Lefújják őket, hogy ne szívjanak, de más rovarok szívják meg igazán

Az elmúlt hetekben az észak-dunántúli régióban, a Duna, a Mosoni-Duna vagy a Rába mellett, illetve a Dunakanyarban élőket leginkább a szúnyoggyérítés és annak hatékonysága foglalkoztatta. „Mindenki nagyon fontosnak tartja a problémát, mert ez a szúnyoggyérítés kémiai módja tipikusan a jót akarunk, de közben nagyobb kárt okozunk esete” – állítja Fűzfa Zoltán, a Szigetköz Élményközpont, a dunaszigeti ökopark vezetője, biológiatanár.

Úgy látja, napjainkban már annyira elszoktunk a természet lényeitől, hogy mindent agyon szeretnénk csapni, ami körülöttünk él vagy mozog. A legjobb, ha mindent lefújunk, persze nem mi magunk, hanem az önkormányzat vagy a katasztrófavédők. Mindezt általában deltametrinnel, egy szintetikus piretrinnel rendezik, ami egy totális rovarirtó.

A szúnyoglárvát nem pusztítja el

Fűzfa tapasztalata szerint a szer körülbelül fél órán keresztül hatékony, a jellemzően pickupok hátuljára szerelt, füstködöt fújó járműből kiáramolva beteríti a környéket. Elpusztítja a talajfelszínen rohangáló rovarokat, a leveleken megbúvókat, az alacsonyan repülőket, szinte mindet. „Amikor igazán sok a szúnyog, akkor száz elpusztított élőlényre jut egy gyötrőszúnyog, de normál nyári napon extra szúnyoginvázió nélkül ezer áldozatra jut egyetlen elpusztított szúnyog. Az így megsemmisített szitakötők, pókok garmadája ennél lényegesen többet pusztítana el, ha túlélnék az elgázosítást” – mondta. Ráadásul a következő nap újra is indulhat a szúnyoginvázió, hiszen a lárvákat nem öli meg a szer. Viszont a kerti madaraink élelem nélkül maradnak és elrepülnek, fiókanevelés idején pedig általában elpusztulnak a fiókák is. A hálószövő pókok egyenesen a kipusztulás szélére kerülnek.

Fűzfa szerint egyszerűbben is megoldható lenne a probléma, megoldás lehet például, hogy lobbizzunk a biológiai védekezésért. De mi is sokat tehetünk a vérszívók ellen: állóvizes helyekből egy faluban vagy kertvárosban rengeteg lehet. A szúnyogok a 30 fok feletti vízben öt nap alatt utódokat nevelnek, ezt kell elkerülni. Egészen banális dolgokra kell gondolni itt: az ereszcsatornát tartsuk tisztán, ne legyen benne pangó víz, a kertben a vízgyűjtő vödröket, hordókat, ciszternákat szúnyoghálóval fedjük le. Nagyobb esőzések után a tócsákat a fáinkhoz vezessük, a kerti tavakba vízforgatót, szökőkutat telepítsünk, vagy egyszerűen halakat, amelyek a szúnyoglárvákat is megeszik.

Dr. Soltész Zoltán, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont csípőszúnyog-szakértője a Telexnek elmondta: a földi kémiai védekezés egyik nehézsége az, hogy csak az imágóra hat, ellentétben a biológiai gyérítéssel, ami a szúnyoglárvákat pusztítja el. Így ha már akkor sikerül megfékezni a kifejlődésüket, meg sem jelenik a szúnyogprobléma. Ehhez azonban szaktudás és megfelelő előkészületek szükségesek.

A biológiai eljárásban egy baktérium toxinját juttatják ki célzottan a természetbe, a szer csak a vízben lévő szúnyoglárvákra hat. A szakemberek négy lárvastádiumot (amiből kikel az imágó) különböztetnek meg, a toxin csak az első három esetében hatásos, így ha elkésnek, hiába szórják azt ki.

Emiatt kulcsfontosságú a megfelelő időzítés, a helyismeret (tudni kell, hogy hol érdemes gyéríteni), és persze az, hogy mennyi anyagot visznek magukkal a szakemberek. A tenyészőhelyek feltérképezése elengedhetetlen: a szúnyoglárva leginkább áradás vagy eső után a felmelegedett pangó vizekben fejlődik. Ezeket a helyeket modellezni kell – az országban mindössze néhány helyen áll ez rendelkezésre. A biológiai eljárás rövid távon drágább, mint a kémiai védekezés, hosszú távon azonban jó befektetés és olcsóbb is lehet, már csak azért is, mert a szer szinte kizárólag a szúnyoglárvákra hat.

Minimalizálni az ártatlan áldozatok számát

Az ELTE Savaria Egyetemi Központjának biológusa, dr. Szinetár Csaba az ország pókfaunáját kutatja, a biodiverzitás monitorozását oktatja, és a Telex kérdésére a szúnyoggyérítés körüli polémiában az érem mindkét oldalát bemutatta. Úgy látja, a szúnyogok elleni védekezés során nem lehet úgy kielégíteni a lakosság igényeit, hogy ne ártsunk más állatoknak is. A kémiai földi gyérítés egy kényszer, aminek alkalmazása bizonyos időszakokban a lakott területen elkerülhetetlen. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnál a védekezési stratégia megfelelő szakmai felügyelet mellett zajlik: ha ezeket a szer kijuttatása során is betartják, akkor más kémiai védekezéshez viszonyítva arányaiban mérsékelt a szúnyogon kívüli élővilágra kifejtett hatás.

Tény azonban az is, hogy az alkalmazott vegyszer minden kis méretű ízeltlábút elpusztít, rovarok, pókok is áldozatul esnek. Ez ugyanis egy úgynevezett széles hatású kontaktméreg: amihez hozzáér, azt rövid időn belül megöli, nem szelektál.

A kémiai védekezés feltételrendszerét igyekeztek úgy megteremteni, hogy minimalizálják a járulékos áldozatok számát: ezt zoológusok által elvégzett vizsgálatok igazolták. A kijuttatott mennyiséget és a vegyszercseppek méretét úgy állítják be, hogy csak bizonyos méretnél kisebb ízeltlábúakat pusztítson el, azaz a szúnyog és a muslica nagyságú ízeltlábúakra legyen hatékony. Persze időnként látni szitakötők, lepkék vagy pókok pusztulását is, ez akkor történhet meg, ha a szer mennyiségét nem előírásszerűen, nem a protokoll alapján juttatták ki. „Gondoljunk bele, van, aki a kiskertjében permetez, és közben néha rátesz még egy keveset, hogy biztosan hatásos legyen a munkája. Nem zárható ki, hogy ilyen sajnos a szúnyoggyérítésben is előfordul.”

Szinetár Csaba szerint a gyérítés végrehajtása jelentősen befolyásolja annak hatékonyságát. Előfordul, hogy a földi ködösítő autó nem akkor jön, amikor ténylegesen aktívak a szúnyogok. A Szigetközben a gyötrőszúnyog, valamint az oldalfoltos szúnyog az elsődleges, embert sanyargató vérszívó. Ezek a fajok este 8 és 9 óra között támadnak a leginkább, ekkor aktívak. A szakember hallott olyan esetről, hogy a szert jóval korábban, vagy az éjszaka közepén juttatták ki.

A hatékonyságot jelentősen befolyásolja a külső hőmérséklet is. 15 fok alatti alkalmazáskor – ebben az évben is volt rá példa – nem mozognak, nem aktívak a szúnyogok. 25 fok felett pedig az előírások szerint nem is lehetne permetezni. „Akkor van értelme a védekezésnek, ha az élősködő aktív, mert ha a szerrel a legtöbbjük nem találkozik, a gyérítés hatása jóval kisebb.”

A biológus úgy látja, hogy a védekezés során kijuttatott rovarölő szer mennyisége a töredéke annak, mint amennyit a mezőgazdaságban használnak, vagy amennyit a kiskertekben juttatnak ki. A fő problémát abban látja, hogy a megelőzés helyett általában tűzoltó jellegű védekezés zajlik. A Szigetközben például jellemzően a hullámtéri pangó vizekben fejlődnek a szúnyoglárvák. A mostani elhúzódó ár után tudni lehetett, hogy 4-7 héten át szúnyoginvázió várható, de

csak utólagos tüneti kezelések történtek: fesztiválok előtt gyérítettek, aztán két nap múlva az ártérről érkező utánpótlással ismét tele lett szúnyoggal egy-egy település.

Szükséges és hatékonyságnövelő megoldás lenne a biológiai gyérítéssel kombinált védekezés. Az időben, megfelelő módszerrel kijuttatott baktériumkészítmény (BTI lárvaölő szer) a tenyészőhelyükön pusztítaná a lárvákat, ez ráadásul más ízeltlábúakra nem is veszélyes. „Jelenleg nem véletlen a vízpart mellett élők elégedetlensége, invázió idején a tűréshatárukat átlépi a csípések száma. Körültekintő védekezés szükséges, ami most nem elég hatékony, mindenképpen biológiaival kombinálva kellene a földi kémiai gyérítést végezni. Akiben pedig a régi, 2005 előtti légi gyérítés nosztalgiája él, azoknak elmondható, hogy az a szakemberek szerint semmivel sem hatékonyabb a földinél, ráadásul kánikulában nem is lehet megfelelően kijuttatni a vegyszert. A vivőanyagként szolgáló víz a földet érés előtt elpárolog, a felszálló légáramlatok miatt a tényleges hatóanyagnak csak a töredéke jut a célszervezetekre.”

Ha nagy a füst, az a baj, ha kicsi, akkor az

Babos Attila a Szigetköz közepén él a Mosoni-Duna és a Duna ölelésében, ő Dunaszeg hamarosan nyugdíjba vonuló polgármestere, a Szigetközi Fejlesztési Tanács korábbi elnöke. A tanács is korábban a biológiai gyérítést javasolta, emiatt elkészítette az itteni szúnyogtenyészőhely-térképet is. Itt azonban megakadt a folyamat. Babos szerint országos irányítású és forrású biológiai beavatkozás szükséges, ami drága. Dunaszegen alkalmazzák ugyan, de az egész Szigetközben erre nincs mód. Polgármesterként látja, érzi a szúnyoggyérítés körüli rengeteg kritikát, ami nem a természetvédelmet, hanem a mindennapok megkönnyítését tartja szem előtt.

„Amikor meleg ködös földi gyérítés volt, az volt a baj, hogy nagy a füst és büdös. Most egy ugyanolyan hatásfokú, de kisebb köddel járó gyérítést alkalmazunk, és az a gondja a lakóknak, hogy az biztosan nem is szór rendesen, nem ér semmit. Közben meg műanyag fecskefészkeket teszünk ki, hogy jöjjenek a madarak, amelyeknek nem hagyunk táplálékot.”

Nemrégiben Szentendre önkormányzata is csatlakozott a Dunakanyar Környezetvédelmi Egyesület kezdeményezéséhez, amely folyamatosan szorgalmazza a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságánál, hogy a környezetre káros kémiai szúnyoggyérítés helyett a biológiai szúnyoggyérítést alkalmazzák a központi gyérítésnél. Azt állítják, hogy a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 1998-as rendelet szerint a vérszívó szúnyogok egészségügyi kártevőnek minősülnek, melyek ellen védekezni kell. „A klímaváltozás, a globális kereskedelem, a közlekedés miatt a szúnyogok egyre több trópusi és szubtrópusi betegséget terjesztenek, és szaporodik az invazív szúnyogfajok száma is. A célzott gyérítésre tehát a járványügyi védekezés miatt szükség van” – indokolták. Korábban Kemenesi Gábor virológus is arról beszélt, hogy ha a kémiai gyérítés marad túlsúlyban, akkor rezisztensekké válhatnak szúnyogok, így pedig jobban kitesszük magunkat a járványveszélynek.

Alacsony a dózis, nincs mitől tartani

A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szerint az imágók ellen használt készítmények más rovarokra is veszélyesek lehetnek, de az alacsony dózisnak köszönhetően nem kell kiterjedt rovarpusztulástól tartani. A földi kezelések a napnyugtát követően zajlanak, így a beporzó rovarok nagy többségével, köztük a házi méhekkel nem találkozik az irtószer. Ettől függetlenül elővigyázatossági okból a szúnyoggyérítések időpontja előtt az önkormányzatoknál bejelentkezett méhészek minden esetben értesítést kapnak.

A gyérítések csak lakott területen zajlanak, ezért a mezőgazdasági területekhez telepített méhészeteket semmilyen formában nem érintik. A szúnyogok elleni készítmény a felhasznált dózisban csak a csípőszúnyogokon fejti ki hatását. A piretroidkészítmények a melegvérűeket, így például az embert, a háziállatokat – a legtöbb háztartási rovarirtó szerhez hasonlóan – csak több ezerszeres dózisban tudnák megmérgezni. A készítmény egyébként a szabadban néhány óra alatt lebomlik.