Törvényszerű, hogy meg fog jelenni egy csomó éhes ember Európa kapujában

Ha nem sikerül rövid időn belül jelentős mértékben javítani Afrika élelmezési helyzetén, akkor több millió ember indulhat meg Európa felé. A klímaváltozás és a népességnövekedés persze nem csak ott okoz élelmezési problémákat, Európa is egyre sérülékenyebbé válhat. A Másfélfok online sajtóklubjában a Green Policy Center projektjéhez csatlakozva Lakner Zoltán, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem tanszékvezetője beszélt a klímaváltozás, az élelmezés és a nemzetbiztonsági kérdések kapcsolatáról.

A klímamenekült szó nem mai keletű, már eddig is több olyan konfliktus alakult ki a világban, ami valamilyen természeti erőforrás kimerülése miatt pattant ki. Ha egy területen tartósan nem lehet elég élelmiszert termeszteni, akár klimatikus hatások vagy vízhiány miatt, az megsokszorozhatja az elvándorlást. Évszázadok óta meglévő dilemma az is, hogy a meredeken növekvő létszámú emberiséget vajon képesek vagyunk-e ellátni élelemmel.

Lakner Zoltán felidézte, hogy az angol Thomas Malthus már a 19. század elején előrevetítette, hogy míg az élelmiszer-termelés növekedése egy lineáris függvényt követ, addig a népességnövekedés exponenciális görbe szerint halad, tehát utóbbi szükségszerűen túlnövi a másikat, ami konfliktust szül. Az elmúlt két évszázadban ez a probléma kezelhető maradt a technológiai fejlesztéseknek hála. Lezajlott a mai szemmel nézve már kicsit becsapós nevű „zöld forradalom” is, ami lehetővé tette a nagyüzemi növénytermesztést a maga vegyszereivel és fajtaválasztékával, de India, Kína és Mexikó gazdasági reformjai is hozzájárultak ahhoz, hogy ne legyenek ellátási problémák. Ez mostanra átfordulni látszik.

„Az élelmiszer-ellátó rendszerekben telítődés lesz, ami nem biztos, hogy lépést tud tartani a lakosságszámmal. A FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) jelentése szerint az elmúlt három évben elkezdett nőni az alultápláltak száma, ma 20 millióval többen vannak, mint öt évvel ezelőtt. A probléma Afrikára koncentrálódik, ahol a lakosságszám-növekedés is a legnagyobb.

Ennek a növekedésnek közvetlen nemzetbiztonsági hatása van, törvényszerűen megjelenik majd egy csomó éhes ember Európa kapujában. Drámai módon fokozódhat a menekültek tömege. A médiában már most menekültáradatról beszélnek, de ez most csak annyi, mint egy nyári napon, amikor a vihar előtt megrezzennek a falevelek. Az áradat majd csak most jöhet” – mondta Lakner Zoltán, hangsúlyozva, hogy ez a személyes véleménye, ne tekintsük az egyeteme állásfoglalásának.

Arról is beszélt, hogy több afrikai ország, mint például Nigéria, Angola, időszakosan jelentős bevételekhez jutottak, de abból érdemben nem fordítottak a mezőgazdasági termelésre, az egy főre jutó értékek folyamatosan csökkennek, és lassan a meglévő termelési és kereskedelmi rendszerek sem lesznek működőképesek. Az olyan területeken, amelyeken amúgy is jelen van a politikai és vallási extremizmus, ez konfliktusok kipattanásával járhat.

Víz nélkül lehetetlen a termesztés, és már most látszik, hogy a Nílusra gátat építő Etiópia és a folyó alvízi részén található Szudán és Egyiptom között kiélezett a helyzet, akár háborúig is fajulhat. A folyamatosan zsugorodó Csád-tavon is négy ország osztozik, és az átgondolatlan vízkészlet-gazdálkodás, valamint a felmelegedés miatt elfogyó víz miatt már ott is zajlott háború.

A konfliktusok számát és az elvándorlást csak úgy lehet mérsékelni, ha Afrikában helyben elegendő élelmiszer áll rendelkezésre. Ezt egy szinte lehetetlen küldetéssel kéne megvalósítani. Lakner azt mondta, hogy a már említett zöld forradalom évi 2-2,5 százalékos termésmennyiség-növekedést tudott megteremteni, de Afrikában most 4-6 százalékos növekedés lenne a kívánatos a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer előállításához. Ez rengeteg pénzbe kerül, és az mindig jó kérdés, hogy kinek kellene ezt finanszíroznia. Lakner szerint először is érdemes lenne tisztázni az afrikai tőkeáramlás helyzetét. A kontinensről nagyon magas a tőkekivitel, sokszor ellenőrizhetetlen offshore cégeken keresztül. Ha a tőke egy részét helyben lehetne tartani, máris jobb lenne a helyzet.

„Az európai közvélemény még nem látja, hogy mekkora feszültségről és biztonságpolitikai kérdésről van szó. Több millió olyan ember fog megjelenni, akinek ellehetetlenülnek az életkörülményei. Ha élhetőbb, humánusabb bolygót akarunk hátrahagyni, akkor ezt rövid időn belül meg kell oldani, mert eszkalálódni fog a helyzet.”

Lakner ugyanakkor úgy véli, hogy saját érdekéből Európának is áldoznia kellene az afrikai mezőgazdaság fejlesztésére. Jelenleg a GDP egy-két ezreléke megy el erre uniós szinten, de a kutató szerint egy vagy akár két nagyságrenddel kéne növelni ezeket a támogatásokat. „Szerintem el fogunk oda jutni, hogy ha kérsz valahol egy kapucsínót és két kávét, akkor a számla alján az áfa és a felszolgálási díj mellett befigyel egy olyan tétel is, hogy ennyivel járulsz hozzá Afrika fejlesztéséhez” – vázolta fel vízióját.

A finanszírozás mellett a humán erőforrás fejlesztésére, technológiák megismertetésére is szükség van, és ebben Lakner lát is jó kezdeményezéseket. Több országban, mint például Csádban, Ugandában vagy Kenyában magyar fejlesztési programok is zajlanak. Tanüzemek, mintafarmok épültek, de a szaktanácsadók sok esetben még a porba rajzolva magyaráznak el a helyieknek agrotechnikai ismereteket.

Lakner szerint a kérdésbe az élelmiszer-pazarlást is érdemes bevonni, mert rendkívül visszás, hogy a fejlett országokban az előállított élelmiszer harmadát kidobjuk. Naponta és fejenként nagyjából 750 kilokalória végzi a kukában, pedig ha jobb lenne az elosztás, a veszteség is kisebb lenne.

Afrika elkerülhetetlenül válsággócnak tűnik, de mi a helyzet Európa élelmezésbiztonságával? A koronavírus-járvány rámutatott arra, hogy stabil a helyzet, a pánikfelvásárlások ellenére is volt elegendő élelmiszer, de az is kiütközött, hogy ha baj van, akkor a tagállamok alapvetően a nemzeti érdekeket léptetik előtérbe. Lakner szerint Magyarországon is ilyen elvek alapján kell végiggondolni az agrárfejlesztési stratégiát. Amit itthon biztonságosan elő tudunk állítani, annak a termelői kapacitásait szinten kell tartani.

Európában a túlnépesedés nem jelentkezett problémaként, de a klímaváltozás hatásai már megmutatkoznak az élelmezésben. A 2022-es aszály Magyarországon is hatalmas veszteségeket okozott a növénytermesztőknek, és bármikor lehet megint egy ilyen év.

„A legelemibb tevékenységeket is át kell gondolni, hogy kell-e szántás, vagy sem, milyen legyen az agrotechnika, a fajtahasználat. Tartósan jelentős ingadozásra kell felkészülni. Uniós szinten is kellene lennie egy elképzelésnek arról, hogy tudjuk fenntartani a mostani magas szintű ellátásbiztonságot” – mondta Lakner Zoltán.

A tanszékvezető egyetemi tanár arról is beszélt, hogy a mezőgazdaságról romantikus, bukolikus képek is kialakultak, hogy a gazdák ismerik minden állatuk nevét, a tyúkok kapirgálnak, boldogan legel a marha a kisgazdaságban. „Ez nagyon szép, de bőséges, biztonságos, kiszámítható élelmiszer-ellátást nehéz megcsinálni vele. A szabadtartású baromfi például potenciális célpontja a madárinfluenzának. Egy kisgazdaság sem biztosíték semmire. Húsz hektárból ma nagyon nehéz megélni, azon intenzíven kell gazdálkodni, ami nagyobb környezeti terheléssel járhat, mint akár a 200-500 hektáros méret” – mondta Lakner. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy minden fogyasztónak meg kell adni a választási lehetőséget. Szükség van a biotermesztésre, de olyan technológiákra is, amelyek biztonságos és homogén termékek előállításra alkalmasak. Az egyik ilyen technológia a génmódosítás, de Lakner szerint ezt hamarosan leválthatja a precíziós génszerkesztés, ami még jobb minőségű és biztonságosabb termékek előállításához vezethet.

Bioterror

A génszerkesztés nemcsak az élelmezési problémák megoldásában segíthet, de az agroterror fegyvere is lehet. Génszerkesztéssel olyan biológiai fegyvereket lehet előállítani, amellyel a mezőgazdasági termény is elpusztítható, de akár állategészségügyi problémákat is okozhatnak és az embereket is megbetegíthetik.

A biofegyverek már évszázadok óta ismertek, kezdve a katapultok által dobált, fertőzött dögöktől, de az igazi fejlesztések az első világháborútól kezdődtek, és valószínűleg a hidegháborúban is sok kísérlet zajlott. Lakner Zoltán szerint egyre növekvő a kockázata annak, hogy használnak majd ilyeneket háborúzó felek vagy terroristák. Felidézte, hogy az Egyesült Államokban már 2016-ban készült elemzés erre, és megállapították, hogy mi a kritikus infrastruktúra. Igaz, Lakner szerint túlzásokba estek, mert a legutolsó hot dogos bódét is kritikus infrastruktúraként azonosították.

Ugyanakkor ez megmutatja azt, hogy nehéz lehatárolni rendszerként a mezőgazdaságot. Területének jellege, mérete miatt is célpontja lehet terrortámadásoknak, érintettje pedig lehet az állatállomány, a termény és az ember is. De nem is kell feltétlenül valós támadást végrehajtani, mert az is hatalmas károkat tud okozni, ha kommunikációval pánikot tudnak kelteni, vagy termékben megrengetni a bizalmat.