A szemünk láttára tűnnek el fajok a Földről, mégsem teszünk ellene semmit

„Örülhetünk, mert mi emberek még nem vagyunk a listán” – válaszolta meg rögtön a saját kérdését Báldi András ökológus, aki hétfőn este tartott előadást Fajkihalás: ott vagyunk a listán? címmel a Magyar Tudományos Akadémián. Báldi, aki az MTA levelező tagja és az Európai Biodiverzitás Partnerség tanácsadó testületének elnöke, a Magyar Tudomány Ünnepének szentelt novemberi rendezvénysorozat előadójaként többek között arról beszélt, hogy miért fontos az ökológia sokféleség, milyen mértékű változások történtek az elmúlt évtizedekben egyes fajok állományát tekintve, illetve mit tehetünk azért, hogy megakadályozzuk a Földön élő fajok kihalását.

A biodiverzitás kutatása már a gyerekkorában elkezdte érdekelni Báldi Andrást. Követve az érdeklődését, ökológusnak tanult és több ökoszisztémával foglalkozó kutatásban is részt vett. Közel húsz éve egy olyan kutatásban, ami során a kutatócsoportjuk holland és magyar legelők, mezők ökoszisztémáját hasonlította össze. Az ökológus szerint már akkor iszonyú nagy eltérés volt a holland és a magyar legelők, mezők természeti rendszerei között. „Négyszer több madárfajjal és tízszer több rovarfajjal találkoztunk Hollandiában, mint Magyarországon” – mesélte. Az akkor vizsgált fajok közül egyes fajok állománya az elmúlt évtizedekben csak még tovább zsugorodott, az ökológus példaként a mezei pacsirtát említette. „Ennek a madárfajnak az állománya a felére csökkent az elmúlt húsz évben” – mondta Báldi András, aki szerint emögött főként az áll, hogy tízezer tonnáról 26 ezer tonnára nőtt azoknak a méreganyagoknak a mennyisége, amit a mezőgazdaságban használunk, mint például a rovarirtók és más növényvédő szerek.

Csoda, hogy 8 milliárd ember mellett még elfér valami a bolygón

Báldi András előadása során megemlítette világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, a WWF egy nemrég publikált kutatását: a szervezet által megfigyelt vadon élő fajok állománya több mint kétharmadával csökkent az utóbbi ötven évben.

„1970-ben 5230 különböző fajt ismertünk. Ezeknek a fajoknak az állománya közel 70 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedekben”

– idézett Báldi András a szervezet tanulmányából.

Még megdöbbentőbb számokról szólnak azok a kutatások, amik azt vizsgálják, hogyan oszlik meg a szárazföldi gerincesek, emberek, állatok, hüllők, madarak testtömege a Földön. Tízezer évvel ezelőtt a szárazföldi gerincesek közül az emberek testtömege elhanyagolható, mindössze 1 százalék volt, míg a vadon élő állatoké 99 százalék. Ezzel szemben ma az emberek testtömege mára 32 százalékra nőtt, míg a vadon élő állatoké 1 százalékra csökkent, a maradék 67 százalékot pedig a háziállatok testtömege teszi ki – fejti ki a kutató. „Nyolcmilliárd ember, egymilliárd tehén és 130 milliárd baromfi, csoda, hogy még elfér valami ezen a bolygón” – tette hozzá Báldi András, aki egy érdekes példával szemléltette hogyan is képzelhetjük el az ökoszisztémák pusztulását:

„Képzeljük el, hogy egy repülővel utazunk valahova, és ez a repülő szép lassan a darabjaira hullik. Először elveszít egy csavart, aztán még egyet, majd a kerekét is. Persze a repülő egy darabig még képes a levegőben maradni, de ha már közel a 70 százalékát elveszíti, akkor a gép előbb vagy utóbb, de le fog zuhanni”

Valahol itt tartunk most, ülünk egy repülőn, ami lassan a darabjaira hullik. Az ember – Báldi András szavaival élve – ledominálja ezt a bolygót, látjuk és érezzük, hogy ez rossz a környezetünknek és nekünk is, mégsem teszünk semmit sem magunk, sem a környezetünk megmentésért. A cselekvést, az igazi változást Báldi András szerint legfőképp az akadályozza, hogy az emberek nehezen változnak, és nehezen engednek abból a jólétből és kényelemből, amiben élnek.

Több ezer milliárd eurónyi szolgáltatást nyújt nekünk a természet, és mi ezt észre sem vesszük

Báldi András előadásnak egyik kulcskérdése az volt, hogy milyen jelentős hatással van az emberek életére a fajok eltűnése. Egyrészről, akár növényekről, rovarokról, állatokról beszélünk, ezek a fajok mind részei az ökoszisztémának. A természet rendszerében minden résztvevőnek megvan a maga feladata, ami elengedhetetlen az ökoszisztéma fennmaradásához. Vegyük például a méheket. Az ő feladatuk a beporzás, amire az ökológus szerint a bolygón termő növények 87 százalékának (különféle zöldségek, gyümölcsök, gyógynövények stb.) szüksége van. Ezért is fontos például a méhek, a beporzók gazdagságának a fenntartása is.

Másrészről, a természet olyan dolgokkal ajándékoz meg bennünket nap mint nap, amiket észre sem veszünk és nem értékelünk. Például az erdők, az erdőkben élő fák tisztítják a levegőt, megszűrik az UV-sugarakat, árnyékot adnak, megkötik a szállóport, a talajt – és még sorolhatnánk. Ezt szaknyelven ökoszisztémai szolgáltatásnak hívják, és ezeket a szolgáltatásokat pénzben is lehet mérni:

„Körülbelül 170 ezermilliárd euró értékben végez számunkra az ökoszisztéma víztisztítást, szénmegkötést, beporzást, és az erdők még faanyagot is szolgáltatnak”

– magyarázta Báldi András.

A kényelmes és jó életünket, amiből az emberek érthető módon nehezen engednek, felrúgta a 2020-ban kitörő koronavírus-járvány. Az ökológus szerint a járvány sok szempontból tanulságos volt. Arra kényszerített minket, hogy jobban figyeljünk nemcsak a saját, de mások egészségére, illetve a környezetre is. A világunkat vezető szervezetek képesek voltak olyan forrásokat találni, amelyek segítségével irdatlan nagy összegeket tudtak költeni a járvány megfékezésére.

A kutató ebből azt a következtetést vonta le, hogy a képesség megvan arra, hogy jobban figyeljünk magunkra és a minket körülvevő természetre is, ahogy arra is, hogy megfelelő mennyiségű anyagi forrást gyűjtsünk össze, ha életbevágóan fontos problémával kell szembenéznünk. A klímaváltozás és ezen belül a fajok eltűnése is egy ilyen probléma. Már csak arra lenne szükség, hogy megtaláljuk magunkban a hajlandóságot a változtatásra, és elkezdjünk tenni a bolygó és a fajok megmentésért.

Báldi András fajkihalásokról szóló előadása visszanézhető az MTA Youtube-csatornáján: