A Mate 40 Prónál nagyobb paradoxon tuti nem lesz idén a csúcsmobilok között

Ugyan a mobilpiacon van jó pár elfeledett, elhanyagolt és mellőzött gyártó, valószínűleg egyik sincs annyira speciális helyzetben mint a Huawei. A kínai gyártónak ugyanis az amerikai szankciók miatt úgy kell őrült módjára tepernie a versenyben maradásért, hogy futószalagon szállítja a tényleg lehengerlő csúcskészülékeket. Év elején az 5G-re is képes P40-es szériával rukkoltak elő, október végén pedig lerántották a leplet a Huawei Mate telefonok legújabb generációjáról, a Mate 40-ről. Mi most egy hétig nyomkodtuk a Huawei Mate 40 Prót, hogy kiderítsük, tényleg olyan erős-e, amilyennek mondták, ez idő alatt pedig kiderült, hogy ez a telefon teljesítményben tényleg majdnem mindent agyonver, és a kameráról is ódákat lehetne zengeni.

Az is teljesen egyértelművé vált ugyanakkor, hogy a Google-mentes élet még mindig szükségtelenül nagy szívás, pláne ennyi pénzért.

A Huawei ugyan az elmúlt egy évben rengeteget fejlődött ezen a téren, mindennapi felhasználásra szinte mindent be lehet már szerezni, csak éppen még mindig pont annyit kell szórakozni az alkalmazásokkal, hogy a minden szempontból csúcskategóriás hardver ellenére Kínán kívül valószínűleg csak a legnagyobb fanatikusok döntenek majd úgy, hogy nem hagyják a francba az egészet.

Szép is, erős is

A gyártó előző két telefonját figyelembe véve a Mate 40-es széria óriási meglepetéseket nem okoz, elölről pont ugyanúgy néz ki mint a P40 Pro, a hátulja meg leginkább az elődjét idézi. A Mate 40 Pro kijelzője 6,76 hüvelykes, amivel még a gigantikus iPhone 12 Pro Maxnál is nagyobb, de az oldalt hátrafelé ívelő dizájnnak köszönhetően majdnem három milliméterrel keskenyebb annál. Emiatt állítólag kényelmesebb is tartani, mint az Apple csúcsmodelljét, de egy ekkora telefont egy kézzel mindenképpen kényelmetlen tartani, kettővel meg egyáltalán nem számít a különbség. Az ívelt kijelző nekem nem is nagyon jött be, az alkalmazásokon belüli navigálást, az olvasást és sok esetben a gépelést is megnehezítette, de ezzel azért együtt lehet élni. Főleg úgy, hogy az elődhöz képest nagyobb, 1344x2772 felbontású, 90 Hz-es OLED panel képe tűéles, a színek is látványosak és tapizni is megmagyarázhatatlanul jó érzés.

A kijelzőbe épített ujjlenyomatolvasótól előzetesen kicsit féltem, de remekül teszi a dolgát, és a P40-hez hasonlóan a bal felső sarokba száműzött szelfikamerák arcfelismerésére sem lehet panasz. Ez utóbbi egyrészt a mindig aktív kijelző értesítésblokkjának aktiválásánál fontos, másrészt meg a telefon feloldására is lehet használni, és annyira jól működik, hogy az első pár alkalommal azt hittem, hogy nem sikerült bekapcsolni, annyira gyorsan feloldotta a telefont. A kézmozdulatos vezérlést is ez teszi lehetővé, ami minden várakozásomat felülmúlóan jól működik, de

annyira azért még nem jó, hogy kiderüljön számomra, hogy miért akarnék valaha a képernyő előtt hadonászni annak megérintése helyett.

A telefon tetején a hangszórórács mellett megint ott az infravörös port is, alul pedig a másik hangszórórács mellett a SIM-kártya tálcája és az USB-C bemenet található. Jackbemenet természetesen továbbra sincs, viszont a készülék oldalára visszatértek a tavaly virtuálisra cserélt hangerőszabályozó gombok. A Mate 40 Pro hátulján főleg az új kamerasziget vonzza a tekintetet, apró változtatásnak tűnik, de sokkal jobban néz ki így az egész, hogy nincsenek összezsúfolva a szenzorok.

A belsőre áttérve első körben mindenképpen a kínai gyártó új chipjét, a Kirin 9000-et kell méltatni egy kicsit. Ez a világ első olyan 5 nanométeres chipje, amibe 5G modem is került, és bár ez utóbbi valódi erejét a magyar hálózaton nem igazán tudtam letesztelni – konkrétan egyszer csatlakoztam az 5G-re a Blaha Lujza tér környékén, és rögtön el is ment a netem – a mérések alapján tényleg bivalyerős cuccról van szó. A Huawei Mate 40 Pro még a kifejezetten játékra tervezett telefonokat is agyonveri teljesítményben, és simán lemossa a pályáról a Snapdragon csúcslapkáját. Arról, hogy az Apple legújabb chipje, az A14 ellen hogyan teljesít, valószínűleg a következő generációig fognak vitatkozni, de azt egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy elég közel vannak egymáshoz. A telefon a mindennapi használat során villámgyorsan működik, de a grafikailag nagyon intenzív játékokkal is simán megbirkózik. A nemrég megjelent Genshin Impact a legmagasabb beállítások mellett is álomszerűen fut rajta, méghozzá úgy, hogy a telefon szinte egyáltalán nem melegszik fel. A telefonba a chip mellett 8 giga memória került, a háttértár pedig az olcsóbbik modell esetében 256, a drágábbiknál pedig 512 gigás.

A Mate 40 Prón a Huawei saját fejlesztésű EMUI operációs rendszerének 11-es verziója van, ami továbbra is az iOS ordító koppintása. Amellett, hogy szinte pontosan ugyanúgy kell kezelni, egy csomó alkalmazás is egy az egyben megfelel az Apple saját cuccainak. Nem tudom, hogy ezért hogy nem kapcsolták még le őket, de az biztos, hogy ennek hála nagyon könnyen kezelhető a rendszer, csak kapkodtam a fejem, hogy mennyire gördülékeny minden a multitaskingtól kezdve az appok közötti váltogatásig. Az aksi 4400 mAh-s, ami nem tűnik olyan soknak, de a telefon normális használat mellett másfél-két napig is simán kibírja – vagy kicsit kevesebbig, ha játszunk is rajta –, feltölteni pedig legrosszabb esetben is durván negyven percig tart a 66 wattos töltő miatt, úgyhogy a lemerüléstől nem nagyon kell félnie az embernek.

Megjött az új király

A kínai gyártó már a két éve megjelent Mate 20-szal is elég magasra tette a lécet a kamerák terén, azóta azonban ezen is sorozatosan tudott javítani, ezt a trendet pedig a Mate 40 sem törte meg. A hátlapi kameragyűrűn ezúttal is három, a Leica lencséivel felszerelt kamera kapott helyet, az előlapon egy szelfikamera található, ezeket pedig egy-egy ToF-szenzor, vagyis egy mélységérzékelő egység egészíti ki. A Mate 40 Pro hátlapi kameráinak leosztása a következő:

• 50 megapixeles, f/1,9-es fényerejű nagylátószögű főkamera;
• 20 megapixeles ultraszéles kamera f/1,8-as fényerővel;
• 12 megapixeles periszkópos telefotó kamera f/3,4-es fényerővel.

A Mate 40 Pro kamerája papíron nem sokban különbözik a 2020 első felében megjelent P40 Próban látottaktól, de a Huawei mérnökei ahhoz képest is tudtak javítani rajta, így az új csúcsmodell itt is felért a csúcsra a témában mérvadónak számító DxOMark toplistáján. A telefon elődjéhez képest is jól teljesít alacsony fény mellett is, és gyakorlatilag bármilyen fényviszonyok között képes magas dinamikatartományú képeket készíteni. Az átlagfelhasználó számára persze ez nyilván semmit nem jelent, és valószínűleg a manuális beállításokkal is kevesen fognak játszogatni. De erre igazából nincs is szükség, a rendszer gyors, az automatika pedig kiválóan teszi a dolgát, így pillanatok alatt le lehet fotózni és videózni bármit, tutira szép lesz a végeredmény.

A fókusz gyors és megbízható, a képek pedig élénkek és színben gazdagok, részben a szoftveres rásegítésnek hála, ami időnként mondjuk túlzásba is viszi a dolgokat. A közvilágítást is magában foglaló esti képeket hajlamos a szükségesnél kicsit jobban besárgítani, a sok színes fénnyel pedig a főkamera és az ultraszéles is érdekesen bánik – mondjuk legalább mindkettő máshogy. A periszkópos lencse ötszörös optikai zoomra képes, szóval még viszonylag távol lévő dolgokról is lehet normális fotókat csinálni, a távolabbi dolgokkal viszont nem nagyon érdemes kísérletezni. Makrózásra (vagyis valami olyasmire) az ultraszéles kamerát érdemes használni, amivel egész jó eredményeket lehet elérni, szépen mossa el a kamera a hátteret, és jól kihangsúlyozza a közeli dolgokat. Mindezt egy rakás effekt egészíti ki, visszatért többek közt a lassított felvétel – amivel az idők végezetéig el lehet szórakozni, ha van egy kutyája az embernek –, de van négyféle hosszú expozíciós mód, kiterjesztett valóság és time-lapse is. Ezek tipikusan olyan dolgok, amiket egyszer-kétszer használ az ember, aztán megfeledkezik róluk, és az is biztos, hogy nem a Mate 40 Próval fogjuk megcsinálni életünk csillagfotóit, de az Instagramon ezekkel is lehet menőzni.

A Mate 40 Próval készült fotók:

Az elefánt a szobában

A fentiek alapján simán ki lehetne jelenteni, hogy a Mate 40 Pro minden idők egyik legjobb androidos telefonja, ha pedig valaki igazi csúcskészüléket akar venni, az itt abba is hagyhatja a keresgélést. Csak éppen nem lehet, mert a Huawei elleni tiltás miatt továbbra is egy csomó minden hiányzik róla – vagy legalábbis felemás formában van jelen –, amit manapság elvár az ember egy telefontól. Főleg akkor, ha ilyen sok pénzt kiad érte. A kínai gyártó már azelőtt is bőszen fejlesztette saját, HMS névre hallgató ökoszisztémáját, hogy megfosztották volna a Google hasonló csomagjától, az elmúlt egy évben pedig még inkább rákapcsoltak erre, és a kényszerhelyzetnek köszönhetően elég sokat is sikerült fejlődniük. Richard Yu, a Huawei fogyasztói üzletágának vezérigazgatója a széria bejelentésekor nem győzte magasztalni a saját fejlesztésű megoldásaikat, illetve az App Gallery nevű alkalmazásboltot, és kétségtelen, hogy mostanra tényleg sokkal könnyebben lehet használni a Huawei telefonjait, mint egy évvel ezelőtt.

Végső soron viszont mégis ki a franc akar olyan telefont venni 1200 dollárért, amin az alkalmazásbolt konkrétan az App Store gagyi változata, és alapvető programokkal is külön kell szórakozni, mikor minden más csúcsterméken simán csak működnek?

Ha az ember le akarja tölteni a Spotifyt, meg fogja találni az App Galleryben, de rákoppintva nem letöltődik az alkalmazás, hanem a böngészőben megnyílik a cég által megbízhatónak tartott APKMonk, ahonnan aztán le lehet szedni egy telepítőfájlt az alkalmazáshoz. A Facebook esetében a platform saját felületéről lehet megtenni ugyanezt – ami kedvesen tájékoztat minket, hogy amúgy az alkalmazást Google Playről is le lehet tölteni –, az Instagramnál meg konkrétan fel se ajánlja a letöltést, helyette azt tanácsolja, hogy tűzzük ki a böngészős verziót a kezdőképernyőre. Oké, ha valaki nem teljes laikusként kezd neki, annak ez nem nagy kunszt, és ha ezzel végeztünk, többnyire pont ugyanúgy fognak működni a programok, mint bármelyik másik androidos telefonon, de az egész pont annyira macerás, hogy az ember inkább ne akarjon a Huawei-jel szórakozni.

Játékok terén sem jobb a helyzet, ha mondjuk a Fortnite-ot akarjuk letölteni, az App Gallery egy keresés után kihozza a Fortnite Háttérképek alkalmazást 230 forintért. Ez amúgy szinte minden népszerű játékra igaz, még azokra is, amiket Kínában fejlesztettek, ami tényleg érthetetlen. Más esetekben pedig konkrétan hátrányunk is származik abból, hogy hiányzik a Google csomagja: hiába működik például a Netflix, a legmagasabb minőséget még mindig el lehet felejteni, a Gmail-fiókunkat pedig ugyan lehet importálni a Huawei saját mailkezelőjébe, de a rendszerezésnek így rögtön búcsút inthetünk. A Huawei közben gőzerővel fejleszti a Google alkalmazások saját megfelelőit, amik amúgy nem is olyan rosszak, de a térképes alkalmazásnál például fájóan hiányzik a tömegközlekedés az útvonaltervezőből – még szerencse, hogy az App Galleryből közvetlenül letölthető Budapesti Menetrend alkalmazás tudja ezt helyette.

A Huawei Mate 40 Pro annyira jó telefon, hogy ha valaki hajlandó ezzel bíbelődni, az a teljesítménye és a fotós képességei miatt még így is bőven elégedett lehet vele. A nagyközönség számára viszont az elődjéhez hasonlóan nem több egy félkarú óriásnál, ami a csúcskategória dominálása helyett Kínán kívül csak kínlódni fog. Azt sem tudni, hogy hozzánk mikor és mennyiért érkezik, de mivel a Huawei az előzetesen vártnál kevesebb Kirin 9000-es chipet tudott gyártani, simán lehet arra számítani, hogy sokára és nem olcsón. Miután az Egyesült Államok a legfrissebb hírek alapján mégis engedélyezi a chipek árusítását a Huawei-nek, amennyiben azokat nem az 5G-s üzletágban használják fel, lehet, hogy mégsem ez a telefon lesz a néhány éve még csúcsra törő gyártó androidos hattyúdala. Az biztos, hogy akármi történik, nem lesz könnyű dolga a kínaiaknak, de ha netán kedvezőbbre fordul a helyzetük, és továbbra is ilyen kiemelkedően jó telefonokat tudnak gyártani, akkor simán lehet még keresnivalójuk a csúcskategóriában.