Az egyetemeknek változtatniuk kell, hogy ne romoljon a diplomák értéke

Nem a hagyományos oktatás helyett, hanem azt kiegészítve lehet jövője az online oktatásnak, és ezen az úton szeretne továbbmenni a Coursera is. A 2012-ben alapított online oktatási platform azzal próbálja megkülönböztetni magát a többitől, hogy a legelismertebb egyetemekkel, az ott dolgozó professzorokkal és vállalatokkal működik együtt, hosszú távon pedig élethosszig tartó tanulást kínálna. Bár a Coursera és a hozzá hasonló platformok bevétele is csökkent az elmúlt években, Jeff Maggioncalda, a vállalat vezérigazgatója mégsem aggódik. Most a Szegedi Tudományegyetemmel jelentettek be együttműködést: a szegedi diákoknak, tanároknak és az egyetem összes dolgozójának lehetősége lesz egyes kurzusokat online végezni, a diákok ráadásul közben a kreditpontokat is megkapják értük.

Az SZTE az első magyar egyetem, amely együttműködik a platformmal, ami elég nagy szó, mert a Coursera for Campusba nem kerülhet bele bármilyen egyetem. Jeff Maggioncalda most az együttműködés bejelentése miatt Szegeden járt, ott ültünk le vele beszélgetni az oktatás jövőjéről, a Coursera stratégiájáról, a ChatGPT-ről, és arról, hogy mennyit számíthat egy-egy ilyen mikroképzés a munkaerőpiacon.

Hogyan fog zajlani pontosan az együttműködés a Szegedi Tudományegyetemmel?

Az együttműködés maga 2020 márciusában kezdődött, a koronavírus-járvány alatt. A Coursera for Campust 2019 októberében indítottuk, még a pandémia előtt, a szegediekkel már akkor kommunikáltunk, próbáltuk kitalálni, hogyan tudnák ők is használni a platformot. Aztán a járvány miatt bezárt az egyetem, és rájöttünk: most kell elkezdenünk a közös munkát. A pandémia alatt az egyetem használta a Courserát, nagyjából hét hónapig, aztán licenceket vásároltak a diákoknak, amivel saját tananyagot tudtak felajánlani nekik. Idővel aztán lefordították a „Tanuld meg, hogyan tanulj” kurzusunkat magyarra, és elkezdték felajánlani a frissen érkező diákoknak. Úgy gondolom, hogy ez nagyon okos húzás volt, már akkor kialakít ugyanis egy jó kapcsolatot a tanulással, amikor a diák még meg sem érkezett az egyetemre. Az egyetem aztán egyre több különböző kurzust ajánlott fel a diákoknak kreditekért cserébe.

A mostani együttműködésben az az új, hogy a diákok gyakorlatilag maguk állíthatnak össze saját ízlés szerint egy kurzuscsomagot, olyan tárgyakkal is, amelyek az egyetemen krediteket érnek. Ez nagyon innovatív dolog. Korábban csak egy csoportnyi, előre kiválasztott diáknak adatott meg ez a lehetőség, most viszont már az összes tanuló, az egész tanári kar és minden dolgozó eléri az összes kurzust a platformon, ez pedig teljesen új módját nyitja meg a kísérletezgetésnek és az együttműködésnek.

Ezek a kurzusok egyébként elérhetők mindenki számára, nem csak az egyetem diákjainak és dolgozóinak?

A kurzusok legtöbbje elérhető a Coursera honlapján, de máshol nem integrálódnak egyetemi programokba. Ezen felül Szegedről feltöltenek olyan új kurzusokat is a weboldalra, amelyek csak a szegedi diákoknak lesznek elérhetők.

Készül együttműködés más magyar egyetemmel is?

Biztos vagyok benne, hogy igen, de egyikük sincs ilyen előkelő helyen az egyetemi rangsorban, vagy nem ilyen előrehaladott az együttműködés, mint Szegeddel.

Készített a Coursera háttérvizsgálatot a magyar oktatás helyzetéről, mielőtt úgy döntött, együttműködik az SZTE-vel?

Nem igazán. Az együttműködési lehetőséget nagyjából minden egyetemnek lehetővé tesszük, amelyik nyitott rá. A pandémia alatt nagyjából 30 egyetem vette igénybe a platformot erre a célra. Világjárvány volt, szerettünk volna segíteni. Csak annyit ellenőriztünk, hogy biztosan egy valós egyetem jelentkezik-e.

Azért kérdezem, mert Magyarországon jelenleg nincs túl jó bőrben az oktatás, a tanárok alulfizetettek, rendszeresek a tanártüntetések, a rendszer minősége is megkérdőjelezhető. Nem gondolja, hogy az ilyen típusú online oktatás ronthat a helyzeten, mert akár még jobban elértéktelenítheti a tanárok hagyományos munkáját?

Az alapján, amit eddig látunk, nem hinném. A Courserát leggyakrabban az olyan kurzusok esetében használják, amelyek közvetlenül a munkaerőpiacra készítenek fel, és általában a tantestületek nem ezt teszik. Ezek a kurzusok kiegészítik a tananyagot. Szegeden a professzorok néhány kurzust integrálnak a saját tantervükbe, abba, amit már egyébként is tanítanak. Azt halljuk, hogy ez egy sokkal egyszerűbb módja annak, hogy a legújabb szoftveres eszközt, adatsort, neurális hálózatot, programozási technikát megtanulják a diákok, gyorsabb és könnyebb is. Ha így tanítják a tantárgyat, a tanároknak idejük szabadul fel. Ugyanezt a kurzust élőben megtartani sokkal több időt emésztene fel, amit a tanár a diákokkal való kapcsolattartásra, kutatásra, vagy bármi másra fordíthat. A professzorok számára sokkal könnyebb így beépíteni a modern témákat, és kevesebb időt tölteni a konkrét előadásokkal. Egyszerűen megmondják a diákoknak, hogy nézzék meg ezt és ezt a Coursera-kurzust, aztán beszélnek róla az órán.

Szóval ez az, ami felé a Coursera tart? Kevésbé a nulláról építkezne, inkább kiegészítené a korábban szerzett tudást?

Igen. Szinte minden fontos bevezető tantárgyat professzorok tartanak, élőben. Az egyetemeken már kiépült egy tanári kar, ami ezt a tudást át tudja adni, de az olyan témáknál, mint a blockchain, az önvezető autók, a kiberbiztonság, a mesterséges intelligencia, a legtöbb iskolában nincs megfelelő kurzus. Nagy segítség lehet a diákok számára, ha képesek kiegészíteni a már meglévő tananyagot, és segítség ez a jövőbeli munkáltatónak is, aki fel akarja majd venni a diákot. Sőt, a tanári kar, az iskola számára is pozitív lehet, hiszen

nemcsak találni nehéz például mesterséges intelligenciáról tanító tanárt, de megtartani még nehezebb. Ha az egyetem alkalmazza őket, előbb-utóbb jön egy jól fizető cég, és elcsábítja magához.

Az egyetemeknek éppen ezért rengeteg pénzükbe kerülhet, ha versenyezni akarnak a nagy cégekkel.

Pontosan. Szerintem a világ majdnem összes vállalata szeretne olyan tanárt felvenni, aki neurális hálózatokról tud tanítani.

Hogyan választják ki a Courseránál, hogy milyen egyetemekkel és milyen kurzusokon szeretnének együttműködni?

A privát katalógusba, ahol mostanság több aktivitást látunk, gyakorlatilag bármilyen egyetemet beengedünk, amely szeretne kurzusokat felépíteni. Olyanokat hoznak létre, amilyeneket akarnak, mi megadjuk nekik a kellő eszközöket hozzá, sőt más egyetemekkel is összekötjük őket a közös munka reményében. Látunk olyan együttműködést is, amikor két egyetem cserélgeti a kurzusokat egymás között. Szóval, a privát katalógusban elég egyszerű a dolog. Az egyetemek teljesen ingyen gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak, és bárkinek átadhatják a megalkotott kurzusokat, akár ingyen is. Itt is van azért kontroll, a mi egyetemi tanácsadó testületünk nagyjából öt-tíz egyetemet fed le, és a jelentkező egyetemek minőségét és rangsorát vizsgálja.

Lehet, hogy néhány egyetem nincs túl előkelő helyen a globális rangsorban, de regionálisan elismert. Külön programokat is vizsgálunk, mivel vannak olyan egyetemek, amelyek kiemelkedően jók egy-egy témában. Van olyan, hogy egy-egy egyetem felbukkan, amely nagyon naprakész egy adott témában, olyanban, amilyenünk még nincs a platformon. Találunk betöltetlen rést, és felajánljuk az egyetemnek, hogy dolgozhat rajta. Ahogy egy egyetem bekerül a publikus katalógusba, azt publikál, amit szeretne, nem kell minden kurzust külön engedélyeznünk. Ettől függetlenül van egy béta-tesztelő csoportunk is, ezek az alanyok véleményeznek, miután megkapták a Coursera anyagait ingyen.

És ha már publikus a kurzus, figyeljük a tanulói visszajelzések rendszerét, amelyben a felhasználók csillagokkal jelölhetik, mennyire voltak elégedettek, és értékelést írhatnak. Ha egy kurzus túl rosszul teljesít, jelezzük az egyetemnek vagy a professzornak, és visszahívjuk, amíg ki nem javítja a problémákat.

Az egyéni ellenőrzési folyamatok sok kritikát kaptak a Courserán.

Ha valaki megír egy beadandót, egy másik, szintén a kurzust végző felhasználó vagy az adott egyetem másik diákja véleményezheti. Ez jó gyakorlat a véleményezőnek is, megtanulja, hogyan adhat kritikát másnak.

Persze, de az egyetemen a diákok ismerik egymást, odamehetnek a másikhoz, és megkérdezhetik, miért írta ezt és ezt, vagy miért adott ilyen és olyan pontszámot. De a publikus kurzusoknál teljesen beazonosíthatatlan idegenek javítanak, sokszor érthetetlen szempontok alapján. Innen a rengeteg kritika.

Igen, ez olyan dolog, amelyet folyamatosan fejlesztünk, például azzal, hogy ösztönözzük a bírálókat a minél gyorsabb munkára. Úgy gondolom, hogy ebben a ChatGPT, és az összes generatív nyelvi mesterséges intelligencia sokat fog segíteni, mert nagyon szépen javítja és véleményezi az írott beadandókat.

A ChatGPT-re még szeretnék visszatérni később, de előbb hadd kérdezzem meg: tervezik, hogy a fiatalabb közönség számára is kiterjesztik a Courserát?

Nem gondolom, hogy az általános iskoláig elmennénk, de középiskolában, a harmadik és negyedik osztályban, az egyetem és főiskola előtt felajánljuk ezeket a munkahelyi mikroképzéseket. Van, aki nem szeretne középiskola után egyetemre menni, hanem azonnal munkát keres. Az, hogy az utolsó egy-két évben ilyen képzést tudunk nyújtani, hasznos lehet, és egyre többen élnek is vele. Egyes kormányok esetenként Coursera-képzéseket vásárolnak olyan középiskoláknak, amelyekben a diákok jelentős része nem tanul tovább, hanem belép a munkaerőpiacra. Oktatási minisztériumokkal is dolgozunk együtt, amelyek középiskolás tanárokat képeznek ki a kurzusainkkal.

Azt nem tudom elképzelni, hogy mi közvetlenül kínáljunk tananyagot a tizenhat éven aluliaknak, mert nem ebben vagyunk jók. De úgy gondolom, ha a tanárokat képezzük arra, hogy minél jobban taníthassák a gyerekeket, az hasznos lehet. A tanárok oktatása lesz a legnagyobb hatással a fiatalokra.

Nem gondolja, hogy az ilyen platformokkal, mint a Coursera, a kisebb egyetemek hátrányba kerülnek, mert nem tudnak lépést tartani?

Nem gondolom, és meg is mondom, miért. Bármilyen egyetem hozhat létre nálunk kurzust, nem csak a nagyobbak. Ez kiegyenlíti a publikus katalógust. Egészen addig, amíg ez a katalógus jó, csak segíteni fog az egyetemeknek fennmaradni. Persze felmerül a kérdés, hogy képesek-e ezek a kisebb egyetemek a saját tartalmukat hatásosan feldolgozni. Sok olyan kurzusunk van, ami a tantestületnek nyújt segítséget abban, hogyan érdemes online kurzusokat csinálni. Megadjuk nekik az összes eszközt, amelyre szükségük lehet, ingyen. Így amellett, hogy más egyetemek kurzusait is felhasználhatják, az egyetemek fel tudják építeni a sajátjaikat is. Úgy gondolom, hogy hosszú távon mindenki egyforma esélyekkel indul arra, hogy jó online kurzusokat hozzon létre.

Szóval a kérdés nem az, hogy lépést tudnak-e tartani, hanem az, hogy akarnak-e.

Igen, így gondolom. Nem lehet költségkérdés, mert az eszközöket ingyen adjuk, és a kurzus is lehet ingyenes. Inkább az érdeklődés és a belefektetett idő a lényeg.

A járvány alatt az egyetemek bezártak, otthoni oktatásra, munkavégzésre álltak át. Mit tanultunk az online oktatásról az elmúlt két évben?

Azt hiszem, a járvány alatt, és most, a posztpandémiás időszakban is mondhatjuk, hogy amit általános igazságnak hittünk, arról hamar kiderült, hogy egyáltalán nem az. Sokan úgy gondolták például, hogy az egyetemeken zárva maradnak majd a campusok, mert senki nem akar visszajönni személyesen tanulni. Úgy tűnik, ennek az ellenkezője igaz: az emberek szeretnek összejönni, együtt enni-inni, jól érezni magukat. Ez egy olyan élmény, amit nem másolhatunk le online. A közösségi, szociális élmény az, amit az emberek megbecsülnek. Örülök, hogy nem lett igazunk, és nem maradt mindenki otthon. De a járvány alatt megnőtt az érdeklődés az online oktatásra, és az is kiderült, hogy ez nagyon ellenálló a külső hatásokkal szemben. Ha valaki tartósan kénytelen elhagyni az otthonát, nem tud visszamenni az iskolájába, az online oktatás nagyon jó megoldás, és nagyon olcsó is.

Azt is megtanultuk, hogy nagyon sok ember most találkozott életében először az online oktatással. A rendszer egyáltalán nem volt tökéletes, sok olyan fontos attribútum hiányzott, amit csak akkor kap meg a gyerek, ha iskolába jár, de emellett meg olyan dolgokra is volt lehetősége, amelyekre az iskolában nem. Kifizetődőbb az online oktatás, ha programozási és adatorientált feladatokról van szó, ezeket gyakran a legjobb online elvégezni, hiszen ott vannak az adatok, ott vannak az eszközök hozzá. Nem akar az ember egy előadóban ülni, ahol valaki elmondja neki, hogyan kell programozni, inkább csinálni akarja saját maga.

Néhány kurzus sokkal jobb online, mint személyesen.

Ahogy a járvány kicsit alábbhagyott, a fiatalok vissza akarnak menni az egyetemekre, ami nagyszerű. De még jobb, hogy az egész rendszer hibrid maradt. Úgy gondolom, hogy amit a Szegedi Egyetem csinál, az tökéletes. A diákok megkapják mindkét világból a legjobbat. Részesei lehetnek ennek a közösségnek, beszélhetnek a professzoraikkal, új barátokat szerezhetnek, közben pedig hozzáférhetnek a legfrissebb mesterségesintelligencia-kurzusokhoz, ráadásul rugalmas időbeosztásban. Úgy gondolom, hogy ez a hibrid élmény lesz a kulcs a jövőben.

Mi a helyzet azokkal a közösségekkel, amelynek tagjai sebezhetőbbek, azért nem járnak egyetemekre, mert nem tudnak?

Az egyetemeknek az online oktatással lehetőségük van sokkal szélesebb kört elérni, mint a hagyományossal. Az oktatás most már nem helyhez kötött. Az oktatók olyan embereket is elérhetnek, akik nem tudnak eljönni személyesen az órákra, mert máshol él a családjuk, olyan a munkájuk, hogy nem tudják megoldani. Sokan a pénzügyeik miatt nem engedhetik meg maguknak, hogy egyetemre járjanak. Ha képesek vagyunk az oktatást online is végezni, az azt jelenti, hogy a tizennyolc–huszonnégy éves korosztályon kívül is el lehet érni az embereket, hiszen nem vagyunk helyhez kötve, a megoldás pedig olcsóbb, mint a hagyományos oktatás.

Magyarországon a járvány alatt jelentős részben azért okozott problémát az online oktatás, mert sokaknak még stabil internetkapcsolatuk sincs. Egy ilyen problémát, nyilvánvalóan a kormány támogatása és a szükséges szociális hozzájárulások mellett, mivel lehet megoldani?

Igen, sokan vannak azok, akiket a Courserával elérünk ugyan, de nincs megfelelő internetkapcsolatuk. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy a Courserán elérhető összes kurzust mobilról is lehet nézni, sőt a videókat, a feladatokat előre le lehet tölteni, hogy aztán offline is el lehessen őket végezni. A felhasználóknak nem kell mindig kapcsolódniuk az internethez. Kolumbiában például, ahol rengeteg menekült él a hegyekben szétszóródva a gerilla-hadviselés miatt, rendkívül kevés helyen van wifi. A hatóságok 5G-tornyokat húznak fel, hogy lokális hotspotokat hozzanak létre a helyi közösségeknek. Ha megvan valakinek az az opciója, hogy elmenjen egy ilyen helyre, vagy akár egy könyvtárba, egy internettel felszerelt más nyilvános területre, ahol letöltheti a kurzust, majd hazamenni és egy hétig dolgozni rajta, akkor ezt a problémát meg tudja oldani. Látjuk ezt Latin-Amerikában, Afrikában, a Közel-Keleten, India számos vidéki területén. Szükség van némi internetelérésre, de nem folyamatosra.

Úgy gondolom, sokan abba sem gondoltak bele, hogy a pandémia alatt rengeteg oktató egyszerűen lecserélte az élő oktatást arra, hogy Zoomra vigye át az óráját. Ehhez nemcsak internetkapcsolatra van szükség, hanem széles sávúra is, egy jó minőségű kamerára, és egy hasonlóan jó minőségű számítógépre. Telefonról is felcsatlakozhat az ember, de az sem az igazi, ráadásul wifi nélkül nagyon drága is. Az aszinkronos oktatással sokkal könnyebb szélesebb körben elérni az embereket, mert nem kell hozzá jó internet, csak annyi ideig, amíg letöltik a kurzust. Nem kell hozzá kamera, nem kell hozzá gyors internet.

Milyen adatokat gyűjtenek a felhasználókról, és ezekből milyen statisztikákat tudnak készíteni?

Jó kérdés, hogy melyek azok az adatok, amelyek számunkra értékesek lehetnek. Nyilvánvalóan gyűjtünk adatot a felhasználói viselkedésről. Készítünk kurzus-előrehaladási elemzést, ebben megfigyeljük, hogy a felhasználók mikor hagynak ott egy-egy kurzust. Ezzel jelezni tudjuk a professzornak is, hogy ezen a területen változtasson egy kicsit, és el tudjuk mondani: „Figyeljen, úgy tűnik, a legtöbb diák itt nem folytatja a tanfolyamot, ezt és ezt a kérdést nagyon sokan elrontják, talán érdemes lenne valamit változtatni.”

Aztán a pandémia alatt elkezdtünk olyan jelentéseket gyártani, amelyek megmondják, mitől lesz jó minőségű egy kurzus. Összegyűjtöttük a tanfolyamokra érkezett értékeléseket, nagyjából ötezerét, az ezeket elvégző több millió ember értékelése alapján. Ha valamelyikről az jött ki, hogy kiemelkedően jó minőségű, akkor elkezdtük elemezni, mit csinál jól, és mik a közös tényezők a diákok által magasra értékelt kurzusokban. Megállapítottuk, hogy milyen fajta videók a népszerűek, milyen hosszúságú az ideális óra, milyen nehézségű, milyen ezekben a professzorok hozzáállása a diákokhoz. Az eredményeket természetesen publikáltuk, hogy a kurzusadók tanulhassanak belőlük.

Minden évben kiadjuk a Globális Készségjelentésünket is, amely rangsorolni tudja az egyes országok diákjait az alapján, milyen kurzusokon teljesítenek jól, és milyeneken rosszul. Meg tudjuk mondani, hogy milyen készségekkel bírnak az emberek az adott országban az adattudományokban, az üzleti témákban, vagy informatikában. A jelentésben száztíz országot vizsgálunk, Magyarország is közöttük van.

Arról is készítünk jelentést, hogy egyes munkáknál milyen készségekre van szükség. Egy adattudóst kereső vállalat például elmondja, hogy milyen készségei vannak az ideális jelöltnek náluk. Azt nagyjából lehet tudni, mi kell ahhoz, hogy valaki adattudós legyen, de minden cégnek mások a kritériumai. Nyomon követjük az összes adatot arra vonatkozólag, hogy milyen vállalat mit vár el a különböző munkakörökben, és ezt el tudjuk mondani a diákoknak. Ha valaki szeretné látni, milyen készségekkel milyen munkakörbe veszik fel a munkaadók az embereket, abban is tudunk segíteni, hogy egy diák össze tudja hasonlítani a saját készségszintjét azokéval, akik már az adott munkakörben dolgoznak. Ez egy hatásos módja annak, hogy áthidaljuk a távolságot a cégek és a diákok között.

(Ezen a ponton a Szegedi Egyetem képviselője közbeszól, és elmondja: az egyetem semmiféle adatot nem tárol a Courserán tanuló diákokról. A globális cégé az összes adat, amit az egyetem nem lát, ők viszont személyes kapcsolatban vannak a diákokkal – e kettő kombinációja pedig nagyon hasznos lehet.)

Látják a felhasználók korát is?

Igen.

Vannak generációs sajátosságok abban, hogy ki hogyan viselkedik a felületen, mit tanul, mi iránt érdeklődik?

Utána tudnánk ennek is nézni, mert az adatokat látjuk, de eddig még nem gondoltunk rá. Csinálhatnánk demográfiai analízist a különböző régiókban korcsoportokra lebontva, és megnézhetnénk, hogy más kurzusokat csinálnak-e végig, más készségeket tanulnak-e, vajon más tanulási szokásaik vannak-e. Gyakrabban tanulnak, hosszabb ideig, máshogy? Nagyon érdekes lenne erre is szűrni. Azt már most tudjunk, hogy a pandémia alatt a medián életkor ugyanaz maradt, mint korábban, valahol harminc–harmincegy között mozgott. A huszonkét és negyvenöt évesek kevésbé érdeklődnek, inkább azok a fiatalok, akik a karrierjük elején járnak, és gyorsabban szeretnének fejlődni, és persze eligazodnak a digitális világban, könnyen használják az online oktatást. Ahogy egyre több egyetemet érünk el, ez a medián életkor valószínűleg csökkenni fog.

Ezen felül úgy gondolom, hogy a távmunka is óriási lehetőséget kínál a munkavállalóknak. Nem tudom, milyenek az átlagbérek Magyarországon, de garantálom, hogy olcsóbbak, mint a kaliforniai Mountain View-ban. Így a magyarok előtt a távmunka segítségével óriási lehetőségek nyílnak meg.

Ez munkavállalói szempontból nagyon jó hír, nyilván mindenki szeretne sokat keresni, és a Google-nél, az IBM-nél dolgozni nyugati fizetésért. De a kisebb, esetleg hazai vállalkozások számára halálos ítélet lehet ez a digitalizáció, és főleg elindulni lehet nehéz számukra, amikor még nem tudnak versenyképes fizetést adni az óriásvállalatokhoz képest.

Igen, ez nehéz kérdés, még a felfutó piacok nagyobb cégeitől is azt hallom, hogy a legjobb munkavállalóikat elcsábítják a nagyvállalatok. Ha ez megtörténik a nagyobb cégekkel, akkor a kicsikkel is biztosan meg fog. De ha belegondolunk, valószínűleg ez úgy fog történni, hogy ezek az óriáscégek a legtehetségesebb réteget csábítják majd át magukhoz. A kisebb és közepes cégeknél pedig a munkavállaló fogja megtalálni a munkaadót, és nem fordítva.

Azokban a régiókban lesz ez probléma, ahol nagyon alacsonyak a bérek. A munkavállalónak nyilván előnyére válik, hogy magasabb fizetésért talál jobb és rugalmasabb munkát. A tanulás az ilyen következmények miatt sokkal jobban felértékelődik, mint a pandémia előtt. Úgy gondolom, hogy a kisebb és közepes vállalkozások akkor maradhatnak fenn, ha inkább azoknak indítanak tréningprogramokat, akiknek nincs olyan sok releváns készségük, mint azoknak, akiket elhalásznak a nagy cégek. És ők valószínűleg maradni fognak, nem feltétlenül a pénz miatt. Közösségi kapcsolataik lesznek, céljuk, a büszkeség, hogy visszaadnak valamit a közösségüknek. Nem a pénzzel fognak nyerni, más dolgokat kell találniuk, amelyek fontosak egy munkavállalónak.

Mennyi idegen nyelvű, vagyis nem angol tartalom van a Courserán?

Ha azokat a tartalmakat nézzük, amelyek eredetileg sem angol nyelvűek, akkor azt mondhatom, hogy nagyjából öt-hatszáz kurzusunk van spanyolul, néhány száz mandarinul, egy kevés franciául és németül, de nem olyan sok. Ezen a téren is nagyon izgatott vagyok a gépi tanulásos algoritmusok, például a ChatGPT miatt, mert egyre jobbá válnak, és minél több ember gyárt tartalmat online, annál okosabbak lesznek.

Arra számítok, hogy a következő tizenkét-tizennyolc hónapban nagyjából minden kurzus elérhető lesz majd a világon létező nyelvek jelentős részén.

Nemrég Davosban arról beszélt, hogy a ChatGPT-ben óriási lehetőségek vannak. Az interjú előtt megkérdeztem az algoritmustól, mit kérdezne a Coursera vezérigazgatójától.

Ezek azok a kérdések?

Néhányat feltettem közülük, igen.

Csak mert nagyon jók a kérdések, ez okos ötlet volt. Én is sokat használom, nagyjából mindennap. Elmondom, hogy a ChatGPT mire nem jó ebben a formájában. Nem használom például keresésre, mert arra nem jó. Nem naprakész, és néha kitalál dolgokat. Sokan kritizálják is ebből a szempontból, ami jogos is, egyetértek. Ugyanakkor a jövőben szerintem ki fogja javítani ezeket a problémákat, és fenyegetést jelent majd a Google-re, de egyelőre nem tartunk ott. Én akkor használom, ha valamiről összefoglalót szeretnék, inkább tőle kérdezek, mint felmegyek a Wikipédiára. Arra nagyon jó, hogy nagy mennyiségű információt összefoglaljon. De az aktuális dolgokról fogalma sincs, nem tudja, mi volt a focimeccs eredménye, vagy hogy milyen idő van ma odakinn.

Ezt a weboldalon le is írja, 2021 után hiányos a tudása.

Igen, pontosan. Én két dologra használom, egyrészt írás közben segítségként – de nem úgy, hogy egyszerűen megkérem, írjon meg nekem egy emailt. A betáplált utasítás nagyon sokat számít, hogy milyen kontextust adunk neki. Megmondom az algoritmusnak, hogy én egy vezérigazgató vagyok, aki egy miniszterelnöknek ír levelet. Szeretném, ha ezt a három dolgot beleírná, és a hangnem legyen barátságos, de tisztelettudó, és megmondom, hogy milyen hosszú legyen. Ezt nagyon ügyesen össze tudja rakni.

Gondolja, hogy a jövőben a Courserán is tudja hasznosítani ezeket a rendszereket?

Igen, abszolút.

Most még rengeteg hibája van, és veszélye is, nem mindegy, min tanítjuk a rendszert. Ezeket ki lehet javítani?

Úgy gondolom, igen. És ezért is akarom beépíteni a Courserába. Mi vagyunk a Homo Sapiens, vagyis a bölcs ember, a többi állattal ellentétben jók vagyunk abban, hogy jó, gondolkodást segítő eszközöket építsünk. A legjobb mind közül a nyelv. Ez egy áttörés volt az emberek számára. A másik ilyen mérföldkő az írás volt, a képességünk, hogy eltároljuk a nyelvet, és időn és populációkon keresztül továbbítsuk. A ChatGPT talán a legerősebb gondolkodást segítő eszköz, nem is tudom, talán az internet óta, de az internet mégis más.

A ChatGPT sokkal erőteljesebb, mint a Google, mert a Google egy nagy könyvtár, ami nagyon értékes, de csak az információ tárolására, visszahívására jó. A Google missziója az volt, hogy a világon fellelhető összes információt rendszerbe rendezze. De nem generál új információt, új tudást. Az újdonság itt a generatív mesterséges intelligencia, az új ötletek, új tudás létrehozása. De képes régi problémákat is megoldani: nemrég az MI oldotta meg a fehérjehajtogatás egy évtizedes problémáját. Szóval, alapvető kutatást is végez. Kitolja az emberi tudás határait. Az egyetemeknek is meg kell majd tanulniuk, hogyan tanítsák meg a diákoknak az ilyen gondolkodást segítő eszközök használatát.

Rendben, de hogyan lehet beépíteni a Courserába?

Nem mondhatom el az összes részletet, de nagyon izgalmas az egész. Úgy indultunk neki, hogy mi lehet hasznos egy felhasználónak. Az online tanulás korai szakaszát a passzív tanulás jellemzi, ugyanaz, mintha YouTube-on néznénk végig egy videót. Amikor a Coursera tizenegy évvel ezelőtt elindult, először vezette be az online oktatásba az aktív tanulást. A felhasználó megnézi a videót, és válaszol a feltett kérdésekre, összefoglalja a tanultakat, ellenőrzi a társa összefoglalóját.

A következő határ, amit át kell lépnünk, az az interaktív tanulás. A passzívból aktívba, az aktívból egy új érába, az interaktív tanulás időszakába lépünk, ahol ha látunk valamit, azonnal válaszolnunk is kell, aztán a Coursera erre válaszol, és így tovább. A felhasználók oldaláról a személyre szabott interaktív tanulás óriási lépés lesz, és szerintem a karrierek szempontjából is: felkészíthetünk valakit online az állásinterjúra, karriertanácsot adhatunk neki. A kreatív szerepjáték ötlete nagyon felértékelődik, főleg az olyan vállalatoknál, amelyek elvárják a dolgozóktól, hogy a lágyabb készségeknek is birtokában legyenek, például képesek legyenek megfelelően kommunikálni a kollégákkal, a felettesekkel. Ezt nagyon nehéz egyedül gyakorolni, leginkább csak interaktívan lehet. Ez az új technológia megnyitja majd a puha készségek fejlesztésének újabb gyűjteményét, interaktívan, nem csak aktívan.

Ha jól értem, ez nem a távoli jövő, a Coursera hamarosan szeretne ilyen technológiát alkalmazni. Hogyan mennek biztosra, hogy a gyerekbetegségeket, az előítéleteket, az elfogultságokat kiküszöböljék?

Sokan nem tudják, hogy ezek a nagy neurális hálózatok úgy működnek, mint egy újszülött, egy gyerek agya. Persze, beszélhetünk az olyan általános dolgokról, mint a nyelvi készségek. De ezen felül súlyozni lehet az egyes információkat és szövegeket azok alapján, hogy mennyire igazak, mennyire elfogultak. Büszkén mondhatom, hogy a Courseránál vannak a legjobb professzorok a világon, akiknek egyáltalán nem elfogult a betáplált tartalmuk. Persze, az emberi elfogultság mindig megjelenhet, de ezek a tartalmak nagyon szigorú ellenőrző folyamaton mennek keresztül objektív szabványokkal a minőségre és becsületességre nézve. Hisszük, hogy képesek leszünk valami olyat alkotni, amit a nyílt világban nem lehetne, ha átlagos, és néha őrült embereken is tanítanánk a rendszert. A Courserán nincsenek őrültek. Nagyon jó szakértőink vannak, és izgatottak vagyunk, hogyan tudnánk felhasználni ezeket a tekintélyeket és a megbízhatóságot ahhoz, hogy alakítsuk azt, hogyan lép kapcsolatba ez a technológia az emberekkel.

Egy korábbi interjújában azt mondta, hogy az oktatástechnológia jelenleg profitot és bevételt veszít globálisan, így a Coursera is. Hogyan szeretnék ezt megfordítani? Mivel akarnak kitűnni az egyre több hasonló platform közül?

Igen, több oka is van annak, hogy ez a tendencia. Főleg Indiában lehet észrevenni, a kisebb cégek nagyon nagy nehézségekkel küszködnek, részben azért, mert az indiai szféra nagyon gyorsan növekedett, de a cégek nem illesztették a portfóliójukat a kereslethez. Nagyrészt azzal lehet megoldani a problémát, hogy kevesebbet költünk, nem szaladunk előre, és várunk, hogy a makroökonómiai helyzet jobb legyen.

Ezen kívül igyekszünk olyan termékeket is piacra dobni, amelyek olyan problémákat oldanak meg, amiket mások termékei nem. Ezek az iparági mikroképzések nagyon különlegesek, eddig senki nem mosta össze az ipart az egyetemekkel, mint ahogyan a partnereink teszik. Ez garancia arra, hogy a legjobb sztenderdeknek felelnek meg ezek a képzések. Az egy dolog, ha azt mondom, megnéztem valamiről egy YouTube-videót, ettől még egy vállalat nem fog alkalmazni. Az az értékes, hogy olyan tudáshoz juthat valaki, ami egy elismert intézménytől érkezik, ez azt jelenti, hogy az illető elérte a tudásra, képességekre vonatkozó normáikat. Így nemcsak azt bizonyíthatjuk, hogy valaki megtanulta a tananyagot, hanem azt is, hogy alkalmazni is tudja.

Úgy gondolom, hogy a diplomák nem lesznek kevésbé értékesek a jövőben, csak akkor, ha az egyetemek ugyanazt tanítják, amiket ötven évvel ezelőtt. Amit a szegedi, és a Courserán megtalálható többi egyetem is csinál, az a jövő.

Az értékelések minősége és akadémiai integritása egy modern tanterv relevanciájával kombinálva lesz mindkét világ legjobbja. A diák megtanulja az alapvető fogalmakat, megkapja a jelenlegi állásokhoz szükséges és a kialakulóban lévő technológiához releváns készségeket, a magas színvonalú értékelést. Szerintem így a diplomások jobb állásokat és jobb lehetőségeket kapnak, mint bárki más. Másrészt úgy gondolom, hogy a generatív mesterséges intelligencia sokkal értékesebb lesz a jövőben, ha rendkívül hiteles információbázisra épül ahhoz képest, amit a hagyományos mesterséges intelligenciánál látunk.

Mekkora értéket képvisel egy ilyen elvégzett kurzus a munkaerőpiacon? Értem, hogy a nagyvállalatok, mint a Google vagy az IBM saját maguk is összeállíthatják a megfelelő képzést, de mi a helyzet a kisebb cégekkel? Előbb vesznek fel valakit ilyen pluszképesítésekkel?

A munkaadók jobbára csak végignéznek a jelöltek tudáskombinációján, és ez alapján gondolkodnak el, hogy fel akarnak-e venni valakit. Megpróbálják megállapítani, hogy az illető háttere megfelelő-e. Persze attól függ, hogy valaki milyen kurzusokat végez el; ha csak egy nyílt kurzust, amivel nem szereztek semmilyen stratégiailag fontos képesítést, akkor nem igazán számít. Ha van egy Coursera-képesítésük például gépi tanulásból, az már kiemelheti őket a többi jelölt közül, mert azt nehezebb megszerezni. Ha van egy egyetemi diplomájuk, és mellette egy professzionális bizonyítványuk egy hozzá illő kurzusról, az elég értékes. Ha ehhez még valaki megmutatja azokat a projekteket, amiket addig készített, és ami bizonyítja, hogy tudja is használni a megtanultakat, az még értékesebb. Úgy gondolom, hogy ha a cégek dolgozókat keresnek, az egész portfóliójukat fogják nézni, a Coursera pedig, ha a megfelelő kurzusokat végzi el rajta az ember, ehhez nagyon hasznos lehet.

Talán arra is jó lehet, hogy valaki egyszerűen csak kitűnjön a többi jelölt közül.

Igen, szerintem valójában erről szól az egész. Ez egy spektrum. Amikor az emberek megkérdezik, hogy na de az egyetemi diploma vagy a mikroképzés-e a fontosabb, én mindig azt válaszolom, hogy egyik sem, azt a jelöltet fogják felvenni, akinek mindkettő van. És ez kapcsolódik az élethosszig tartó tanuláshoz, amit nagyon értékesnek tartok. Az egyetemeknek is meglesz a lehetőségük, hogy életre szóló tanulási kapcsolatokat alakítsanak ki, ne csak négyéveseket. Az emberek később is meg akarják szerezni majd ezeket a képesítéseket. Miért ne szerezném meg őket attól az egyetemtől, ahová egyébként is jártam tíz évvel ezelőtt? Én a Stanfordon diplomáztam 1991-ben közgazdaságtanból, akkor még nem volt például gépi tanulás. Rengeteg olyan dolog létezik ma, ami akkor még nem létezett, és nem tudtam tanulni róla a Stanfordon. Akár szerezhetnék egy olyan képesítést is, ami megváltoztatja a diplomámat. A diplomám folyamatosan fejlődne, mivel újabb és újabb dolgokat tanulhatnék, és ugyanúgy a Stanfordtól kapnám rá a pecsétet. Úgy gondolom, hogy ez egy jó út lenne, és talán a Szegedi Egyetem is efelé akar elindulni.