Egyszerűen megfulladtak azok a halak, amelyek tetemei tömegesen úszkálnak a Velencei-tavon

Rémisztő képek járták be tegnap a magyar internetet egy velencei-tavi Facebook-csoportból indulva: a fotókon az látszik, hogy rengeteg elhullott hal lebeg a víz felszínén, a szöveg szerint ezek „mérgezett küszök” és a belőlük táplálkozó, szintén elpusztult ragadozóhalak.

A kommentszekcióban azonnal beindult a találgatás, sokan pedzegették, hogy valóban mérgezés áldozatai lehettek a halak, mások a Velencei-tó partján zajló turisztika beruházásokkal hozták összefüggésbe a tömeges pusztulást. Információink szerint azonban úgy néz ki, nem erről van szó, a szomorú esemény hátterében természetes folyamatok állnak (amire persze rásegít a nagyon is emberi gyökerű klímaváltozás).

Az előzetes eredmények alapján ugyanis a halak nem bolygatás, vagy kívülről bevitt méreganyagok miatt hullottak el,

hanem oxigénhiány végezhetett velük, hallottuk természetvédelmi és horgászati forrásból.

A tó vizének oxigénhiányos állapotának oka többrétű, ezek többsége a szélsőséges időjárási viszonyokra (így áttételesen a klímaváltozást és természetkárosítást okozó emberi tevékenységre), a lefolyási viszonyok megváltozására vezethető vissza:

• Idén nagyon hűvös volt a tavasz (ami nem jelenti azt, hogy már nem aktuális a globális felmelegedés), ez a halak ívását is hetekkel előbbre tolta, így ők maguk is sérülékenyebb állapotban voltak.
• A szokatlan hideg után néhány nappal ezelőtt hirtelen jött egy extrém mértékű felmelegedés, ami a tó hőmérsékletét is rövid idő alatt megemelte.
• A melegben hirtelen felszaporodhattak az algák: ezek közül egyesek fajok (pl. zöld algák) csak annyiban okozhatnak problémát, hogy éjszaka elhasználják az oxigént, de mások (pl. kék algák) akár olyan toxinokat is termelhetnek, amelyek nem egészségesek egyes tavi élőlények számára.
• Az elmúlt napokban nagy szélcsend volt a tavon, így hullámveréssel sem történt oxigénbevitel a tóba.
• Ráadásul a vízállás is alacsony, ami fokozza ezeknek a tényezőknek az együttes hatását.

Az első négy tényező akár véletlenszerűen is alakulhatott így, bár mivel ismerjük a klímaváltozás az időjárási szélsőségek gyakoriságát növelő hatását, talán ezekre sem célszerű az embertől független tényezőként gondolni. Ettől függetlenül tenni ellenük közvetlenül nem tudunk.

Kevés a víz a tóban, csak az esőt várhatjuk

A vízállás megint egy másik kérdés, ezzel kapcsolatban felmerülhetnek szakmai kérdések, például hogy a vízügyi hatóság megtesz-e mindent annak érdekében, hogy több víz legyen a Velencei-tóban. A vízügy tájékoztatása szerint a Velencei-tó vízállása 2021. június 18-án 7 órakor 101 cm, ami az aktuális minimális szabályozási szinttől 39 cm-rel, a maximális szabályozási szinttől 59 cm-rel marad el, hasonlóan alacsony vízállások utoljára 2012
nyár végén fordultak elő.

Természetvédelmi és vízügyi szakemberekkel folytatott beszélgetéseink alapján az a kép rajzolódik ki, hogy az évek óta fennálló csapadékszegénység miatt sajnos nincs valódi mozgástér a tó feltöltésére:

a Zámolyi- és a Pátkai-víztározó vízszintje ugyanúgy alacsony (58 illetve 33 százalékos töltöttségi szintűek), mint a tóé magáé, ráadásul a hirtelen jött meleg miatt a vizük klorofilltartalma magasan a 75 mg/m3-es határérték felett van, így nem lehet átengedni belőlük vizet a tóba. „A vízjogi üzemeltetési engedély ilyen vízminőségi paraméterekkel nem engedélyezi a tó vízpótlását a Velencei-tó vízminőségének megőrzése érdekében”, tájékoztatott minket az OKF.

Azok a – szintén a Facebookon terjedő – pletykák egyébként nem igazak, hogy más célokra leengednének a vizet a Velencei-tóból tovább rontva ezzel a helyzetet, 2016 óta nem történt ilyesmi – írta kérdésünkre az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Viszont 2019 óta – amikor a tározókból egy hónapon keresztül tudták pótolni a vizet, ezzel 11 centivel emelve a szintet – a tóba nem tudtak vizet engedni a fenti okokból, így most csak arra lehet várni, hogy essen az eső.

Nagyobb távlatban arról van szó, hogy a klímaváltozással az ország területén hulló csapadék mennyisége csökken, illetve eloszlása egyenlőtlenebbé válik, így van ez a Velencei-tó vízgyűjtő területén, a Zámolyi-medencében is. A hatás itt fokozottabb, mint például a Balatonnál, ami közelebb van Ausztriához, így még a csapadékosabb Alpokaljáról származó víz is eljut a tóig. Közép-Magyarországon úgy indultunk neki a májusnak, hogy egy átlagos évhez képest majdnem 100 mm csapadékkal kevesebb esett addigra, és bár azóta volt pár masszívan csapadékos időszak, még mindig nagyjából 50 mm mínuszban vagyunk.

A tavalyi, szintén nem túl esős évhez képest is mintegy 30 százalékkal kevesebb volt idén eddig az eső, ráadásul a mostani nagy melegben a tó párolgása is erőteljesen megindult.

A Velencei-tó a Fertőhöz hasonlóan egyébként is sztyeppi tó, és mint ilyen, hajlamosabb a kiszáradásra, a keleti és a középső medencéje (ahol a mostani halpusztulás történt, és a strandolásra alkalmas rész is fekszik) szikes. A nyugati részek kevésbé terheltek, a csapadékmennyiség csökkenése ugyanakkor egészében hat a tóra, és a „természetes” folyamatot tovább rontja a vízgyűjtő egyre fokozottabb beépülése. A velencei-tavi agglomeráció sokkal népesebb lett az elmúlt évtizedben, és a sok beépítés többek között a lefolyási viszonyokat is befolyásolja, ez pedig visszahat a tó vízállására és vízminőségére.

Tanácsos-e fürdeni?

Függetlenül attól, hogy a halpusztulás egyébként minden bizonnyal néhány szerencsétlen tényező együttállásának következtében, magától történt, vízminőség-vizsgálatot azért indokolt végezni egy ilyen eset után – már csak azért is, mert ha nem kizárólag oxigénhiány, hanem például a toxikus anyagokat termelő algák is belejátszottak a történetbe, az a strandolás szempontjából sem mindegy (az ilyen anyagok embereknél is okozhatnak bőrirritációt például).

Most hétvégén az idei nyár első igazán meleg szabadnapjai várhatók, így minden bizonnyal tömegek szeretnének a Velencei-tó partjára is ellátogatni fürdeni – ők egyelőre hivatalos kommunikációval nem, csak a Facebookon és cikkekben terjedő ijesztő, döglött halas képekkel találkozhattak. Úgy tudjuk, a helyileg illetékes vízügy levette a vízmintákat pénteken, és hamarosan várható közlemény az eredményekről.

Az egyik velencei-tavi civil szervezet, az Alba Natura Civil Alapítvány vezetője, Horányi Tibor ugyanakkor arra hívta fel a Telex figyelmét, hogy egész nap próbált illetékes szakvéleményt szerezni formális csatornákon az ügyben, ám nem járt sikerrel, és az államigazgatás pénteki munkarendjének ismeretében most már valószínűleg nem is fog. Mint mondta, elég problémás, hogy egy potenciális közegészségügyi veszélyhelyzet esetén nincs egy ügyeleti szám, ami azonnal hívható, és nincs kellően gyors reakció, tájékoztatás a hatóságok részéről (a halpusztulásról már csütörtök óta lehet tudni, aki pénteken fürdene, vagy hétvégére tervez strandolást, az mégsem tud tájékozódni sehonnan, hogy tanácsos-e belemennie a vízbe).

Írtunk a Nemzeti Népegészségügyi Központnak, a Fejér megyei kormányhivatal Népegészségügyi Főosztályának és a katasztrófavédelemnek a vizsgálattal kapcsolatban, de tájékoztatást egyelőre mi sem kaptunk.

Nem jó, de nem is tragikus

A halgazdálkodásért felelős Magyar Országos Horgász Szövetség is délutánra ígért hivatalos kommunikációt az elhullott halak laborvizsgálatának eredményei alapján. Úgy tudjuk egyébként, hogy a halpusztulás bár látványra súlyosnak tűnt, valójában arányaiban nem volt megrázó a tó halállománya szempontjából, mindössze 400 kilogramm körüli össztömegű állat (a teljes halállomány arányaiban tizedszázaléknyi mennyiség) hullott el, a tetemek felét már össze is gyűjtötték az illetékesek, és később gondoskodni fognak a pótlásról is.

Ilyen mértékű elhullás nem extrém, korábban is fordultak elő ehhez mérhető esetek, a mostani talán azért kapott nagyobb visszhangot, mert egyébként is erősebben téma az utóbbi időben a nagy tavaink állapota (nem függetlenül a több tóparton folyamatban lévő, természetpusztító beruházásoktól). A természetes élőhelyek méretét folyamatosan csökkentő emberi tevékenység és a klímaváltozás egyre inkább érződő hatásai miatt ugyanakkor a jövőben gyakoribbá válhat a tömeges halpusztulás is.

Frissítés: Időközben megérkezett a MOHOSZ hivatalos közleménye is, ebben megerősítésik a relatív oxigénhiányra vonatkozó értesülésünket, a háttérben főként az áll, hogy bő egy hét alatt 15 fokról 25 fokra növekedett a vízhőmérséklet. A tájékoztatás szerint az elhullott halak zöme szélhajtó küsz, balin, valamint karika- és dévérkeszeg, a mérgezés ténye pedig kizárható. A MOHOSZ azt állítja, „a Velencei-tó vízminősége a fürdési, vízisport és egyéb rekreációs igénybevételi szempontok, az emberi igénybevétel oldaláról jelenleg kiváló, így korlátozást, azonnali beavatkozást nem igényel”.