan kiket érintett a hőhullám: a 65 év felettieket és inkább a férfiakat.

A szaggatott vonalak a véletlen ingadozás felső határát mutatják, ez az, amit ritkán lép át a halálozás pusztán véletlen ingadozásból fakadóan. Ez segít annak megítélésében, hogy melyik kiugrás gyanús, hiszen a kisebb halálozási számú csoportokban (a fiataloknál), akár elég nagy ingadozás is lehet úgy, hogy a dolognak nincs jelentősége, mert pusztán a véletlenből fakad.

Az viszont érdekes, hogy a 30. hétre nagy volt a visszaesés (2077 fő), holott még azon a héten is jelentősen melegebb volt, mint a 28. hét előtt, és aztán ez még tovább is csökkent (a 31. héten 2029 fő, a 32. héten 1910, ami az eddigi éves mélypont). Ez azonban Ferenci szerint nem annyira kirívó eset, mint amilyennek elsőre tűnik. A korábbi hasonló hőhullámoknál, de főleg a 2007-es kánikulánál is meg lehetett figyelni Magyarországon is, hogy az óriási kánikulák idején van egy szűk, egy-két hetes csúcs, egy-egy kiugró hét, amit ilyen visszaesés követ.

Tehát statisztikai szempontból az idei számok követték a korábbról ismert menetrendet. Az elmúlt 24 év adatain egyébként jól látszik, hogy bár télen többen halnak meg, a nyár közepén többször van kiugrás a statisztikailag várható szinthez képest:

Ha abból indulunk ki, hogy a kánikulának jó eséllyel köze van a halálozáshoz, akkor ez részben talán megmagyarázható a halálozás eltolódásának (vagy előre hozott halálozásnak) nevezett jelenséggel. Ferenci szerint ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy ha egy időszakban a vártnál valamiért kiugróan sokkal többen halnak meg, akkor nem sokkal később kevesebben fognak.

„A magyarázat az, hogy a hőhullámba belehalók nem véletlenszerűen kerülnek ki a lakosságból: azok halnak meg elsősorban, akik nagyon törékenyek voltak, nagyon rossz állapotban voltak eleve is. Így viszont az ő haláluk hőhullám híján is várhatóan hamar bekövetkezett volna. A hőhullám gyakorlatilag előre hozta a halálozásukat, emiatt a kiugrás után jön egy átmeneti, az alapvonalnál jobb halálozás, mert kiürült az érzékeny halmaz, aminek tagjai kicsit később haltak volna meg”

– mondta a biostatisztikus.

Ki is van veszélyben?

Amikor a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ hőségriasztást ad ki, akkor fel szokták hívni a figyelmet arra, hogy a tartós hőség megterheli a szervezetet, különösen veszélyeztetettek a kisgyerekek, az idősek, a várandósok, valamint a szív- és érrendszeri betegséggel élők. De miért?

Ollie Jay, a Sydney-i Egyetem kutatója az AP-nek azt mondta, hogy ha a normál esetben nagyjából 37 fokos maghőmérséklet a testben négy fokkal megemelkedik, már napszúrásról, hőgutáról beszélünk, ami katasztrofális hatással járhat. Ehhez persze sokáig kell nagy melegben lenni, de akár halálos kimenetele is lehet.

A megemelkedett belső hőmérséklet szervek leállásához vezethet, ugyanis a szervezet a bőr felé küldi a vért, hogy az gyorsabban lehűljön. Emiatt nem jut elég oxigén a gyomorba és a belekbe, ahonnan olyan toxinok kerülhetnek a vérkeringésbe, amik általában nem kerülnek ki abból a régióból. Ez vezethet vérrögképződéshez, szervek leállásához és halálhoz is.

Ez a hőguta, de ennél veszélyesebb az, amilyen hatása a kánikulának a szív- és érrendszerre lehet. A kiindulópont ugyanaz: a vér a bőr felé koncentrálódik, hogy gyorsabban hűljön. Emiatt azonban leeshet a vérnyomás, a szív pedig magasabb fokozatba kapcsolva pumpál, hogy az ember ne ájuljon el. Ha valakinek nagyobb baja van a szívével, akkor ez Ollie Jay szerint kicsit olyan, mint amikor az ember sérült combbal fut a busz után: a lába hamarabb fel fogja mondani a szolgálatot.

A harmadik veszély a kiszáradás. A magas hő miatt az ember sokat izzad, ami egy idő után jelentős terhelés lehet a veséknek. A kiszáradás sokkos állapothoz, vér-, oxigén- és tápanyaghiány miatti szervleálláshoz, rohamokhoz és halálhoz vezethet. Ez mindenkire veszélyes, de bizonyos egészségi problémákkal élők vagy gyógyszereket szedők különösen veszélyeztetettek.

Sivatagos filmekből tudjuk, hogy a nagy hőség akár hallucinációval is járhat, ami azt jelenti, hogy az agyunkra is valamilyen hatással van. De talán nem is kell ilyen messzire menni, valószínűleg sokan érezték azt az elmúlt hetekben, hogy nehezebb gondolkodni, mint általában. Ez a zavarodottság is egyre veszélyesebb, ahogy az ember öregszik.

Így, hogy egyik melegrekord a másik után dől meg, még az ember okozta klímaváltozás legnagyobb tagadói is szó szerint a saját bőrükön tapasztalják annak hatásait. A nagyobb baj viszont az, hogy ha az emberiség a jelenlegi úton halad tovább, jó eséllyel ez az egész évről évre egyre rosszabb lesz. Nemcsak a hőhullámok intenzitásában, hanem az ahhoz kapcsolódó halálozásban is.