QS Higher Ed Summit: a világ egyetemeinek újra kell tervezniük magukat

Az évente megrendezett konferencia a felsőoktatás jövőjét járja körül. Központi kérdése, miként őrizzék meg az egyes intézmények a presztízsüket, és hogyan tartsák a lépést a rekordgyorsasággal változó igényekkel, technikai újdonságokkal, hogy a náluk végzett hallgatók valóban versenyképes tudást szerezzenek. A világ legismertebb felsőoktatási elemző és rangsorkészítő szervezetei közé tartozó QS minden évben más-más nagyvárosba hívja össze a téma szakértőit, hogy megismerjék a legfrissebb trendeket, és hogy megvitassák, ki milyen nehézségekkel küzd a saját területén.

Mit ér ma egy diploma?

Az európai felsőoktatás nincs könnyű helyzetben: a demográfiai csökkenés következtében egyre kevesebb a fiatal, miközben rendkívül erős a globális verseny a felsőoktatási intézmények között. Az olyan erősségek, mint az intézményi stabilitás vagy a hosszú távra való tervezés, hátrányt jelenthetnek az egyre változó környezetben, ami sokkal gyorsabb alkalmazkodási képességet követel meg. Ahogy azt a budapesti nyitóbeszédében a QS Quacquarelli Symonds alelnöke, Ben Sowter aláhúzta, a politikai, gazdasági és technológiai átalakulások egyszerre formálják a felsőoktatás helyzetét, amire proaktívan kell reagálniuk az egyes intézményeknek, ha a felszínen akarnak maradni. Ugyanakkor az angolszász célországok – az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália – szigorúbb vízumrendszere új lehetőséget nyit Európa előtt, hogy a korábbinál több hallgatót vonzzon szerte a világból.

Miközben a nemzetközi hallgatókért folytatott verseny óriási, és az ázsiai egyetemek térnyerése elvitathatatlan, az is fontos kérdés, hogy mennyit ér egy diploma, hogyan képes egy intézmény valódi, versenyképes lehetőségeket biztosítani az egyes szektorokban a regionális igényekhez igazodva. Ezen a téren megkerülhetetlen téma a mesterséges intelligencia, annak veszélyei és előnyei a felsőoktatás, valamint a munkaerőpiac szempontjából.

A szakma szerint az egyetemek egyelőre lassan reagálnak, amiben az sem segít, hogy olyan pozíciókra is fel kell készíteni a diákokat, amelyek talán az adott pillanatban még nem is léteznek. Ahhoz, hogy az intézmények ne kapkodva, hanem stratégiai fókusszal integrálják az MI-t, a QS kidolgozott egy keretrendszert, amelynek segítségével mérhetik az érintettek, hol tart egy egyetem az MI-érettségben, és hol akadnak sürgetőbb fejlesztési pontok.

Fókuszban a kritikus gondolkodás és a problémamegoldó képesség

A konferencia egyik lényeges üzenete, hogy a munkaerőpiac valódi szűk keresztmetszete ma nem a munkahelyek számában, hanem a szükséges készségekben keresendő: hiányoznak a megfelelő skillek. Az egyik panelbeszélgetésben úgy fogalmaztak a meghívottak, hogy az egyetemek kénytelenek lesznek lejönni az elefántcsonttoronyból, ki kell szakadniuk a komfortzónájukból, hogy alkalmazkodjanak az MI okozta változásokhoz.

Nem a tudás elérhetetlen a nagy nyelvi modelleknek köszönhetően, hanem az jelenti az igazi kihívást, hogyan használjuk ki a technikai eszközök adta lehetőségeket. Meg kell tanulni jó kérdéseket feltenni, tökéletesíteni a promptjainkat egy olyan környezetben, ahol már egy egyszerű keresésnél sem tudjuk kikerülni az MI filterezett összefoglalóját. A Harvard Business Impact képviseletében Gabriela Allmi úgy fogalmazott, hogy ha mindent átadunk az MI-nek, csupán adminisztrátorok leszünk, és ezt az egyformaságot a kérdésekkel lehet megtörni.

A kritikai gondolkodás és problémamegoldó képesség – mint elengedhetetlen vezetői skillek – rendre előkerültek az egyes fórumokon, elsősorban abban a kontextusban, hogy mennyire jelentős szerepük van a mesterséges intelligencia uralta világban. Polgár Judit sakknagymester ugyancsak a kritikai érzékünk megtartását, fejlesztését emelte ki egy beszélgetés során. Az MI éppen ezt a képességünket képes elfelejtetni velünk, pedig ez az a skill, amely segíthet megszűrni azt az információmennyiséget, amivel nap mint nap találkozunk.

Lukács Eszter: Láthatóvá kell válni a nemzetközi térben

Dr. Lukács Eszter, a Széchenyi István Egyetem nemzetközi és stratégiai kapcsolatokért felelős elnökhelyettese budapesti köszöntőjében kiemelte: azért rendkívül fontos, hogy intézményük házigazdája lehet a konferenciának, mert a magyar felsőoktatásnak leginkább arra van szüksége, hogy láthatóvá váljon a nemzetközi térben.

„A QS szakértőivel folytatott beszélgetések során két tanácsot kaptunk: erősítsük tovább nemzetközi kutatási együttműködéseinket, és mutassuk meg bátrabban a világnak azt az oktatási és kutatási színvonalat, amellyel rendelkezünk. Ebben is rejlik a konferencia értéke: lehetőség nyílik a közös gondolkodásra és együttműködések kialakítására azon intézmények között, amelyek hasonló célokat követnek” – szögezte le.

Nagyobb hatalom, nagyobb felelősség

A felsőoktatási intézmények nemcsak a demográfiai trendekkel vagy a megváltozott munkaerőpiaci viszonyokkal küzdenek, hanem azzal is, hogy át kell dolgozniuk a korábban megszokott oktatási módszereiket. A QS Higher Ed Summit rávilágított arra, hogy máshogy kell az iskolai feladatokhoz állni, mióta a diákok másodpercek alatt állítanak elő esszéket, raknak össze különböző előadásokat. Furcsa helyzet állhat elő, ha az MI-vel összerakott feladatot a hallgatók MI-vel oldják meg, amelynek a javításához a professzor ugyancsak a mesterséges intelligencia segítségét veszi igénybe. Hogy az oktatók folyamatosan próbára tegyék a fiatalokat, és gondolkodásra bírják őket, olyan projektekre van szükség, amelyeket nem lehet néhány perc alatt a mesterséges intelligenciával letudni.

Az nem kérdés, hogy az MI mennyire képes felgyorsítani a munkatempót, mennyire tudjuk kiszervezni az egyes feladatokat. Sokszor hangzik el, hogy a rutinszerű teendőknél milyen elképesztő társat jelenthet a mesterséges intelligencia, hogyan könnyítik az egyes modellek a munkánkat. Ezzel azonban az is jár, hogy lényegesen több feladatot képesek akár a diákok, akár a munkavállalók elvégezni, erre a terhelésre pedig nem biztos, hogy fel vagyunk készülve. Akárcsak a változó trendekkel, ezzel is szembe kell néznie a felsőoktatási intézményeknek.

Elveszi az MI a munkánkat?

Az egymillió dolláros kérdés, hogy kiknek van a legnagyobb félnivalójuk az MI-vel kapcsolatban, ki az, aki a legnagyobb biztonságban tudhatja magát, és kinek érdemes új készségeket elsajátítania. A QS alelnöke a zárónapi előadásában nemcsak kiemelt olyan, javarészt humánközpontú területeket, amelyek az MI előretörése nyomán felértékelődnek, hanem arra szintén rávilágított, hogy a felméréseik alapján a vizsgált országok 51 százalékában nagyobb a kereslet az egyes készségek iránt, mint a kínálat.

Noha a diploma értékét, szükségét folyamatos kritikák érik, az Egyesült Királyságban a növekedési szempontból kritikus ágazatok állásainak 80 százaléka ma is felsőfokú képzettséget követel meg. A lényeg tehát nem az, hogy kell-e diploma, hanem hogy van-e mögötte valódi érték. A leginkább keresett kompetenciák ugyanis nem feltétlenül technikai jellegűek, hanem humán készségek: kommunikáció, alkalmazkodóképesség, vezetői és kognitív képességek – épp azok, amelyeket a legnehezebb automatizálni. Ezeknek a megszerzése a politikai, intézményi és vállalati vezetők, valamint maguk a diákok közös felelőssége: együtt kell biztosítaniuk, hogy a munkaerőpiacra kerülő fiatalok rátaláljanak azokra a skillekre, amelyekre valóban szükség van.

Minél többet tud az MI, annál jobban felértékelődik az emberi kíváncsiság, a kritikai érzék és a másokkal való együttműködés képessége. A Győrben és Budapesten megtartott konferencia résztvevői abban pedig úgy tűnik, egyetértettek, hogy az egyetemek akkor maradnak relevánsak, ha nem a technológiával versenyeznek, hanem épp azokat a képességeket erősítik, amelyeket az algoritmusok nem tudnak pótolni.