A ma ismert létformák utolsó közös őse már 4,2 milliárd éve létezhetett

A legtöbb embernek általában van némi fogalma a földi élet kialakulásáról, az első emberek pár százezer évvel ezelőtti megjelenésétől a több tízmillió éve élt dinoszauruszokig. Azt is lehet tudni, hogy ennél jóval régebben is volt már élet a Földön, egy friss kutatás szerint azonban a mai földi létformák utolsó közös őse nem pusztán létezett 4,2 milliárd éve, hanem a gyakori vélekedéssel ellentétben már egy virágzó ökoszisztéma része volt – írja az Eurekalert. A tanulmány elkészítésében két magyar kutató, a Lendület kutatócsoportot vezető biológus, Szöllősi Gergely és doktorandusza, Szánthó Lénárd is részt vettek.

A Nature Ecology & Evolution szaklapban publikált tanulmányban a kutatók az eukarióták, a baktériumok és az archeák, vagyis az összes ma élő létforma ősének eredtek a nyomába, amelyet a tudományos diskurzusban utolsó közös ősként (last universal common ancestor, LUCA) emlegetnek. A LUCA befolyása jelenleg is zajló, tudományágakon átívelő viták tárgyát képezi, számtalan különböző módszerrel próbálják kideríteni, hogy milyen hatása volt az élet kifejlődésére.

Nincs egyetértés a LUCA korát illetően sem, amelyet általában fosszíliákból szoktak megbecsülni. A kutatók most a fosszíliák, illetve a ma élő fajok genomjában található gének mutációinak megszámolásával állapították meg, hogy a LUCA 4,2 milliárd éve, azaz durván 400 millió évvel a bolygónk kialakulása után már létezhetett. Sandra Álvarez-Carretero, a tanulmány társszerzője azt mondta, nem számítottak arra, hogy az ősi létforma ennyire öreg lehet, de az eredmények egybevágnak a Föld élhetőségéről szóló modern kutatásokkal.

A kutatók nem álltak meg itt, a LUCA élettani jellemzőit is megpróbálták a leszármazottaiból kiindulva megállapítani. Edmund Moody, a tanulmány első szerzője erről azt mondta, hogy a gének evolúciós történelmét tovább bonyolítja a cserélődésük a családfák között, ezért bonyolult modellekre van szükség, hogy össze lehessen egyeztetni a gének evolúciós fejlődését a fajok leszármazásával. A kutatók végül arra jutottak, hogy a LUCA egy összetett létforma volt, amely nem sokban különbözött a modern prokariótáktól, és

különösen érdekes, hogy egyértelműen volt neki immunrendszere, vagyis az őseinknek már 4,2 milliárd éve is fel kellett venniük a küzdelmet a vírusokkal.

Tim Lenton, a tanulmány egyik társszerzője szerint nyilvánvaló, hogy a LUCA kihasználta és megváltoztatta a környezetét, amelyben egyébként valószínűleg nem egyedül élt. A végterméke alighanem tápanyagot jelentett olyan mikrobáknak, mint a metanogének, így egy újrahasznosító ökoszisztéma jöhetett létre.

A kutatás eredményei két okból is fontosak lehetnek: egyrészt jó alapot szolgáltathatnak a prokarióták, beleértve ebbe az egyre gyakrabban vizsgált, de még mindig nem annyira ismert archeák vizsgálatához, másrészt pedig rámutathatnak arra, hogy az élet viszonylag hamar kialakult a Földön, és más, ehhez hasonló bioszférákban is ott lehet.