Telefon, telefon, folyton ezt hajtogatom

A hajtogatható kijelzős telefonok két éve törtek be a piacra, és azóta próbálja megfejteni mindenki, hogy igazából mire is jók.

Maga a technológia lenyűgöző, egy érintőkijelző, amit az ember kettéhajt, mint egy papírlapot, tiszta sci-fi. Papíron az is szuper, hogy van egy telefon méretű telefonom, amit kiveszek a zsebemből, és kinyitok egy tablet méretű tabletté. De valahogy az erre épített készülékek eddig nem tudtak túllépni a kicsit ormótlan, nagyon drága, és a mindennapi használatban igazából semmi forradalmi pluszt nem adó szinten.

A nagy cégek közül főleg a Samsung és a Huawei (és egy kicsit a Xiaomi) van rajta erősen a hajtogatós termékvonalon, vélhetően azzal a hátsó gondolattal, hogy ha tényleg ez lesz a következő nagy durranás, induljanak némi előnnyel az Apple előtt, ami majd úgyis lemásolja, háromszor annyiért adja, és így is letarolja a piacot. Most a Samsung mutatta be a következő két ilyen telefonját, az új Z Foldot és Z Flipet, ahol a Z-t a brit akcentus szerint „zed”-nek kell ejteni, és a Flip keresztbe hajtható ketté, a Fold meg hosszában, mint a régi kipattinthatós Motorolák. A Foldnak ez már a harmadik verziója, a Flipnek a második, de ettől még ez is hármas sorszámmal fut (valószínűleg külön számolják az alapverzió 5G-s változatát). Egy gyors ismerkedés erejéig rögtön a bejelentéssel párhuzamosan ki is próbálhattuk mindkettőt az augusztus végi megjelenés előtt pár héttel.

Az utóbbi évek telefonbemutatói leginkább kamerabemutatók voltak, ehhez képest most üde színfolt, hogy a hajtogatós termékvonallal a Samsung nem ment bele a halálosan unalmas megapixel-háborúba, és letudta az egész kamerakérdést egy-egy 10 megapixeles szelfikamerával, a hátlapon meg két (Flip), illetve három (Fold) 12 megapixelessel, úgy is, mint széles és ultraszéles látószögű lencse, és a Foldon még egy kétszeres zoomos teleobjektív is.

Ehelyett a strapabíróság került a fókuszba, ami rendkívül szimpatikus húzás.

Elvégre ma már egy átlagos felhasználó számára az okostelefonok mind nagyjából ugyanazt tudják, és a legfontosabb kívánalommá olyan földhözragadt dolgok váltak, hogy sokáig bírja a készülék egy feltöltéssel, és ne törjön szilánkosra, ha véletlenül leejtjük. Az új Samsungok megerősített külső vázat kaptak, plusz a kijelzőn egy extra védőréteget, amitől elvileg 80%-kal nőtt a karc-, és úgy általában a mindenállósága. Vízállóságban IPX8 besorolást kaptak, ami legalább 30 percet jelent legalább 1 méter mély vízben. Egyébként nagyjából ez a standard ma a csúcstelefonoknál, a Galaxy S21 sorozat és az iPhone 12-esek is ezt tudják, csak a hajlíthatós-zsanéros kivitel miatt itt egy fokkal nehezebb ezt elérni. Ja, és 5G-s mind a két készülék, de hát ez ma már alap, az alufóliacsákó-forgalmazók nagy örömére.

Fold 3

Ez a hajtogatható kategória zászlóshajója a Samsungnál, becsukva 6,2 hüvelykes a képernyő, szokatlanul hosszúkás az alakja, és picit kényelmetlenül vastag, a jó öreg Nokia Communicator féltéglák emlékét hozza elő halványan. Kinyitva aztán egy hatalmas, 7,6 hüvelykes képernyő tárul elénk – csak összehasonlításképpen, a legnépszerűbb kis méretű tablet, az iPad Mini 7,9 hüvelykes, de egyébként a mai napig léteznek 7 hüvelykes tabletek is, amiknél ez a telefon konkrétan nagyobb.

Ez nyilván szuper játékoknál vagy videónézésnél, de a Samsung inkább profi munkatelefonnak szánja. És valóban, szépen elfér rajta több ablakban több app egymás mellett, és egészen frankón lehet jegyzetelni is rajta. Ha valakinek bejön a Note-sorozathoz rendszeresített S Pen toll, akár azzal is (itt tulajdonképpen az a nehezen érthető, hogy az eddigi Fold-verziókban miért nem lehetett).

Az új Fold egy icipicit könnyebb és vékonyabb lett az előző kiadásnál (viszont kisebb az aksija is, 4400 mAh), de még mindig erősen a határán van annak, hogy becsukva kényelmes legyen zsebre vágni, elvégre több mint negyed kiló, és úgy egy-másfél centivel hosszabb, mint egy átlagos telefontól megszokhattuk. A képe nagyon szép – 120 Hz képfrissítés –, és a gyakorlatban tényleg tabletként lehet használni, vagyis a kanapén heverészve videót nézni rajta, vagy emaileket írogatni, videócsetelni, Telexet olvasni, pont egy nagyságrenddel kényelmesebben, mint egy hagyományos telefonon tenné az ember. Igazából az a kérdés, hogy hosszú távon marad-e létjogosultsága a tableteknek, mint termékkategóriának, vagy az ilyen telefonok arrafelé tolják majd őket, hogy a notebookoknak akarjanak inkább konkurenciát jelenteni.

Itt szokott jönni az a rész, hogy a kettő-az-egyben telefon-tablet drágább, mintha egy csúcstelefont, és egy kis méretű tabletet vennénk – és sajnos ez az állítás még mindig megáll, pedig a Samsung azért igyekszik az ár lenyomásával. A Fold 3 hivatalos ára 1799 eurótól indul, a magyarországi ár 700 000 forint a 256 megás, 730 000 forint az 512 megás verzióért. Igen, elég fájdalmas, pedig egy ötvenest még le is faragott a Samsung az árból a Fold 2-höz képest.

Flip 3

Eléggé árulkodó, ha egy telefon bemutatójában a méltatását azzal kezdik, hogy milyen színekben lesz kapható, mennyire stílusosan néz ki, mennyire kifejezi a személyiséged, és hogy odakapja a fejét mindenki, ha meglátja. A Flip 3 úgy néz ki, és pont úgy nyitható ki, mint a jó 15 éve nagy divatnak örvendett Motorola Razr-vonal, vagy – ahogy a születési nemnek megfelelő önazonossághoz tartva magukat a samsungos női kollégák definiálták – egy sminktükör.

Olcsó sztereotípia lenne azt mondani, hogy a Flip a női telefon, a Fold meg a férfi, pontosabb az a meghatározás, hogy az egyik egy dizájntelefon, a másik meg egy erőgép.

A Flip 3 kicsit kisebb lett az elődjénél, kinyitva 6,7 hüvelykes a képernyője, 120 hertzes képfrissítéssel, becsukva viszont tényleg nagyon pici, kb. 7*8 centis majdnem-négyzet, kisebb, mint egy standard söralátét (cserébe jó másfél centi vastag). Ez azt jelenti, hogy olyan zsebekben is vidáman elfér, ahová eddig meg se kíséreltünk volna telefont begyömöszölni. Nagyon könnyedén nyitható-csukható, akár fél kézzel (a Foldhoz azért kell a két kéz), ebben érezhetően óriási a változás a korai hajtogatós modellekhez képest.

A Fold és a Flip is 200 ezer hajtásra van hitelesítve gyárilag, ez napi 500 hajlítással is ötéves élettartamot jelent, ami azért bőven több, mint elég. Az persze egy érdekes kérdés, hogy nehezebb lesz-e majd használtan eladni a hajlítgatásos igénybevétel miatt, és lesznek-e hajtogatásmérő appok, amiket ugyanúgy hekkelnek majd a nepperek, mint a használt autók kilométeróráját.

A Flip 3 legjobb újdonsága, hogy a becsukott állapotban látható miniképernyője használhatóvá nőtt, 1,9 hüvelykes, 260*512 pixeles Super AMOLED, és jóval több dolog fér ki rá, mint a régi verzió 1,1-esére: emailek, értesítések, időjárásos widget, csetablak. Az árral a Samsung már megközelítette az 1000 eurós lélektani határt, itthon 400-420 ezer forintért lesz kapható a két változat, 128, illetve 256 giga háttértárral. Ez még mindig elég erősen hangzik, főleg, hogy ezért inkább látványos, mint brutál erős készüléket kap az ember, de cserébe behoz egy új célközönséget a hajtogatós telefonok számára, ami fontos lesz az elterjedésükhöz. A Samsung egyébként idén 6,5 millió eladott készüléket vár a teljes hajtogatós kategóriában, ami a jó háromszorosa a tavalyi adatnak.

Watch 4

A hajtogatós show-ban kissé tájidegen bónuszként jött a Galaxy Watch 4 okosóra, két verzióban, a kicsit játékórának kinéző, az Apple Watch-vonalat követő (de legalább a kerek formát megtartó) alapkiadással és az ortodox óradizájnú Classic modellel.

A csapásirány és aktuális varázsszó ezúttal a holisztikus egészségélmény, ami nagyon ezoterikusan hangzik, de valójában csak annyit takar, hogy egy csomó olyan szenzort tettek bele, amiket eddig jellemzően okosmérlegekben vagy fitneszkarkötőkben találtunk meg.

Pulzus, vérnyomás, véroxigénszint, EKG, testtömeg-összetétel, testzsírszázalék, metabolikus ráta – egy kisebb körzeti orvosi rendelő vizsgálati eszközparkja benne van abban az írd és mondd 30 (a rozsdamentes acél Classicnál 50) grammos cuccban.

40, illetve 44 milliméter átmérőjű kiadások jönnek belőle, 396*396, illetve 450*450 pixeles felbontással a kijelzőn, 5 nanométeres technológiájú Exynos w920 processzorral (az öt nanométer csodájáról tavaly még annak kapcsán örvendeztünk, hogy az új Macbookba ilyen processzor került), másfél giga memóriával és 16 giga háttértárral. Ezt azért húzzuk alá: az első generációs iPhone memóriájának 12-szerese, és a háttértárának a 4-szerese, egy órában. Egy töltéssel egyébként 40 óra készenléti időt bír, és legyünk nyugodtan telhetetlenek: ez azért lehetne kicsit több is.

Nekem a Classic verzió, és azon belül is a kisebb jött be leginkább, de ezt persze egyéni ízlés kérdése, két nagy iskola van, a Huawei például a klasszikus óradizájnt követi, míg az Apple már a lekerekített-szögletes formával mindent megtesz, hogy ne lehessen analóg órának nézni. A Samsung mind a két irányban próbálkozik, az alap Watch 4 digitálisabb, modernebb kinézetű, a Classic konzervatív. Az ár 100 és 170 ezer forint között mozog verziótól, mérettől, felszereltségtől (csak Bluetooth vagy SIM-kártyát is lehet beletenni) függően.

(A készülékek mind augusztus 27-én kerülnek piacra, és hamarosan alapos tesztekkel is jelentkezünk róluk.)