A magyar gazdaságnak is erős üzenet, hogy ideje lejönni a fosszilis iparról

Hosszas tárgyalássorozat végén hirtelen elfogadták az ENSZ klímacsúcsának záródokumentumát, ami földindulásszerű változásokat nem ígér az éghajlatvédelemben, de mégis vannak olyan elemei, amelyek bizakodásra adhatnak okot. A COP28 konferencián is részt vevő Ürge-Vorsatz Diána, a CEU kutatója a Másfélfok online sajtóklubjában értékelte az elfogadott dokumentumot, de arról is beszélt, hogy van-e értelmük egyáltalán a több tízezer embert megmozgató, évente megrendezett klímacsúcsoknak.

Hat fok helyett három

Ürge-Vorsatz bevezetőként megjegyezte, hogy általában a magyar sajtóban is negatív összefüggésben írnak a klímacsúcsokról, de ezeknek elvitathatatlan szerepük van abban, hogy a világot levették egy nagyon meredek növekedési pályáról, így elkerültük a legrosszabb forgatókönyvet. A kutató szerint ha nincsenek a COP-események, akkor az évszázad végére 6 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedéssel kéne számolnunk. Míg most arra is van esélyünk, hogy 3 fok körül maradunk.

Az Egyesült Arab Emírségekben, Dubajban rendezett klímacsúcson az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményhez csatlakozott felek egyik feladata az volt, hogy elkészítsék a Globális leltárt, ami rögzíti, hogy az eddigi legfontosabb klímaügyi dokumentum, a 2015-ös Párizsi megállapodás célkitűzései mennyire valósultak meg. Elvileg ez az egyezmény hivatott arra, hogy az ipari forradalom idejéhez képest ne növekedjen másfél-két fokkal az átlaghőmérséklet. Ehhez viszont csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást.

„Az országok önkéntesen vállalt csökkentései még mindig messze vannak a másfél foktól, jóval több csökkentés kellene, de még a saját vállalásaikat se mindig tartják be az országok. A klímacsúcs egyik fő témája az volt, hogy mennyire vagyunk messze a Párizsi egyezmény ambíciótól. Ha azt betartanánk, sokkal előrébb lennénk” – mondta Ürge-Vorsatz.

A klímakutató szerint jó felütéssel indult a COP28, hiszen meg tudtak egyezni arról az államok, hogy a fejlődő országok milyen intézményrendszerbe becsatornázva kaphatnak kárpótlást. Az éghajlatváltozáshoz nem minden ország ugyanúgy járul hozzá, de sok olyan van, amelyik sokkal jobban megszenvedi a klímaválságot az átlagnál. A másik, hogy több fejlődő ország olyan gazdasági pályát szeretne bejárni, mint elődeik, és ez kétségkívül sok szennyezéssel jár. Ahhoz, hogy más technológiát használjanak, kompenzációra van szükségük. Nem véletlen, hogy sok fejlődő ország ehhez a pénzhez köti a vállalásait.

„Hatalmas eredmény a Globális leltár záródokumentuma, ami leszögezi, hogy messze vagyunk attól, amit kitűztük. Ha összeadjuk azt, amik eddig történtek, akkor az évszázad végéig 2 és 3 fok közötti melegedést várhatunk, és ezt csak úgy tudjuk megállítani, ha a szén-dioxid-kibocsátásban elérjük a nettó nullát. Ha nem minden ország tartja be a vállalásokat, akár 3,5 fokig is felmehet” – mondta Ürge-Vorsatz.

Óvatosan történelmi

Nem vagyunk ott, ahol kellene, de a COP28 ettől még történelminek nevezhető. „A fosszilis tüzelőanyagok, mint a probléma gyökere, sosem szerepeltek hivatalos dokumentumban, megállapodásokban sem, most először van benne a záródokumentumban” – mondta a kutató.

A záródokumentum azért nagyon diplomatikusan fogalmaz. A fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodásról szól, nem a kivezetésre vagy a fokozatos csökkentésre szólítja fel az országokat. Árnyalatnyiak a különbségek, de mégis nagyon fontosak. Ürge-Vorsatz azt mondta, a tárgyalássorozat ilyen nyelvi finomságokról is szól.

Azt nem tudja, hogy a végső szöveg hogyan született meg, de azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a stratégia része volt, hogy szándékoltan felpuhított tervezetet adtak be először, amit aztán a nagy felhördülés miatt változtattak meg, és végül tudtak sikernek is értékelni olyanok, akik határozottabb fellépést vártak.

„Jogilag nem kötelez semmire a dokumentum, de fontos, hogy megjelentek benne a fosszilis tüzelőanyagok. Végre egy szignált kapott a fosszilis ipar, hogy leáldozik a napja ennek az üzletágnak. Fontos, hogy időben elkezdjük az átmentet, mert ha gyorsan kell csinálni, nagyobb fájdalommal jár” – mondta a kutató.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) korábban rámutatott arra, hogy 12 billió dollárnyi befagyott beruházás lesz, ha a kétfokos határt nem tudjuk betartani. Ürge-Vorsatz fontosnak tartja, hogy a dokumentumban megemlékeznek a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának kivezetéséről is. Azok a projektek, amelyek nem az igazságos átmenet vagy energiaszegénység miatt születnek, már nem kapnak támogatást, pedig eddig egy tonnányi szén-dioxidra 130 dollárnyi támogatás jutott, ahelyett, hogy megadóztatták volna.

A friss megállapodás a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodást az energiarendszereknél javasolja, néhány szektorban, mint például az acél- és cementiparban jelenleg nem is nagyon lehetne mással kiváltani. A közlekedésben viszont az alacsony vagy nulla kibocsátású megoldások felé terel a szöveg, és egy olajország által elnökölt klímacsúcsban ezek nagy eredménynek számítanak.

Nem elég lecserélni az olajat áramra

A megállapodás azt is rögzíti, hogy megháromszorozzák a megújuló energia használatát, az energiahatékonyságot pedig kétszeresére emelik. Ürge-Vorsatz szerint önmagukban ezek a vállalások nem mondanak túl sokat, mert mindeközben az energiakereslet minden korábbi előrejelzéshez képest sokkal jobban növekszik. Elsősorban az lenne a cél, hogy a keresletet fogják vissza. A kutató szerint muszáj arról gondolkodni, hogy lehet magasabb szolgáltatási szintet kevesebb energiával megoldani. Az nem biztos, hogy jó megoldás, hogy jó energiahatékonyságú autók készülnek, mert még több lesz belőlük. Ehelyett inkább jobb városokat kellene tervezni, ahol kisebb a közlekedési igény – így is kell gondolkodni a megoldásokról, nem csak úgy, hogy olaj helyett majd áramot használunk.

A COP28 záródokumentuma azt is rögzíti, hogy 2025 előtt érjük el a globális kibocsátások csúcsát. Ez is optimista vállalásnak tűnik, de Ürge-Vorsatz lát rá esélyt, hogy szűk két év alatt ez teljesíthető, és ez is a klímacsúcsoknak tudható be.

Az elfogadott dokumentumnak nincsenek külön vonatkozásai Magyarországra, de a klímatudós szerint fontos üzenet lehet a magyar gazdaságnak, hogy elkezdődött a fosszilis anyagok kivezetése, és érdekünk, hogy minél kevesebb ilyen beruházás szülessen, mert azok egyszerűen nem fognak megtérülni.

A magánrepülőzés nem akkora gáz

Az idei klímacsúcson a becslések szerint 120 ezren is részt vehettek, és visszatérő kritika, hogy rengeteg államfő, celeb magánrepülőkkel érkezik a helyszínre, ami ellentmondásos a klímacélokkal és a kibocsátáscsökkentéssel is. Ironikus módon az ilyen vitatott ügyek, mint az államfők repülőzése, publicitást adnak az eseménynek, és ha sokat beszélnek róla, az a megoldásokhoz is közelebb vihet.

„Nem hiszem, hogy számítana, hogy Joe Biden öt átszállás után érkezne a klímacsúcsra. Nem érzem reálisnak, hiszen általában máshova is magánrepülőznek; álszentség lenne, ha ide mondjuk vonattal jönnének, az év többi részében pedig ugyanúgy magánrepülővel utaznak” – mondta a klímaszakértő.

Ürge-Vorsatz felidézte, a kollégáival ők is dilemmáztak, hogy érdemes-e elutazniuk, de vannak érvek amellett, hogy nem online rendeznek egy ilyen eseményt.

„Egy online konferencia nem ugyanaz. A legtöbb megállapodás nem a plenáris ülésen születik, hanem kávézás közben, vagy zárt ajtók mögött. Súlyos érdekekről van szó. Egész más úgy tárgyalni, ha melletted a Marshall-szigetek képviselője könnyekre fakad, amikor kijön egy szövegtervezet.”

A COP-ok arra is alkalmat adnak, hogy ekkor mutassanak be új technológiákat, kutatási eredményeket, sikeres projekteket, amelyekből aztán újabb kutatási ötletek is születhetnek. Abban viszont Ürge-Vorsatz sem biztos, hogy ilyen nagy létszámra szükség van-e. A kutató azt is látja, hogy az utazási és egyéb költségek miatt sok olyan szervezet el sem jut a COP-okra, amelyeknek fontos lenne a véleményük. Több ország és szervezet is csak ENSZ-támogatással tud részt venni, de már az is egy szűrő, hogy kiket hajlandó pénzelni az ENSZ. „Azok a hangok kevésbé vannak képviselve, akik a legjobban szenvednek, pedig nekik másfajta megoldások kellenének. A COP így a globális elitnek lesz a játszótere, beszélgető színtere, és a legnagyobb kibocsátók hangja hallatszik a legjobban.”

A mostani COP rendezője az olajiparára építő Egyesült Arab Emírségek volt, de Ürge-Vorsatz szerint önmagában ez sem probléma, az ő oldalukat is meg kell hallgatni, mert csak velük együtt lehet megoldani az éghajlat védelmét, ezért fontos tárgyalni velük. Az előző és a következő COP a főként fosszilis tüzelőanyagokban utazó Egyiptomban volt, illetve Azerbajdzsánban lesz, és Ürge-Vorsatz szerint egészségesebb lenne más helyszíneket keresni, például olyanokat, ahol már közvetlenül veszélyeztettek az emberek a klímaváltozás miatt, mint például Banglades.

A kutató felidézte azt a tragikomikus helyzetet is, hogy a dubaji szállodai szobáját túlhűtötték, és miután a légkondit nem tudták lentebb csavarni, egy olajradiátorral próbálták elérni a kívánt hőmérsékletet.

„Nagyon régóta zavar, hogy iszonyatosan agyon vannak légkondicionálva terek. Akkor is, amikor kellemes 23-26 fok. Nyilván van, amikor sok ember miatt meleg van, de egy jó szellőztetés megoldaná a dolgot. A gazdagabb országokban már státuszszimbólum, hogy minél gazdagabb vagyok, annál hidegebbet tudok csinálni. Ettől nagyon fontos volna elmozdulni.”