Most vagy soha: szűk három évünk van elkerülni a Föld túlzott felmelegedését

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) már többször vészjelzést adott le az emberiségnek, hogy ha nem változtatunk a mostani életmódunkon és technológiáinkon, akkor elkerülhetetlen lesz a másfél fokot meghaladó felmelegedés. Ez az éghajlatváltozás több milliárd ember életét veszélyeztetheti: szárazság, élelmiszer-ellátási zavarok, természeti katasztrófák kísérhetik, hogy csak néhány súlyos következményt említsünk.

Az IPCC harmadik munkacsoportjának friss jelentése azt ismerteti, hogy milyen politikai eszközökkel, technológiai változtatásokkal menekülhetünk meg az éghajlati válság elől. Az biztos, a fosszilis energiahordozókat (kőolaj, földgáz, szén) nagyon hamar el kéne felejtenünk.

Az IPCC tavaly augusztusban közzétett jelentése már megkérdőjelezhetetlenül rögzítette, hogy az ember hatása miatt melegedett fel az atmoszféra, az óceánok és a szárazföld, és azt is előre jelezték, milyen környezeti hatásokra számíthatunk a felmelegedéssel. Az idén februári második jelentésben az IPCC pedig már azt tárgyalta, hogyan tudunk alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz, és bemutatta, hogy a felmelegedés hogyan hat egyidejűleg a társadalmi, gazdasági és természeti rendszerekre.

Azt előre lehetett tudni, hogy a harmadik jelentés, illetve az abból politikai döntéshozóknak készült összefoglaló elfogadtatása rázós lesz, hiszen az üvegházhatású gázok kibocsátásnak nagymértékű csökkentése egy-egy országnak megugorhatatlan anélkül, hogy legalább átmenetileg csökkenjen gazdaságilag a versenyképessége. Persze a klímaváltozás elleni harcnak pont azzal a szemlélettel is együtt kéne járnia, hogy ne a profitmaximalizálás legyen a legfontosabb szempont.

Legkésőbb 2025-ig lépni kell

Az IPCC jelentését több száz főből álló, nemzetközi tudóscsoport alkotta meg, ezzel nem is volt probléma, de az összefoglalót már nem ők, hanem az ENSZ-tagállamok képviselői szövegezik meg véglegesre, ez pedig már a politikai játszmák, egyéni érdekek terepe is lehet. A Guardian úgy értesült, hogy több ország megpróbálta felpuhítani a javaslatokat. India pénzügyi kérdésekben kért jelentős változtatásokat, és az olajtermelő Szaúd-Arábia is a fosszilis tüzelőanyagok további jelentős használata mellett állt ki. Rajtuk kívül Kína és Ecuador is vitatta az összefoglaló több pontját. Ürge-Vorsatz Diána éghajlatkutató, a mostani munkacsoport egyik alelnöke a Másfélfok által szervezett beszélgetésen azt mondta, hogy a kormányok sokkal jobbá tették a vezetői összefoglalót, mint ha csak a tudósok dolgoztak volna rajta, ő konstruktívnak írta le az egyeztetéseket, amelyek 13 napig éjjel-nappal zajlottak.

Az IPCC-jelentés legfontosabb üzenete, hogy csak akkor van esélyünk 1,5 Celsius-fokon belül tartani a felmelegedést, ha legkésőbb 2025-ig elkezdjük a nagymértékű kibocsátáscsökkentést és szén-dioxid-kivonást. Enélkül szinte biztosan bekövetkezik az éghajlati krízis.

Ürge-Vorsatz is úgy látja, hogy ez a szűk három év a „most vagy soha” időszaka. Ha elszalasztjuk ezt a még nyitott ablakot, akkor a másfél-két fokot jóval meghaladó felmelegedéssel számolhatunk. Ha azt csináljuk, amit eddig, akkor 2050-re 3,2 fokot is emelkedhet az átlaghőmérséklet, pedig már eleve minden tizedfok rosszabb lesz az emberiségnek.

A jelenlegi környezeti állapotért leginkább a fosszilis tüzelőanyagok felelősek, és ha további projekteket is az ilyen típusú energiahordozókra építünk, akkor a kibocsátásnövekedés valóban katasztrófához vezet majd. Viszont ha megvan a politikai szándék az IPCC-jelentésben megfogalmazottak teljesítésére, az olaj- és gázalapú energiaszektor hamarosan elavult lesz, a fosszilis energiahordozókba befektetők pedig dollárbilliókat is veszíthetnek.

2010 és 2019 között minden korábbinál magasabb volt az emberiség üvegházhatásúgáz-kibocsátása, némileg pozitívum, hogy ennek növekedési üteme legalább lassult. Az emberiség szempontjából pedig jó hír, hogy az IPCC szerint csökkenthetjük a felmelegedés mértékét. Ehhez persze gyorsan, minden ágazatot és szektort érintve kell lépni.

Vannak biztató trendek is

„Válaszúthoz értünk. A most meghozott döntéseink egy élhető jövőt biztosíthatnak. Megvannak az eszközeink és a tudásunk is ahhoz, hogy korlátozzuk a felmelegedést. Arra bátorítom az országokat, hogy éghajlat-politikai intézkedéseket hozzanak. Megvannak azok az irányelvek, szabályozók és piaci eszközök, amelyek már hatékonynak bizonyultak. Ha ezeket megnöveljük, és szélesebb körben, méltányosan alkalmazzuk, átfogóan támogathatják a kibocsátáscsökkentést, és ösztönözhetik az innovációt” – mondta Hoeszung Lee, az IPCC elnöke a jelentést ismertető tájékoztatón.

A munkacsoport egyik társelnöke, Priyadarshi Shukla is hasonlóan optimista, szerinte  2050-ra  40-70 százalékkal csökkenthető a kibocsátásunk, ha változtatunk az életstílusunkon és a viselkedésünkön. És hogy mik ezek az eszközök és lehetőségek, amelyekben bíznak?

Az egyik például az, hogy jóval olcsóbbak lettek az energiaszektorban is azok a technológiák, amelyek alacsonyabb kibocsátással járnak. A nap- és szélenergiai iparban akár  85 százalékkal is csökkentek a költségek  2010-hez képest, és ez segítheti a további elterjedésüket a fosszilis alapú technológiákkal szemben.

A kibocsátások harmadáért az energiaszektor a felelős, és ezen a területen történtek is jelentős változások. Ürge-Vorsatz szerint egyre több olyan régió van a Földön, ahol egész évben vagy annak jelentős részében az elektromos áramot megújuló forrásokból biztosítják. A kutató szerint is pozitív lépések ezek, de még nem elégségesek, és nem szabad csak az áramtermelésre koncentrálni.

Városi közlekedésben az elektromos meghajtású járművek hasznos alternatívát jelentenek, de a repülésben és a nagy tömegeket megmozgató szállítmányozásban ezek nem igazán használhatók, hiszen óriási méretű akkumulátorokra lenne szükség. A helyettesítők itt sokkal nagyobb energiasűrűségű, alternatív üzemanyagok lehetnek, de ezek még kísérleti fázisban vannak.

Az egyéni döntések is számítanak

A kibocsátást persze úgy is lehet csökkenteni, ha egyszerűen nem ülünk repülőre. Ahogy arra a korábban idézett Priyadarshi Shukla is utalt, egyéni döntéseinken, vásárlói szokásainkon is nagyon sok múlhat. „Az egyéni cselekvésnek nagy a potenciálja, de a globális kibocsátásokat csak akkor lehet velük mérsékelni, ha rendszerszintű változtatások is segítik. Például ha bátorítjuk a távmunkát, a digitális oktatást, jelentősen csökkenthetünk a közlekedési kibocsátásokat” – mondta Ürge-Vorsatz.

Szintén egyéni döntés lehet, hogy milyen étrendet követünk, Ürge-Vorsatz szerint nem kell vegánná válnunk, de az IPCC is kevesebb húsfogyasztást, kiegyensúlyozott étrendet javasol, hiszen az állattenyésztést a nagy karbonlábnyomú tevékenységek közé sorolják a metánkibocsátás miatt. Az ilyen jellegű tudatosság már tetten érhető néhány régióban, több helyen a marhahúsfogyasztás visszaesését tapasztalták. Ez is mutatja, hogy az egyéni szokások képesek hatni a kínálatra is, ez pedig elindíthatja a változást.

Ürge-Vorsatz ebbe a körbe sorolta a várostervezést is. Ha megfelelő és biztonságos gyalogos és kerékpáros infrastruktúrát építenek ki, és egy-egy városrészen belül kapnak helyet oktatási, gazdasági és lakóövezetek is, csökkenhet az autóhasználat, és máris kiiktattunk egy csomó közlekedési kibocsátást.

A városokra az IPCC jelentése nagy hangsúlyt fektet, az összes kibocsátás közel kétharmada hozzájuk kötődik, a közlekedéshez, infrastruktúrához, épületekhez, de itt is van esély a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátásra. Egyrészt az épületek energiahatékony felújításával, a közlekedésben az elektrifikáció elterjedésével, és még ott vannak azok a várostervezési eszközök, amelyek megkötik a szén-dioxidot. „Vissza kell integrálni a városokba a természetet, a kék és zöld infrastruktúra, ha nagy biomasszát képvisel, sok szén-dioxidot eltárolhat” – mondta Ürge-Vorsatz.

Az IPPC arra is figyelmeztet, hogy ugyanezen okokból szükséges megőrizni természetes állapotukban a nagy biológiai sokféleséggel rendelkező ökoszisztémákat is.

De miből álljuk?

De hiába vált most trenddé, hogy minden és mindenki faültetéssel akarja megmenteni a bolygót, a biomassza ilyen megnövelése nem képes ellensúlyozni a kibocsátások növekvő mértékét. Az IPCC szerint a repülésben és az iparban nem is reális a zéró kibocsátás elérése. Utóbbiban még úgy sem, ha egy-egy terméknél hosszabbá válnak az életutak, fontos szemponttá válna a javíthatóságuk, és elterjedtebbé válna az anyagok, hulladékok újrafelhasználása.

A kormányközi testület így azzal is számol, hogy a klímacélok eléréséhez szükség lesz szén-dioxid-kivonó technológiákra is.

Már léteznek olyan leválasztó berendezések, amelyek a légkörből is ki tudják vonni a szén-dioxidot, amelyet aztán a föld alá vagy a tengerbe sajtolnak, de ezek valódi hasznát és használhatóságát nem övezi konszenzus. Több szakember szerint nem is feltétlenül jó irány, hogy a többletet akarjuk eltüntetni.

Jogos kérdés, hogy ha belekezdünk egy átfogó technológiai átállásba, mindez mibe fog kerülni. Az IPCC szerint a világ gazdaságát nem ütné meg nagyon ez a folyamat. A testület úgy számolt, hogy 2050-re megduplázódik a globális GDP, a kibocsátáscsökkentés pedig csak 1-2 százalékkal fogná vissza a növekedést. Ezt viszont ellensúlyozhatja az, hogy csökkennek a szélsőséges időjárási események által okozott károk, így végül is még pénzt is hoz ez a befektetés.

A jelentés szerint jelenleg forráshiányos ez a terület, a szükségesnek csak a hatodát kapja meg, 2050-ig 1-4 billió dollárt kéne kibocsátáscsökkentő beruházásokra költeni, hogy 2 Celsius-fokon belül maradjon a felmelegedés.

A jelentést António Guterres, az ENSZ főtitkára is kommentálta: „Egyes kormányzati és üzleti vezetők mást mondanak, mint amit cselekszenek. Egyszerűen fogalmazva, hazudnak. A fosszilis tüzelőanyag-termelés fokozása csak ront a helyzeten. Itt az ideje, hogy abbahagyjuk bolygónk elégetését, és elkezdjünk befektetni a körülöttünk bőségesen rendelkezésre álló megújuló energiába.”

.