A mesterséges intelligencia egyszerre hoz munkaerőhiányt és munkanélküliséget

2022. február 28. – 10:56

A mesterséges
intelligencia egyszerre hoz munkaerőhiányt és munkanélküliséget
Kónya László – Fotó: Németh Szabolcs

Másolás

Vágólapra másolva

A kiszámíthatatlan, gyorsan változó világról és a technológiai fejlődés hatásairól beszélgettünk Kónya Lászlóval, a Deutsche Telekom IT Solutions ügyvezetőjével. Milyen előnyöket és hátrányokat hozott magával a globális vírushelyzetnek köszönhetően megváltozott világ? Milyen képességnek és tudásnak van jövője és minek áldozik le hamarosan?

2020 volt az év, amikor a bizonytalanság kollektív és meghatározó élményünkké vált. Elvesztettük a kontrollt. A gyorsan változó és kiszámíthatatlan következményekkel járó események kihúzták alólunk a stabilitás érzetét és egy bonyolult, bizonytalan világban találtuk magunkat. Hallottak már arról a kifejezésről, hogy VUCA? A katonai szakzsargonból kúszott át a fogalom a munka világába, amely az imént vázolt helyzetet jellemzi a négy betűvel: a Volatile (változékony), Uncertain (bizonytalan), Complex (bonyolult), Ambiguous (többértelmű).

Az egészségügyi világjárvány, az ebből következő gyártás- és szállítmányozás szcenáriók megváltozása és a kontaktusok korlátozása olyan helyzetet teremtett, amiben milliók munkavégzése lehetetlenült el.

Hirtelen berobbanó megoldásként érkezett meg a köztudatba a remote work – amely munkavégzési metódus már néhány szektorban, pilotként jól működött, elkezdték használni. Jöttek is a kihívások dolgozói és vezetői oldalról is: időmenedzsment, ellenőrizhetőség, adatbiztonság.

Kónya László, a Deutsche Telekom IT Solutions új ügyvezetője – aki már több mint egy évtizede vezető a vállalatnál – elmondta, hogy náluk is jelen volt a home office a Covid-19 előtt. Körülbelül 30 százalékban, heti egy-két nap otthonról végzett munka volt jellemző, irodai jelenléttel vegyesen. Innen tolódott el a fókusz az otthonokba, amely a munkavégzés fő helyszínévé vált.

„Nem volt választás, mindenkinek meg kellett tanulnia önállóan, otthonról dolgozni, ráadásul egyik pillanatról a másikra. A DT-ITS 5000 munkatársa költöztette át a munkaállomását az irodából az otthonába. Hiába voltunk hozzászokva a home office-hoz az informatikai szektorban, ez a dolgozóknak és a vezetőségnek egyaránt kihívást okozott. Az új szerepkörömben járom az országot – épp Debrecenben vagyok, mindenhol tartok dolgozói beszélgetéseket. Ezek során felmerült az is, hogy a vezetőknek eddig volt egy illúziója azzal kapcsolatban, hogy kontroll alatt tarthatták a dolgozóikat az iroda falain belül, amely a távoli munkavégzéssel megszűnt. Holott eddig sem lehetett folyamatosan ellenőrizni, hogy 9-17 óra között adott személy hatékonyan használja-e ki a munkaidejét.”

Ennek a frusztráltságnak a megoldására számos módszer van (például az agilis menedzsment), amelyek segítségével „egy új vezetői attitűd jön létre, amelyben a vezető pontosan érti, hogy mit csinálnak a dolgozók és a projektekre, feladatok elkészítésére koncentrál. Azt kell pontosan látni, hogy milyen értéket akarunk teremteni, az mindegy, hogy ezt helyileg honnan és mikor csináljuk, a lényeg, hogy készüljön el.”

Főnökből vezető

Ezt támogatja az agilitás – amely a VUCA-világ miatt kezdett el terjedni –, amely egy eszköz, a fenti cél megvalósításához. Ami az agilitásból a legfontosabb, az a mindset, hogy az ügyfél, a projekt megrendelője folyamatosan a középpontban áll, kommunikálunk vele és nem csak a munka felvételékor és elkészültekor, hanem közben is. Azzal, hogy rugalmasan alkalmazkodni lehessen az igényekhez, kevesebb legyen a hibalehetőség. Ez bonyolítja a dolgot, hiszen a főnök már nem kontrollál mindent, választania kell, hogy product ownerként vagy scrum masterként működik tovább – hogy inkább az emberekkel, vagy a projektekkel foglalkozik szakmai vezetőként.

„Az agilis vezetői szerepek mások, mint a korábbiak. Az idejétmúlt vezetői stílust főleg a klasszikus projektmenedzsment jellemezte, egy kézben futott össze minden szál és a vezető gyakran teljesen kiégett a feladatok kifutásának a végére. Most felhatalmazást ad a csapatnak, de kevésbé van kontrolláló szerepköre. A funkcionális vezetői szerepkör megszűnhet a jövőben, mert túl komplexszé váltak a projektek és az egész világ, emiatt specializálódni kell. A kiberbiztonságon belül is például olyan komplex informatikai feladatok vannak, hogy ott is kialakultak a különböző expertek, akik specializált szakértői tudással vesznek részt a projektekben.”

Globálisan kényszerré vált a digitalizáció

A technológia készen állt a változásra, a különböző digitális eszközök, munkamódszerek, felhő platformok használata adott volt, de az a lassú változás, amit a digitális transzformáció jelentett, a koronavírus-járvánnyal exponenciálisan gyorsult és kényszerített sokakat a virtuális világban való munkavégzésre. Ezzel irdatlan mennyiségű adatot is generálunk. Ezeket tárolni, hasznos adattá kell tenni, bevonni a döntési folyamatokba, etetni velük az AI-algoritmusokat és automatizálni.

Kónya László – Fotó: Németh Szabolcs
Kónya László – Fotó: Németh Szabolcs

És az is elképesztő bizonytalanságot okoz a társadalomban, hogy az automatizációval, a digitalizációval, azzal, hogy a mesterséges intelligencia közművé válik, elérkezünk a tömeges technológiai munkanélküliség korába. „Sokat segítenek az adatok, a gépi tanulás, a AI-algoritmusok használata, kiesik rengeteg feladat, a repetitív típusúakat évek óta folyamatosan váltja fel az automatizáció, de az informatikában még nem lehet ilyen sebességgel automatizálni.

A Covid-19 előtt volt egy viszonylag erős és stabil világpiac, a járvány első évében a bezárások hatására ez beomlott, utána olyan szinten robbant a világ gazdasága, hogy nem győzzük a feladatokat elvégezni. Az eddig is jelentős munkaerőhiány az informatikában óriásira duzzadt” – fókuszál a jelen kihívásaira Kónya László. Szerinte a közeljövő legnagyobb feladata az lesz, hogy egyszerre lesz munkanélküliség és munkaerőhiány. Sőt, már ma is súlyos kérdést vet fel, hogy hogyan képezzünk át tömegeket a digitális eszközök használatára, az adatalapú gondolkodásra.

Humán- vs. szuperintelligencia

„A DT-ITS rengeteg energiát fordít arra, hogy dolgozói elsajátítsák a különböző digitális skilleket, ők akár hónapokig, évekig járnak tréningekre. Tömegeket azonban nem tudunk képezni, így a társadalom nagyobb része csak repetitív munkákra lenne alkalmas, amelyekre már nincs szükség, hisz a jövőben nem lesz taxis, teherautós, buszsofőr és pék sem” – hívja fel a digitális készségek és speciális tudás fontosságára a figyelmet a szakember. Az AI ugyanis nem tart még ott, hogy a szuperintelligencia mindennapos lenne.

„A számítási kapacitás növekedése, valamint a felhő miatt nagyon sok minden elvégezhető gépi tanulás és algoritmusok segítségével, miközben adatokkal etetjük és felügyeljük az AI-t. Ilyen gépi tanulás eredménye például a közlekedési adatok alapján működtetett közvilágítás. Amit nem az algoritmus „talál ki”, kell hozzá ember, ezért data scientisteket képeznek, egyetemekkel működnek együtt, hisz végtelen mennyiségű humán erőforrásra van szükség a AI-alapú rendszerek működtetéshez is. „Az még nem a valóság, hogy azt mondjuk a mesterséges intelligenciának, hogy tessék, itt van rengeteg adat, találd ki, hogy mit csinálsz velük” – nyugtatja meg Kónya azokat, akik esetleg tartanak a gépek hatalomátvételétől.

Aktuális kérdés, hogy létrejön-e egy olyan világ, ahol csak virtuálisan interjúzunk, készítünk el feladatokat, dolgozunk és találkozunk. Az informatikai vezető véleménye szerint „az elmúlt 2 év azt mutatta meg, hogy a virtuális világ nem képes teljes életet biztosítani, mert az ember kontaktusigénye elképesztően nagy. Nem csupán a találkozások, a szociális kapcsolódás hiányából fakadó mentális kihívások okozhatnak problémát, hanem a testi kontaktusok hiányából is fakadhatnak egészségügyi kihívások.

Hiszen az immunrendszer úgy épül fel, hogy a különböző emberi kapcsolódások során találkozik kórokozókkal és ezekkel ismerkedve a testünk erősíti magát. Képzeljük el, ha mondjuk a metaverzumokban éljük az életünket és nem találkozunk emberekkel, akkor csak védőbuborékban lehetünk jelen a valóságban, mert a testünk nem lesz felkészülve a vírusokkal, baktériumokkal való megküzdésre?” – teszi fel a teoretikus kérdést a virtuális lét egy keveset tárgyalt veszélyét vázolva.

A virtuális világ az életünk része lett, rengeteg helyszínt teremtettünk itt és már nem fogunk visszamenni a teljes offline-ba, ha például egy üzleti megbeszélésről, vagy más kooperációról van szó. „A DT-ITS számára üzleti robbanást hozott ez, sok magyarországi munkatársunk korábban elképzelni is nehezen tudta, hogy beépülhet a nemzetközi értékesítésbe, mert nem volt lehetősége utazni, személyesen jelen lenni a világ bármely pontján.

A virtuális tér és a Covid hatására bekövetkezett digitális robbanás, a kikényszerített távoli munkavégzés megmutatta a döntéshozóknak, üzleti érdekelteknek, hogy nem szükséges jelen lenni egy jó deal megkötésénél, a személyes találkozások kihagyhatók. Ennek köszönhetően ma már 60-70 olyan sales munkatársunk van, akik a nemzetközi piacon értékesítenek.

De a virtuális tér és a digitalizáció segít a work-life balance fenntartásában is: február eleje óta 5000 embert vezetek és annyi a munkám jelenleg, hogy gyakorlatilag alig találkoznék a családommal, ha nem home office-ban lennék heti egy-két napot. Vagyis nagyon sokat ad hozzá a családi élethez, ha odafigyelünk, hogy a metaverzum ne nyeljen el minket!”