Vizet könnyezik a jégemlékezet
2023. április 29. – 22:49
Ha az Északi-sarkkörön túli Spitzbergák havas, jeges tájképeit nézzük, látszólag minden rendben van. Nagyjából azt látjuk, amit a messzi, zord északtól várunk, mozdulatlanná fagyott vidéket. A felszín alatt – amit itt most nem csak képletesen kell érteni – viszont semmi sincs rendben. A klímaváltozás a sarkvidékeken érezteti leginkább a hatását, az ott élő emberek és állatok napjait durván átírta a felmelegedés.
A sarkvidéki kutatások mindig is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy többet tudjunk meg bolygónk klímájáról, de a felmelegedés miatt a kutatók dolga is egyre nehezebbé válik. A tudósok versenyfutásra kényszerülnek az idővel és az időjárással. A Spitzbergák egyik szigetén található parányi városkában, Ny-Ålesundban élő kutatók többször szembesülnek azzal, hogy amikor az évszázadok emlékét őrző gleccserekbe belefúrnak jégmintákért, vízrétegekbe ütköznek. Magukat a kutatási helyszíneket is egyre reménytelenebb megközelíteni, a korai hóolvadás miatt használhatatlanok a jól bevált motoros szánjaik.
Ny-Ålesundban, a világ legészakibb kutatóállomásán már több mint négy évtizede gyűjtik az időjárási adatokat, és az itt folyó munka egyre fontosabbá válik. Az itt megfigyelt folyamatok szoros összefüggésben vannak a globális tengerszint-emelkedéssel vagy az olyan extrém jelenségekkel, mint az idei télen megfigyelt hidegbetörés Észak-Amerikában.
Egy tudóscsoport április elején a Dovrebreen-gleccserből akart jégmintát gyűjteni, hogy abból az előző 300 év éghajlati adatait olvassák ki. 125 méter mély fúrást terveztek. Azért esett erre a gleccserre a választásuk, mert 1100 méteres tengerszint feletti magassága alacsonyabb hőmérsékletet feltételez, így nagyobb esélyt láttak arra, hogy ép jégmintákat találjanak. A számítás nem vált be, körülbelül 25 méteres mélységben egy vízrétegbe találtak bele.
„Nem számítottunk arra, hogy ilyen hatalmas vízáramlás jön ki a gleccserből, és ez egyértelmű jele annak, hogy mi történik ebben a régióban. A gleccser szenved”
– mondta Andrea Spolaor, az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács geokémikusa, a Jégemlékezet Alapítvány munkatársa.
Kutatók 2005-ben fúrtak ezen a területen utoljára, de akkor még teljesen át volt fagyva a gleccser.
Carlo Barbante paleoklimatológus, a Jégemlék Alapítvány alelnöke szerint az olvadó jég eltorzíthatja a gleccserek bizonyítékait az elmúlt évekből: „Olyan ez, mintha vizet öntenénk egy könyvre, és az összes tinta felhígulna, így nem tudjuk elolvasni, hogy mi van ráírva.”
A víz miatt végül Spolaorék csak egy sérült jégmagot tudtak kiemelni 52 méter mélyről. Később a fúrási helyet is megváltoztatták, és valamivel magasabbról sikerült végig jégben fúrniuk, így 73 méteres mélységből lett három mintájuk.
Az Északi-sarkvidéken sokszor hatványozottan jelentkeznek a változások, itt négyszer gyorsabb a felmelegedés, mint a világátlag, a Spitzbergákon pedig még durvábban, akár hétszer gyorsabban emelkedik a hőmérséklet. Olyan laboratórium ez tehát, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Tavaly nyáron Ny-Ålesundban is rekordmeleg volt, 5,1 Celsius-fok volt az átlagos középhőmérséklet augusztusban, ami fél fokkal több a megszokottnál. A part menti jég elolvadása az állatok életére is hatással volt, a jégtáblákon vadászó jegesmedvék fóka nélkül maradtak, így egyre többször látták őket bóklászni élelem után kutatva a sziget belsejében.
A sarkvidék még a lakott területen is veszélyes, mert egyre gyakoribbak az ember-állat konfliktusok. A jegesmedvék már a településeken is élelem után kutatnak, nem véletlen, hogy állandóan fegyveresek járőröznek a városka körül, és a Ny-Ålesundban élő kutatóknak fegyverhasználatot is oktatnak, illetve azt is megtanítják nekik, hogyan viselkedjenek jegesmedvék közelében. Ha valaki elhagyja a várost, szinte kötelező puskát vinnie magával. Úgy tartják, bármilyen óvatos is az ember, előbb-utóbb úgyis találkozik egy jegesmedvével.
A jégből vett minták mellett a légköri megfigyelések is nagyon fontosak ahhoz, hogy megértsük a klímaváltozást. Az AWIPEW közös német-francia kutatóállomás munkatársai rendszeresen engednek fel Ny-Ålesundból meteorológiai ballonokat.
Jean-Charles Gallet, a Norvég Sarkvidéki Intézet glaciológusa, azaz glecserekkel, jegesedéssel foglalkozó kutatója azt mondta a Reutersnek, hogy míg korábban a kutatók júniusig tudtak terepmunkát végezni, addig most már csak május közepéig van erre lehetőségük, mert elolvad a hó.
Az évszakok ott is eltolódtak, jellemzően októberben kezdődtek a havazások, február és március pedig a leghidegebb, beállt téli hónapok voltak. Ezen a télen viszont csak januárban érkezett meg a hó, majd több vihar csapott le a térségre.
A felmelegedés jeleinek egy részét kutatni sem kell, szembejön a kutatókkal. Tavaly például bezárattak egy hó- és jégmintákat feldolgozó laboratóriumot, mert az olvadó permafroszt miatt megrepedt az épület alapja, és nem ez volt az egyetlen olyan építmény, ami ebből az okból sérült meg.
Ny-Ålesund 1916-ban bányásztelepülésként kezdte karrierjét, de több bányabaleset után az 1960-as években leálltak a termeléssel, és a kutatók fellegvárává vált a norvég fennhatóság alá tartozó városka. Először geológusok és geofizikusok létesítettek táborokat a Kongsfjord körül.
A városnak nagyjából 35 állandó lakosa van, de nyaranta, ahogy megérkeznek a tudósok a világ minden tájáról, 100 fő felettivé duzzad a lélekszám. Nyilvánvalóan csendes helyről van szó, a szórakozást leginkább a szaunázás jelenti, vagy a Kötés és kortyolás nevű összejövetel, ahol az esemény nevéből könnyű kitalálni, hogy borozgatnak és pulóvereket kötnek a kutatásban megfáradt tudósok.
„Az egyik különlegessége ennek a helynek, hogy sok különböző tudós van itt. Én kémikus vagyok, aztán vannak biológusok, geológusok. Ez egyike azon kevés helyeknek a világon, ahol az ilyen jellegű eszmecserék ennyire kötetlenek és spontánok” – mondta Francois Burgay, a svájci Paul Scherrer Intézet vendégkutatója.
A nyitottság és az együttműködés az egész emberiséget előreviheti. Mivel a Spitzbergák eszméletlenül gyorsan melegszik, fontos lenne minél hamarabb megérteni, hogy az éghajlatváltozás hogyan hat a sarkvidéki ökoszisztémákra, óceánra, légkörre, a növény- és állatvilágra.
