Az elmúlt években a kötelező körök lefutásán túl az Apple nem igazán erőltette meg magát az iPhone-okkal, tavaly például csak az XS és az XS Max helyére érkező, professzionális felhasználóknak szánt Pro és Pro Max kavarták fel kicsit az állóvizet. A cég idén jóval több újítással állt elő: mind a négy bejelentett iPhone készen áll az 5G-re, a tavaly még a Pro kiváltságának számító Super Retina XDR OLED kijelzőt is mind a négy modell megkapja, dizájn terén pedig hosszú idő után visszatértek a szögletesebb élek. A keddi bemutatón az Apple a felsoroltak közül az 5G-nek szentelt különösen nagy figyelmet, de talán még ennél is nagyobb hangsúlyt fektetett arra, hogy nyomasztó részletességgel vesézze ki az új iPhone-ok kameráit.
Míg az ázsiai gyártók egymást túllicitálva jelentik be a 100+ megapixeles kamerával szerelt telefonokat, az idei iPhone-ban csak a szenzor mérete nőtt, a felbontás maradt az előző széria 12 megapixele. Laikus szemmel nézve furcsának tűnhet, hogy egy hagyományosan a képek minőségének leírására használt szám esetében közel tízszeres a különbség, ha az iPhone 12-t a Samsung legújabb csúcstelefonjával, az S20-szal hasonlítjuk össze – de a helyzet természetesen nem ennyire egyszerű.
Képpontméret? Az mi?
Kezdjük először azzal, amit az Apple a bemutatón elmondott: a sima 12-es modellen és a Minin két hátlapi kamera kap helyet, egy 12 megapixeles széles, illetve egy 12 megapixeles ultraszéles látószögű szenzor, a Pro és a Pro Max pedig ezek mellé kap egy telefotó kamerát, és egy LIDAR-szkennert is. A 12 Pro első ránézésre nem sokban különbözik az előző generáció Pro modelljeitől: főleg a széles látószögű f/1,6-os fényereje tűnik fel a f/1,8-as helyett, de fontos különbség az új generációban debütáló, hét elemből álló lencse is. Ezen túl viszont az idei, profiknak szánt modellek nemcsak egymáshoz, hanem az elődjeikhez is eléggé hasonlítanak. A sima Prónál a fentiektől, illetve a kiterjesztett éjszakai módtól eltekintve gyakorlatilag pont ugyanazt kapjuk, mint tavaly, a Pro Max esetében viszont markánsabb a különbség. A nagyobb szenzor mellé jön a főleg tükör nélküli profi fényképezőgépekben használt szenzoros stabilizáció, a 6,7 hüvelykes telefon méretéből adódóan pedig a kameráknál is nagyobb mozgástere volt a mérnököknek, így a fókusztávolság és az optikai zoom is nőtt a sima Próhoz képest. Igaz, közben a fényerő viszont csökkent.
Ide kattintva olvashatók a Telex legfrissebb hírei.
Na de mit jelent mindez? A pixelméret azt mutatja meg, hogy egy képpont mekkora helyet foglal el az érzékelőlapkán, ezt pedig alapvetően két dolog határozza meg: az érzékelő mérete és felbontása. Minél kevesebb pixelt kell rázsúfolni egy minél nagyobb méretű lapkára, annál több hely jut egy-egy pixelnek. Minél nagyobb egy pixel, annál több fényt tud befogni, és annál kevesebb jelerősítésre és digitális javításra van szükség. Ez pedig jócskán megmutatkozik a képminőségen. Nagyon leegyszerűsítve,
kevesebb pixel → kevesebb zaj → nagyobb dinamikatartomány → szebb képek!
Az iPhone Pro Max nagylátószögű fő kamerája azonos felbontás mellett 47 százalékkal nagyobb érzékelőt kapott az elődjénél, ami elég nagy előrelépésnek számít, emellé társul még a f/1,6-os fényerejű objektív. Ha pusztán az adatokat nézzük, arra lehet következtetni, hogy rossz fényviszonyok között igazán jó teljesítményt nyújt a készülék kamerája (ezt egyébként az Apple sem győzte elégszer hangsúlyozni a keddi bemutatón).
A kérdés az, hogy elég-e 2020-ban a 12 megapixel. Fotós szemmel nézve azt lehet mondani, hogy igen, abszolút! Nagyon kevés olyan helyzetet lehet elképzelni, amikor ennél nagyobb méretben lenne szüksége egy fotósnak a telefonjával készített képeire, és talán más sem szokta nagykörúti óriásplakátokra tenni a telefonos fotóit. Ha ezért cserébe sokkal jobb éjszakai képeket, szélesebb dinamikatartományt kapunk, akkor egyértelműen eldőlt a kérdés. A főkamera f/1,6-os fényerejű optikáját az alap változatok is megkapták, azonban ennek az érzékelője csak a Próban nagyobb. Az egész széria kapott egy ultra széles látószögű (13 mm) kamerát, ennek paraméterei minden változatban azonosak. A Pro és a Pro Max kapott egy-egy telefotó kamerát is, az előbbi 52mm-es 2-szeres optikai zoommal f/2.0-es fényerővel, az utóbbi pedig 65mm-es, 2,5-szeres optikai zoommal, f/2,2-es fényerővel.
A Pro és a Pro Max másik nagy dobása a LIDAR-szkenner, aminek a lényege röviden az, hogy az eszköz lézernyalábot sugároz, és ennek a visszaverődéséből aztán ki lehet számolni különféle objektumok távolságát a szkennertől. Alapvetően egy 3D szkennerként lehet felfogni, ami a képmező adott pontjairól tudja megmondani, hogy milyen távol vannak a kamerától. Ennek alapján egy „mélységi térképet” tud alkotni a képek mellé. Ez sokkal élethűbb, a nagy fényerejű objektívek rajzát imitáló szoftveres háttérelmosást tesz lehetővé, de a felhasználási területek száma szinte végtelen. Alkalmas lehet egyszerűbb tárgyak 3D-s szkennelésére, sokkal pontosabbak lehetnek az AR (kiterjesztett valóság) megoldások, mivel a telefon, pontosan fel tudja mérni a környezetét. De egy megfelelő alkalmazással akár élőben is lemérhetjük, hogy az ikeás HJÖRGÖNBÖRG kanapé befér-e otthon a galéria és a radiátor közé.
Az Apple által bemutatott mintafotók elég meggyőzőek, de azért ezek minden bizonnyal eléggé kontrollált (kevésbé finoman: a végletekig optimalizált) körülmények között készültek, szóval érdemes őket fenntartásokkal kezelni. Mindenesetre ami eddig látszik, az biztató, és nagy szüksége is van a cégnek arra, hogy újra ott legyen az élmezőnyben, mert a távol-keleti gyártók az utóbbi egy-két évben nagyon elhúztak a mobilos kamerák tekintetében. A leginkább megbízhatónak és szakmailag megalapozottnak tartott teszter oldal, a DXOMARK telefonos toplistáján jelenleg a 17. helyen találjuk a legjobb Apple készüléket, az Iphone 11 Pro Maxot 117 ponttal. A jelenlegi csúcstartó egyébként a Xiaomi Mi 10 Ultra 130 ponttal.
Jól néz ki, de mi értelme?
Videózás terén elég nagy előrelépés, hogy a két Pro modell képes lesz Dolby Vision HDR-ben történő rögzítésre, a Pro Max pedig akár 60 fps-sel is tud majd rögzíteni a Dolby saját HDR-megoldásában. Az Apple telefonjai egy ideje támogatják már a Dolby Visiont, ez viszont most a cég szerint egészen új szintet képvisel. Az iPhone 12 Pro állításuk szerint az első eszköz a világon, amivel nemcsak rögzíteni, hanem vágni is lehet Dolby Visionben felvett videókat. A HDR-technológiák terén jelenleg az ingyenes HDR10 az ipari sztenderd, de hiába licencdíjas a Dolby Vision, ezt a megoldást is egyre többen választják. Egyrészt mert zárt, így biztonságosabbnak tekinthető szabvány, másrészt mert a dinamikus metaadatok miatt filmezés közben képkockáról képkockára a lehető legpontosabban képes visszaadni az egyes jeleneteket. Erre egyébként a HDR10 továbbfejlesztett változata, a Samsung és a Panasonic által preferált HDR10+ is képes, de jelenleg ennek még a Dolby megoldásánál is szegényesebb a kínálata, és képminőség terén is elmarad a versenytársától.
Hogy mire jó ez az egész a telefonos videózásban, arra még nem igazán jöttünk rá.
Hiába sugalmazta az Apple elég erősen azt, hogy ma már a világon mindenki iPhone-nal forgat, profi filmesek néhány kísérleti alkotást és a szokásos éves iPhone-bemutatókra készülő kisfilmeket leszámítva nem használnak telefont. A mobil által felvett anyag már az érzékelő lapkák és a lencsék méretéből következően sem vethető össze a sokmilliós kamerákkal forgatottakkal. Ráadásul a közhiedelmekkel ellentétben még egy pár perces kisfilm költségvetésében is csak az egyik legkisebb tétel maga a kamera. Ha pedig úgyis utólag, számítógépen vágják, fényelik az alkotást, felesleges egy tenyérnyi kijelzőre, meg ujjbegynyi optikára hagyatkozni. Tegye fel a kezét, aki forgatott már anyagot telefonnal, amit utána azon is vágott meg, keverte hozzá a hangsávokat, zenét, effektekkel látta el, feliratozta és meg is fényelte szépen! Jó, a Telex szerkesztőségében is van ilyen őrült, de azért elég kis számú célcsoport ez. Viszont a határok nélküli kreativitásra hivatkozni jól hangzik, és persze segíti az értékesítést.
A tartalomgyártók a fentieken túl annak is örülhettek, hogy a bejelentésen elhangzottak alapján egy idén érkező frissítésben bekerül majd a telefonokba az Apple Pro RAW is, ami a profi fotósok által használt RAW-formátumot kombinálja a többtényezős, digitális képfeldolgozással. Röviden összefoglalva arról van szó, hogy fotózás után a telefon több rétegre bontja, és külön tárolja a kép különféle adatait – mint a fehéregyensúly, vagy a szín- és a dinamikatartomány – és ezeket külön szerkeszthetővé is teszi, anélkül, hogy befolyással lennének egymásra. Azt persze érdemes kiemelni, hogy ahogy minden mást, úgy egyelőre ezt is érdemes fenntartásokkal kezelni, nem tudni ugyanis, hogy ez pontosan hogy fog működni, és mekkora kreatív szabadságot biztosít majd.
A csalódott rajongó
A 4x-es illetve 5x-ös optikai zoomot hallva felsikoltottam örömömben, hiszen a 11-es szériában bevezetett nagylátó mellé már nagyon kellett az eddigi 2x-es zoomnál erősebb lencse. A specifikációt böngészve azonban megdöbbeve láttam, hogy már a 11 Pro és 11 Pro Max is 4x-es zoommal rendelkezett, nem pedig kétszeressel, ahogy én gondoltam, ugyanis a ravasz Apple a nagylátót is beleszámolta, így jött ki a 13-26-52 miliméterből a négyszeres zoom.
Ez az új telefonokon sincs másképp, azaz minden maradt a régiben, két apróságot leszámítva: a csúcsmodell 12 Pro Max vége 52-ről 65 miliméterre nőtt (cserébe f/2 helyett f/2.2-es fényerővel), a 13 millis nagylátó pedig f/1.8 helyett f/1.6-os lett. A bejelentéskor a fotós kollégákkal már 105-ös telével rendelkező iPhone-t képzeltünk magunknak a karácsonyfa alá, úgyhogy innen is üzenjük: Apple, kösz a semmit!
Bakró-Nagy Ferenc
(Borítókép: Az iPhone 12 Pro háromkamerás konstrukciója. Fotó: Apple)