A NASA szuperrakétája nem a Holdhoz, hanem a garázsba tér vissza egyelőre
2022. április 21. – 17:59
Ha nem is katasztrofálisan, de messze nem zavartalanul zajlott a NASA új holdprogramjának, az Artemisnek az éles tesztelése, az űrügynökség történetének eddigi legnagyobb rakétáját, az SLS-t ugyanis még csak megtankolni sem tudták rendesen, pedig háromszor is nekifutottak a folyamatnak. Ezért szégyenszemre a NASA kénytelen lesz visszatolni a garázsba a rakétát, tankolási próba nélkül. Még nem tudni, hogy ez mennyiben hátráltatja a 2025-ös holdra szállási tervet.
2012 augusztusában arról írtunk, hogy eléggé nehezen tarthatónak tűnik a NASA terve, miszerint 2024-ben újra embert küldenének a Holdra. Még az év novemberére hivatalosan is belátták, hogy ez nem tartható, és 2025-re tolták ki az Artemis-program kiteljesedését – a késés fő okaként a fejlesztés alatt álló új űrruhákat jelölték meg, de kiderült, más területen sem állnak olyan jól, mint gondolták. Eközben a NASA 2023-as büdzséjének meghatározásával már a 2040-es Mars-missziót alapozzák meg, ami finoman szólva is ambiciózusnak tűnhet a mostani sikertelen teszt fényében.
Miután a NASA a három sikertelen nekifutás után úgy döntött, rövidesen visszagurítja a 98 méteres, hatalmas rakétát a VAB szerelőcsarnokba, igyekezett hangsúlyozni, hogy a hibát hozó próbálkozások ellenére sincs semmi alapvető, komoly gond az SLS (Space Launch System) névre keresztelt rakétával. De mik is voltak ezek a nem kifejezetten nagy gondok?
A tankolási szimuláció (wet dress rehearsal) eredetileg április 1-jén kezdődött volna, és pár naposra tervezték, de az ilyen-olyan felbukkanó nehézségek miatt végül elég hosszúra nyúlt. A folyamat egyébként annyiból állna, hogy feltöltik az SLS üzemanyagtartályait folyékony oxigénnel és hidrogénnel.
Az április 1-jén kezdődő első tesztkísérletet először a tankolás megkezdése előtt kellett megszakítani, mert gond adódott a mobil indítóplatformot nyomás alá helyező, illetve a nemkívánatos gázokat kívül tartó rendszerrel. A második próbát egy beragadt, nagyjából 7 centis szelep miatt állították le, de már előtte is volt némi késés a nitrogéngáz külső beszállítója miatt. A harmadik próba előtt az üzemanyag egyik komponense, a folyékony hidrogén kezdett szivárogni tankolás közben, így kénytelenek voltak újból leállni.
A NASA nem sokkal később bejelentette, egy ideig nem lesz újabb próba,
a 39B indítóállomásról visszaviszik az SLS-t a VAB szerelőcsarnokba, ahol elvégeznek minden szükséges javítást és cserét, és csak ezután futnak neki újra a dolognak.
Ez pedig nem lesz rövid. A világ legnagyobb egyszintes épületéig, a rakéta összeszerelésére használt VAB-ig tartó nagyjából 12 órás utat csak április 26-án, tehát bő másfél héttel a teszt lefújása után kezdi meg a négy darab RS–25 hajóművel szerelt SLS.
Ezek után jöhet maga a javítás, majd egy újabb út az indítóállomás felé. Az idő pedig fontos tényező, az Artemis-program egyik vezetője, Mike Sarafin közlése szerint ugyanis vészesen közeledik az Artemis–1 küldetés indítására alkalmas első három időpont. Olyannyira, hogy a Föld és a Hold ideális együttállásából adódó ablakok közül a június 1–16. közötti már szinte elérhetetlennek tűnik. Ezután június 29. és július 17., vagy július 26. és augusztus 9. között jöhet újabb alkalom az indításra. Az Artemis–1 célja, hogy az SLS és a tetejére szerelt Orion kapszula megkerülje a Holdat, majd 4-6 hét út után a kapszula visszatérjen a Földre.
Sajtóközleményében a NASA azt írta, hogy az SLS és az Orion kapszula a VAB épületbe való visszaszállítására vonatkozó döntés „a teszteléshez használt gáznemű nitrogén külső beszállítójánál szükséges rendszerfejlesztés miatt” született. Ezeknek a frissítéseknek a jellegét és a megvalósításukhoz szükséges időt nem hozták nyilvánosságra, de az űrügynökség szerint „kihasználják a lehetőséget”, hogy a rakétát közvetlenül a hangárban javítsák meg.
A hibák valóban nem óriásiak, és az sem feltétlenül aggasztó, hogy több eltérő probléma bukkant fel a tankolási próba közben. Egy ilyen rendszernek abszolút hibátlanul kell működnie, így ha bármilyen apró gond adódik, az már sikertelenséget szül – így lehet csak kiküszöbölni a később esetleg végzetes bajt okozó hibákat.
És most mi lesz?
Charlie Blackwell-Thompson, az Artemis indításért felelős igazgatója három lehetséges folytatási opciót vázolt:
- Egy gyors fordulóval végrehajtanák a szervizelést, és a legszükségesebb javítások (például a hibás szelep kicserélése és a hidrogénszivárgás megszüntetése) elvégzése után már vissza is küldik az SLS-t az indítóállomásra, ahol újra nekifutnának a tankolási tesztnek. Ezután viszont mindenképp szükség lenne rá, hogy az SLS-t még egyszer visszaszállítsák a VAB-be további munkákra.
- Komolyabb munkával már indításhoz közeli állapotba hoznák a rakétát. Ez a lehetőség szintén egy újabb visszagurítást igényelne a hangárba, de a repülésmegszakító rendszer tesztelésére összpontosítva a rakéta viszonylag rövidebb ideig maradna a VAB-ben.
- Az SLS rakéta viszonylag hosszabb ideig maradna a hangárban, ahol minden szükséges javítást, módosítást és konfigurálást elvégeznének rajta, hogy a VAB-t elhagyva már úgy essen át a tankolási próbán, hogy utána egyből jöhessen is az indítás és vele a Hold megkerülése. Ennél az opciónál 20 nap lenne a VAB elhagyása után a rakéta indítására. A korlátozás a repülésmegszakító rendszerhez kapcsolódik, amely aktiválódna, hogy megsemmisítse a rakétát, ha az letérne a pályáról – ezt csak 20 napra hitelesíti a Space Force megfelelő részlege.
Bármelyik opciót válasszák is, az biztos, hogy a következő tankolási teszten újra a teljes rendszert próbálják majd meg feltankolni, vagyis az első központi fokozat mellett a második fokozat (ICPS) tankolását is szeretnék végrehajtani, hogy kellő mennyiségű információhoz jussanak.
Mindez azt jelenti, hogy az ember nélküli Artemis–1 küldetés az eredetileg tervezett 2021 vége helyett jelen állás szerint legkorábban 2022 júniusának végén indulhat. A folytatásban az Artemis–2 során már embereket juttatna az űrbe az SLS – a négyfős legénység a Hold megkerülése közben – kísérleteket végezne az űrben, az Orion kapszula belsejében. Minderre valamikor 2024-ben kerülhet sor.
A nagy holdi visszatérésre az Artemis–3-mal kerülhet sor, jelenlegi becslések szerint úgy 2025-ben. Ez lenne az a küldetés, aminek során az első nő és az első nem fehér bőrű asztronauta is eljutna a Hold felszínére, ahol összesen hat és fél napot töltenének. A küldetés másik két tagja eközben Hold körüli pályán maradna. 2026-ban az Artemis–4 során a Lunar Gateway Hold körüli űrállomás első modulját állítanák pályára, egy évvel később pedig az Artemis–5-tel juttatnák el az űrállomás újratankoló modulját. Ha minden terv szerint megy.
