Meghalt a böngésző, ami megkerülhetetlen titánból az internet udvari bolondja lett

2022. június 16. – 20:34

frissítve

Meghalt a böngésző, ami megkerülhetetlen titánból az internet udvari bolondja lett

Másolás

Vágólapra másolva

Dacára annak, hogy a dolog hosszú ideje lógott már a levegőben, mégis egészen mellbevágó élmény volt olvasni azt, hogy a Microsoft 2022. június 15-ével végső búcsút vesz az Internet Explorertől. A böngésző, ami egykor gyakorlatilag egyeduralkodó volt az interneten, ami 25 percig töltötte be a Honfoglalót az általános iskolák könyvtáraiban elhelyezett, amúgy is elviselhetetlenül lassú számítógépeken, amiben a technológiában kevésbé jártas nagyszülők annyi eszközsávot tudtak feltelepíteni, hogy azok az egész képernyőt elfoglalták.

Ha valaki stílusosan akarná összefoglalni az Internet Explorer történetét, az valószínűleg valamikor 2033-ban publikálná az erről szóló cikket.

Ezt persze akkor már senki nem értené, egy csomó furcsán röhögcsélő nyugdíjason kívül, akik azért még értenék az utalást, és lássuk be, kontraproduktív is lenne a dolog. A Telexen egyébként is megírtuk már tegnap, hogy a böngészőnek befellegzett, így kelletlenül ugyan, de az Internet Explorer nélküli világ első napján ugrottunk fejest a Microsoft bukott titánjának történetébe, és vettük végig, hogy mi vezetett a bukásához.

Tucatböngészőből iparági titán

Az Internet Explorer a legtöbb ember fejében valószínűleg úgy él, mint az első böngésző, pedig erről jócskán lemaradt – a legelső webböngésző az 1991-ben megjelent, később Nexusra átkeresztelt WorldWideWeb volt, amit a világháló atyja, Tim Berners-Lee alkotott meg. A történet szempontjából viszont ennél fontosabb volt az 1993-ban megjelent Mosaic, a Microsoft ugyanis a Spyglass nevű szoftvercég verzióját licencelte és dolgozta át, hogy megalkossa az Internet Explorert 1995-ben. A böngésző nagyjából egyszerre jelent meg a Windows 95-tel, három hónappal később pedig megérkezett a második verziója is, ami az első olyan böngésző lett, amit bárki ingyenesen le tudott tölteni.

Az Internet Explorer viszont nem lett egy csapásra népszerű, volt ugyanis egy két évvel öregebb versenytársa, a Mosaic egyik fejlesztője, Marc Andreessen által létrehozott Mosaic Netscape, vagy későbbi nevén Netscape Navigator. A Netscape böngészője tökéletesen építkezett a Mosaic által lefektetett alapokra, a nem kereskedelmi célú felhasználása pedig nem került pénzbe, így hamar népszerű lett, különösen a windowsos pécéken, ami az operációs rendszer első igazán népszerű verziójának, a Windows 3.1-nek a megjelenése után komoly fegyvertény volt. Az Internet Explorer első verziói funkciók tekintetében csak szaladtak a Navigator után, és bár a hátrányt rövid idő alatt sikerült ledolgoznia a Microsoft böngészőjének,

még az 1997-ben megjelent 4.0-s verzió megjelenésekor is csak 18 százalékos volt a piaci részesedése, szemben a Navigator 72 százalékával.

A Microsoft kezében ugyanakkor több ütőkártya is volt, ezeket pedig kíméletlenül ki is használták. A Windows 95, majd később a Windows 98 is óriási siker lett, az Internet Explorert pedig nemcsak ingyen adták az ezeket futtató gépekhez, hanem a 4.0-s verziótól bele is integrálták a Windowsba. A Microsoft emiatt többször is megütötte a bokáját: 8 millió dollárt kellett fizetnie a Spyglassnek, mert az ingyen osztogatott böngésző nem létező eladásai után nyilvánvalóan nem fizettek nekik licencdíjat sem, az amerikai kormány pedig 1998-ban trösztellenes pert indított a vállalat ellen, amit azzal vádolt, hogy kihasználta a monopolhelyzetét a pécés piacon.

Az ekkorra már igazi behemóttá vált Microsoftot persze nem vitték csődbe a bírságok és a botrányok – a trösztellenes perben ugyan megbüntették őket, de az igazságügyi minisztérium végül eltekintett a cég korábban felmerült feldarabolásától –, a Netscape viszont a sikerei ellenére sem dúskált a pénzben, és nem is tudott szembeszállni a nála sokkal nagyobb rivális fojtogató nyomásával. A Netscape 1998-ban közzétette a böngészője legfrissebb forráskódját, az America Online pedig ugyanebben az évben megvette a céget. A felhasználók meg eközben tömegével váltottak Internet Explorerre, aminek a neve ebben az időszakban tulajdonképpen összeforrott az internettel.

És akkor jött a lassú rothadás

A böngésző dominanciáját jól mutatja, hogy a piaci részesedése 2001-ben, az Internet Explorer 6 megjelenésekor 96 százalékos volt, és bár léteztek olyan versenytársai, mint az Opera vagy a Navigator, ezek labdába sem rúghattak a Microsoft böngészője mellett. A dominanciának viszont megvoltak a maga hátulütői is: az Internet Explorernek hatévnyi folyamatos teperés, fejlődés és megújulás után semmi oka nem volt arra, hogy jobb legyen. A weblapokat ekkoriban, sőt, még évekkel később is kifejezetten Internet Explorerre fejlesztették – és ahogy arra valószínűleg sokan emlékeznek, külön figyelmeztettek is arra, hogy ezt ajánlják a megtekintésükhöz –, a windowsos gépeken pedig továbbra is ez volt az alapértelmezett böngésző.

A legtöbben nem is tudták, hogy lennének más lehetőségeik is, a Microsoft pedig tisztában volt azzal, hogy az emberek túlnyomó többsége akkor sem megy sehova, ha az égvilágon semmit nem csinálnak a böngészővel.

Így történhetett meg az, hogy a Windows XP-vel együtt megérkező Internet Explorer 6-ot legalább annyira gyűlölték az emberek, mint amennyire az XP-t szerették. Hiába lett ez a legelterjedtebb böngésző, rengetegen kritizálták a sérülékenységeit – amiket a Microsoft nem is nagyon igyekezett javítani –, és azt is, hogy nem támogatta a folyamatosan érkező, modern webes szabványokat. Az Internet Explorer 6-ról sokat elmond, hogy a PC World annak idején minden idők nyolcadik legrosszabb technológiai termékének nevezte, és azt írta, hogy talán a bolygó legkevésbé biztonságos szoftvere. Az elpusztítására annak idején közösségi kampányok indultak, és ebben az időszakban lett máig népszerű meme abból is, hogy mennyire lassú és használhatatlan a böngésző:

Egy igazi vintage meme
Egy igazi vintage meme

A Microsoft tehát tálcán kínálta a lehetőséget a trónfosztáshoz, a kihívók pedig lassan meg is érkeztek, élükön a Netscape hamvaiból főnixként feltámadt, 2004-ben megjelent Mozilla Firefoxszal, ami olyan, manapság alapvetésnek számító funkciókat tett népszerűvé, mint a lapokon alapuló böngészés, az integrált keresősáv, a bővítmények és a témák. Időközben az Apple is szakított a Microsofttal, és az Internet Explorer helyett 2003-ban a saját fejlesztésű böngészőjét, a Safarit kezdte el használni. 2008-ban pedig megérkezett a Google Chrome, ami négy év alatt mindenkit lenyomott, és 2012 óta nem is volt veszélyben a piacvezető pozíciója.

Microsoft Edge – Egy új remény

A Microsoft persze megpróbált reagálni, de az Internet Explorer 7-re egészen 2006-ig kellett várni, és sem ez, sem a későbbi verziók nem nyújtottak eleget ahhoz, hogy visszafordítsák a böngésző hanyatlását. Egy idő után a cég is elkezdett viccelődni az Internet Explorerrel, de hiába bizonygatták, hogy a böngésző sokat fejlődött, az emberek egyszerűen nem hitték el, hogy érdemes lehet használni. A Windows Phone ráadásul csúnya bukás volt, így a robbanásszerűen növekvő mobilos piacon sem volt esélye a Microsoftnak arra, hogy stabilizálja a böngészője helyzetét. Ezért nem volt meglepő, hogy a cég 2015-ben úgy döntött, tiszta lappal kezdi újra a dolgokat, és

a Windows 10 mellé megcsinálta a Microsoft Edge-et, ami kis túlzással csak a logót tartotta meg az Explorerből.

Az elképzelés nem volt rossz, de hamar kiderült, hogy az Edge nem nyújt annyit, mint a versenytársai, és az is ellene dolgozott, hogy csak Windows 10-en volt elérhető, aminek a terjedését minden előnye ellenére nagyban hátráltatta, hogy látszólag minden áron le akarták tolni az emberek torkán. Az Edge első verziója akkora kudarc lett, hogy még az Internet Explorer is túlélte, a Microsoft pedig 2018-ban elismerte a vereségét, és bejelentette, hogy újrapróbálja a projektet, ezúttal a Chrome alapját is adó, nyílt forráskódú böngészőre, a Chromiumra építve. Ez a projekt pedig egyértelműen be is jött, a végeredmény ugyanis egy, a Chrome-hoz nagyon hasonló, annak legjobb tulajdonságaival felszerelt, de mégis egyedi böngésző lett.

Mostanra abszolút lehet amellett kardoskodni, hogy adatvédelmi szempontból túlnőtt a Chrome böngészőjén, és a memóriát is hatékonyabban használja nála. Ez a népszerűségén is meglátszik, a statcounter adatai szerint jelenleg a Firefoxot is megelőzve a harmadik legnagyobb piaci részesedéssel rendelkezik, de ez még mindig 10 százalék alatti arányt jelent a Chrome 67 százalékához képest. Mindezek ellenére viszont ha valaki ma azt mondja, hogy Edge-et használ, a legtöbben valószínűleg hülyének fogják nézni, úgyhogy az Internet Explorer öröksége láthatóan nem múlt el nyomtalanul. A halála ellenére pedig valószínűleg a sírból is sokáig kísérteni fogja a Microsoftot.

Felhasznált források

  • Internet Explorer was once synonymous with the Internet, but today it’s gone for good (Ars Technica);
  • Browser wars (Wikipédia);
  • History of Internet Explorer (WIkipédia)