Ülésfűtés havidíjért: pofátlanságnak tűnik, mégis jönnek az autóextra-előfizetések

A lappangó mikrotranzakciók korában senki nem lepődik meg, ha a Google havonta levon 690 forintot a számlájáról, hogy 15 helyett 100 gigabájt kapacitású legyen a Drive-tárhely, ahogy azon sem, ha egy családban nem csak Netflix, de HBO Max előfizetés is van, mert mindkettő kis összegű kiadásokat jelent csupán. Az autókkal kapcsolatban mégis jelentős logikai ugrásra lesz szükség, ha a gyártók el akarják fogadtatni, hogy az újkori vételáron felül, később egy sor apró költséggel kell számolnia a tulajdonosnak, ha olyan funkciókat is használni szeretne, amelyeket eredetileg nem rendelt meg.

A téma kapcsán idén elsősorban a BMW neve forog közszájon, miután a cég júliusban bejelentette, hogy bizonyos piacokon előfizetéshez fogja kötni az ülésfűtést és más kényelmi funkciókat. Az ötlet azonban még az autóiparban sem új. Amikor ugyanez a gyártó 2016-tól évi 80 dollárt, illetve egyszeri 300 dollárt kezdett fizettetni a más gyártóknál ingyenes Apple CarPlay szolgáltatás használatáért, kicsit megégette magát. 2019-ben így kénytelen volt meghátrálni és a „jobb ügyfélélmény” jegyében felszámolta az időalapú előfizetéses rendszert azokon a piacokon, ahol egyáltalán bevezette.

Eközben a Tesla eleinte 10 ezer, most viszont már 12 ezer dollárért adja a „Full self driving” nevű vezetéstámogató szoftverfrissítést, amelyet havi előfizetéssel 200 dollárért is meg lehet rendelni. A Volvo idén bemutatkozó új, elektromos hajtású csúcsmodelljébe szánt Ride Pilot elnevezésű, felügyelet nélküli önvezető funkciót pedig először a Kalifornia állambeli ügyfelek élvezhetik majd szintén kiegészítő előfizetéssel.

Az autóvásárlókat közös erővel puhítják a gyártók beszélő fejei. Nem sokkal a BMW nagy port kavart bejelentése előtt a Volkswagen szoftvercége, a Cariad vezetője részletezte egy Bloombergnek adott interjúban, hogy olyan rendszeres, vezeték nélküli frissítési megoldáson (OTA – over the air) dolgoznak, amely lehetővé teszi, hogy az öt autómárkából álló konszern típusaiban (elsőként, várhatóan a már létező ID.Buzz kisbuszban) kiszámított módon lehessen ki-be kapcsolni a fejlett vezetéstámogató funkciókat, persze külön befizetésekkel.

A VW marketing- és értékesítési igazgatója, Klaus Zellmer tavaly májusban fejtette ki a Top Gearnek, hogy miközben a négyes szintű önvezető funkció hardveres és szoftveres összetevőinek telepítése euróban akár ötszámjegyű összeggel (vagyis több millió forinttal) növelheti egy autó árát, addig óránként 7 euróért bérbe adva sokak számára válhat elérhetővé, miközben állítólag a cég is nyereséget termel az előfizetésekkel.

Bár a VW egyelőre egyetlen modelljében sem kínál nagyfokú és teljes (vagyis a nemzetközi ötös skála 4-es és 5-ös szintjének megfelelő) önvezető funkciót, Dirk Hilgenberg a Cariad vezérigazgatója szerint életszerű, hogy későbbi ügyfeleik a Volkswagen új, egységes szoftverplatformját használva maguk dönthessék el, hogy a következő néhány tíz kilométert önvezető módban szeretnék-e megtenni, és ezért hajlandóak-e fizetni is. A Cariad az ötlettel a mozgáskorlátozottakra, és az autót más okból nem vezetőkre is gondol, amikor úgy érvel: az új üzleti megoldás összességében olcsóbb lesz az ügyfeleknek, miközben önálló bevételi forrást jelent a gyártónak.

Az előfizetéses extrák sorában nem csak a más országok mellett Ausztriában, a BMW webes konfigurátora szerint havi 17 euróért kapható ülésfűtés, havi 9 eurós kormányfűtés, illetve a sávot, a sebességet, illetve a követési távolságot tartó, havi 40 euróért kínált Driving Assist Plus vezetéstámogató funkció szerepelhet. Ugyanígy mikrotranzakciók alá rendezték az offline navigációs térképek, valamint a rendőrségi sebességmérő kamerák adatbázisának frissítését, és az automatikus távfényszóró átmeneti használatát is, amelyek valóban nem minden vevő számára, illetve nem mindig fontosak. Persze mindezeket ezután is ki lehet fizetni egy összegben, ha valaki nem akarja, hogy lassan csapolják a bankszámláját.

A távolról engedélyezett és letiltott funkciók mellett szól, hogy nagyban egyszerűsíthetik a gyártásszervezést. Ahogy erre a Volkswagen is utalt, minden hardverelemet beépítenek a lehetőségre felkészített modellekbe, így az egyes példányok közt nem lesz olyan jelentős felépítésbeli eltérés, mint a mostani fapados, és az összes extrával felszerelt kivitelek közt.

Az autóipar új üzleti megoldásához nagy reményeket fűznek a gyártók. A BMW 2030-ig 5 milliárd dollár bevételt remél az előfizetéses extráktól, a több márkát, például az Citroent, a Peugeot-t, az Opelt vagy a Fiatot tömörítő Stellantisnál pedig 20 milliárd dollár értékű szoftverkörnyezetet fejlesztenek részben a hasonló szolgáltatások kezeléséhez. A Ford is hasonló nagyságrendű lehetőséget lát a mikrotranzakció-alapú szolgáltatásokban.

Az előfizetéses modell első pillantásra ellenszenves pénzlehúzásnak tűnik és további árnyoldala, hogy a gyártó és a vevők egy része kénytelen lesz olyan technikai elemeket is megfizetni az új autó előállításakor és megvásárlásakor, amelyekre nem feltétlenül lesz szükség, vagyis a kockázat közös.

Az előfizetéses konstrukciók érdekes helyzetet teremthetnek a használtautó-piacon is. Kérdés, hogy egy hosszabb időre megváltott ülésfűtés-lehetőség vagy automata távfényszóró tovább vándorol-e az új tulajdonoshoz, miután az előző törölte magát a fedélzeti szoftver felhasználói közül. Vagy lehet, hogy ezek ugyanúgy eltűnnek az autók menüiből, mintha csak eladás előtt törölnénk néhány fizetős applikációt a telefonunkról?

Az összes autóalkatrész beszerelése, majd szoftveres letiltása utat nyithat a kisipari tunerek előtt is, akik számára eddig sem volt gond megoldani például két, alapjaiban azonos, de eltérő teljesítménnyel és eltérő áron kínált motorváltozat közti átjárást bizonyos autótípusukban. A kiskapuzáshoz persze nyilván lenne egy-két szava maguknak a gyártóknak is, hiszen ha egy autót állandó adatkapcsolattal és szoftveres felügyelettel látnak el, azzal nagyon nehéz lesz pontosan úgy trükközni, ahogy az eddigi offline autókkal.

Mindezek alapján kénytelenek leszünk hozzászokni, hogy amíg autóikat elsősorban eladásra és nem bérbeadásra szánják a gyártók, addig nemcsak a márkaszerviz-fetisizmussal, a célszerszámokat igénylő javításokkal, de a szoftveres pórázzal is igyekeznek majd a lehető leghosszabb ideig a kassza közelében tartani az autósokat. Az előfizetéssel is kínált autós extrák kora következik, ahol pontosan ugyanúgy fontos lesz alaposan átgondolnunk szükségleteinket, és csak akkor előfizetni az ülésfűtésre ha valóban szükségünk van rá, mint a műsor- és tárhelyszolgáltatók esetében, akik az utóbbi évtizedben tökélyre fejlesztették a mikrotranzakciókra alapozott üzleti modelljeiket.