Tényleg kibír egy töltéssel 22 órát az új Macbook Pro

Amikor az Apple október végén bejelentette az új, M3-as csipcsaládot, a legtöbbeknek valószínűleg nem a nanométerektől és teljesítménytesztektől kerekedett el a szeme, hanem például attól, hogy a legdrágább, legfelturbózottabb Macbook Pro 3,6 millió forintba kerül.

Ha az első sokkon túl tudta tenni magát az ember, akkor kapott egyből egy másikat is: 22 órás üzemidőt ígértek. Ez elég jól hangzik, főleg akkor, ha az ember ahhoz van hozzászokva, hogy egy notebook 2-3 óránál többet nem igazán bír töltő nélkül.

Miután kicsit több mint egy hétig dolgoztam egy 16 hüvelykes, M3 Pro csipes Macbook Próval, azt kell mondanom, tényleg elképesztően sokáig bírja, és simán ott a helye a képzeletbeli „ha nem lenne muszáj, sosem adnám vissza” tesztlaptopos toplistán.

Első ránézésre persze semmi újdonság nincs benne, pont ugyanúgy néz ki, mint az M1-es és az M2-es Macbook Prók. Az Apple már jó ideje úgy van vele, hogy ha valami jól működik, nem kell bolygatni, ezért megint csak a motorház alatti dolgokat alakította át. Ez azt jelenti, hogy a gép továbbra is jó nagy, nem kifejezetten könnyű, viszont érezni rajta, hogy jól össze lett rakva, minőségi alapanyagokból (mondjuk amikor először egy kézzel felvettem, alul kattant valami, remélem, csak helyreraktam egy nem fontos elemet).

Szóval a cikket illusztrálhattuk volna a tavalyi vagy a tavalyelőtti képekkel is: minden gomb ugyanott van, és oldalt is ugyanúgy van egy töltő, két USB-C, jack, HDMI, SD-kártya, és végül még egy USB-C bemenet.

Ezúttal azonban volt valami, ami nagyon hamar nagyon zavaró lett. Az egyébként kifogástalan touchpad óriási, ami felhasználói szempontból csodálatos. Azonban emiatt van egy óriási sztyeppe a gép széle és a billentyűzet között, úgyhogy a nap végére mindig tele lett a csuklóm piros benyomódásokkal a notebook éles peremétől. Ez persze nem gyűlöltette meg velem a Macbookot, de egy hét alatt épp csak sikerült megszokni. Pedig hosszú ujjaim vannak, el sem tudom képzelni, hogy egy kisebb kezű embernek milyen kellemetlen lehet ez. Ha fémszíjas vagy -csatos órát visel, és nem akarja összekarcolni a méregdrága laptopját, van egy jótanácsom: ne viseljen munka közben fémszíjas vagy -csatos órát.

Még egy apró újdonság van ezekben a nagyobbik Prókban: az új, fekete, vagy hát feketének hívott festés, ami elvileg ujjlenyomat-álló. Ez a mondat szinte minden elemében csak félig igaz. Igen, valóban feketés a borítás, de inkább csak akkor, ha egy világos színű tárgy mellett nézzük. Ha egy tényleg fekete dolog (például egy Xbox Series X) mellé rakjuk, akkor inkább kékes-sötétszürke. Valóban kevesebb ujjnyom maradt rajta, de azért marad bőven, folyamatos használat miatt simán látszott, hol pihentetem rajta a tenyeremet. Egyébként tök jól néz ki az új szín.

Belsőségek

Bármennyire is szeretném, ez a laptop nem nekem készült. Először is elképesztően erős, nincs az a kitartó netezés, excelezés, videózás, zoomozás vagy más, általános irodai munka, amivel meg lehetne izzasztani. Egyszer tudtam kihívás elé állítani, amikor elindítottam rajta a Civilization VI benchmark tesztjét. Az viszont sokszor eszembe jutott, hogy bárcsak olyan munkám lenne, ami indokolná, hogy beruházzak egy ilyen gépre, de szerintem nagyon kevés embernek van szüksége ennyi nyers erőre. Én egy M1-esről nem hiszem, hogy váltanék.

Na de az üzemidő! Van egy 2017-es Macbook Próm, azt használom, ha nem otthonról dolgozom. Ha egy kis köhögcsélés után végre bekapcsol, még mindig szinte ugyanolyan gyors, mint amilyen akkor volt, amikor először kivettem a dobozból. Viszont egyre kevésbé tölti be a hordozhatós funkcióját, mert már nem sokat bír két töltés között.

Na ehhez képest az új Macbook Pro lenyomott egy töltéssel egy 6 és két 8 órás munkanapot úgy, hogy egy-két órát még utána is nyomkodtam, és egyszer sem kapcsoltam ki, csak lehajtottam. Rengeteg netezéssel, egy kis filmnézéssel és 2 óra játékkal gyakorlatilag nettó egy napig elketyegett töltés nélkül. Pedig végig max fényerőn használtam, és nem kíméltem az akksit. A kérdés persze az, hogy hány évig bírja majd ilyen jól. Meg persze ott az a sokkal közelebbi kérdés, hogy ki akar egy ekkora gépet hurcolni magával.

Viszont ennek ára van, nem is kevés. A 16 hüvelykes Macbook Prók M3 Pro és Max csipekkel kaphatók, és 1,3 millió forintnál kezdődnek. Ez számomra teljesen megindokolhatatlan, és nehezen is tudom elképzelni, hogy tömegek rohantak volna értük a boltokba – valószínűleg inkább céges gépeknek veszik őket. Nem csoda, hogy egyre kevesebb fogy a Macbook Prókból.

Mondjuk lehet, hogy már úgy vannak vele az Apple-nél, hogy van ez a presztízsgépük, ami a kategóriájában kiemelkedő, de nem mindenki tudja megvenni, és inkább az Air szériát szánják a mosdatlan tömegeknek – amivel egyébként a tömegek, meg a cég sem jár rosszul.

Egy drága windowsos laptopnál ad annyi extrát, hogy még ha munkaidőben nem is 8K felbontású, 16 órás videókat vágok össze, akkor is ki tudom használni a gép erejét videójátékokkal. Most az Apple megpróbál úgy tenni, mintha erre a Macbook Pro is jó lenne, de valójában még mindig sokkal-sokkal kevesebb játék jön ki Apple-gépekre, mint Windows alá. Bár a Baldur's Gate 3 és a Life of P pont megjelent így is, szóval elvileg gémer célra is indokolt lehet a gép annak, akit nem riaszt el az árcédula.

Mert hát valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy bármennyire is szeretnék egy ilyen gépet, hatalmasat koppanok az ajánlott fogyasztói ár miatt. Ettől – és az apró csuklókínzástól – eltekintve az új Macbook Pro egy remek gép, akinek pénzügyi kerete is van hozzá, annak csak ajánlani tudom. Nálam azt érte el, hogy most már nagyon várom, hogy az M3-as csip bekerüljön az Air gépekbe is, mert egy olyanra lehet, lecserélném majd a hűséges útigépemet. Már ha nem egymilliónál kezdődik majd az ára, de ez már egy másik történet.

(Az M3 Prós MacBook Prót az iSTYLE-tól kaptuk kölcsön a teszthez.)