Spórolás, világjárvány, változó nézői igények – ezért tűnnek el a feliratos filmek a mozikból

2022. október 07. – 20:40

Spórolás, világjárvány, változó nézői igények – ezért tűnnek el a feliratos filmek a mozikból
Illusztráció: Fillér Máté / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Habár a művészfilmeket és a hollywoodi szuperprodukciókat még mindig lehet feliratosan nézni a mozikban, az olyan filmeket, amelyek a két végpont között helyezkednek el, vagy szinkronosan, vagy eredeti nyelven, de felirat nélkül lehet látni – illetve van olyan is, amit kizárólag magyarul. Nem volt ez mindig így, Heath Ledger Jokerét csak felirattal lehetett nézni, de a Csillagok háborúját sem akarták szinkronizálni, nehogy többen megnézzék. A nézők a járvány miatt kikoptak a mozikból, a forgalmazók meghúzzák a nadrágszíjat, a feliratos változat luxus lett a mozikban, pedig a streamingen már szinte alapkövetelmény.

Miközben a Netflix, az Amazon, a Disney+ és az HBO Max korában Magyarországon teljesen természetesnek vesszük azt, hogy valamilyen otthon nézett filmhez vagy sorozathoz létezik felirat, amit egy gombnyomással el tudunk érni, addig a helyzet lényegesen más a mozikban. Európai művészfilmeknél és a hatalmas sikerre áhítozó közönségfilmeknél előfordul még, hogy van választásunk: magyar szinkronnal vagy magyar felirattal szeretnénk-e látni az adott filmet. De ahogy a streamingnek sikerült megölnie a közepes költségvetésű mozifilmeket, és kikopik a mozikból lassan minden, ami nem százmillió dollárokból vagy azokhoz képest aprópénzekből készült, úgy ez a választási lehetőség is egyre ritkább.

Ugyanis egyre több az olyan film, amihez nem készül magyar felirat, csak magyar szinkron. Sőt, van olyan példa, amikor egy filmhez csak és kizárólag magyar szinkron készül, így aki arra nem kíváncsi, vagy éppen nem beszél magyarul, az nem tudja megnézni magyar moziban.

Két ilyen példa a Nem és a Háromezer év vágyakozás. Az előbbi egy horrorfilm Jordan Peele (Tűnj el, Mi) rendezésében, az utóbbi pedig George Miller első filmje a Mad Max: A harag útja óta, Tilda Swinton és Idris Elba főszereplésével. Mindegyik egy olyan film, amely két képzeletbeli szék között esik a pad alá, egyik sem az a kifejezett blockbuster, amiben gigasztárok szerepelnek, de egyik sem művészfilm, amit kis mozikban játszanának értő közönségnek. Egyszerűbben fogalmazva: mindegyik megy a plázamozikban, de egyikért sem állnak sorba az emberek.

A feliratnélküliség pedig egy sajnálatos jelenséget hoz létre: nincsen lehetőség arra, hogy eredeti nyelven nézzünk egy filmet, de pontosan értsük is, mi történik benne. Kivéve, hogyha speciel tökéletes fülünk van arra, hogy megértsük az angol (vagy más idegen) nyelvű dialógusokat, de a Nem például egy olyan film, ahol szlengek, másféle kiejtések, filmgyártási szakkifejezések dominálnak sokszor, a szereplők pedig gyakran hadarnak, kiabálnak vagy éppen suttognak. Volt szerencsém mindkét változathoz, először a szinkronoshoz (ez alapján készült a kritika), majd az eredeti nyelvűhöz – hiába tudtam, miről szól a történet, így sem tudtam volna visszamondani, hogy pontosan miről beszéltek a főszereplők. Márpedig a magyar lakosság nyelvtudása alapján valószínűleg közel sem voltam ezzel egyedül.

A Nem szinkronja pedig megint felmelegítette azt a dilemmát, hogy hogyan lehet teljesen ország- és kultúraidegen beszélgetéseket magyarra átültetni, hiszen attól, hogy valami szleng az Egyesült Államokban, még nem biztos, hogy hasonló töltetű szleng Magyarországon. Így fordulhatott elő az a morális fejtörő, hogy az úgynevezett N betűs szót ki lehet-e mondaniuk magyar szinkronszínészeknek, ha fekete szereplők használják. A magyar változatban kimondják.

Daniel Kaluuya és Keke Palmer a Nem című filmben – Fotó: Universal Pictures / Intercom
Daniel Kaluuya és Keke Palmer a Nem című filmben – Fotó: Universal Pictures / Intercom

A Háromezer év vágyakozás esetén csak és kizárólag szinkronosan láttam a filmet, így ahelyett, hogy én is meghallgattam volna, a dzsinnt alakító Idris Elba hogyan birkózik meg török szavakkal, Galambos Pétert kellett hallgatnom. Nem tudom megítélni, hogy Miller filmjében mennyire sikerül ez Elbának, mert amíg meg nem nézem az eredeti nyelvű változatot otthon, elképzelésem sem lehet a moziban, nincs alternatíva.

Kovács Gellért filmes újságíró szerint manapság a forgalmazók csak azokat a filmeket nem szinkronizálják, amikre kevés nézőt várnak – ilyen volt a Richard király, amiért Will Smith Oscar-díjat kapott, illetve ilyen az idei Ecc, pecc, ki lehetsz? című, ötvenes évekbeli londoni színházi színfalak mögött játszódó gyilkosos krimi. Bár ezek kifejezetten kuriózumnak hatnak.

Kovács szerint nagyjából a kétezres évek végétől, a 2010-es évek elejétől lehet számolni, hogy elkezdődött az a trend, hogy egyre több a szinkronos film. Emlékeztetett arra, hogy A sötét lovag című 2008-as Batman-film például még csak feliratosan került a mozikba, azaz egy közönségfilmhez akkor még nem készült szinkron. A feliratok eltűnésében pedig a digitális vetítési technológia, azaz a DCI-kópiák megjelenése, illetve a pandémia is óriási szerepet játszott, egyszerűen a forgalmazók elkezdtek spórolni, a koronavírus miatt pedig drasztikusan csökkent a moziba járók száma.

„Furcsa öszvérmegoldások arról árulkodnak, hogy nem tesznek bele olyan sok energiát” – mondta a Telexnek a feliratos kópiák minőségéről Kovács. Felemlegette a Joker esetét, amihez a forgalmazó Intercom nem is akart feliratos kópiát gyártani. Amikor végre elkészült, a magyarul nem tudó nézők azzal szembesültek, hogy a film bizonyos elemei magyarul maradtak – nem a szövegek, hanem azok az írott részek, amik a főszereplő naplóját mutatták, és fontos narratív feladatuk volt, de mivel a magyar változathoz átültették őket magyarra, úgy maradtak abban a verzióban is, amire olyanok mentek, akik nem feltétlenül tudtak magyarul.

Kovács szerint a közönség részéről „ami szinkronizálva van, az biztos a nagyközönségnek szól, ami nincs szinkronizálva, az gyanús”. Szerinte ha valaki mindenképpen meg akarja nézni az új Jordan Peele-filmet, akkor „pufogva”, de megnézi szinkronosan. Igazából azoknak kell vonzóbbá tenni a filmet, akik nem biztosak benne, hogy látni akarják – a szinkron pedig erre képes. Említette, hogy nemsokára érkezik a magyar mozikba a Nem hagytak nyomot című lengyel történelmi film, amihez a forgalmazó Mozinet kifejezetten olyan szándékból készített szinkront, hogy azzal elérjen egy olyan közönséget, amit egy feliratos lengyel film nem biztos, hogy el tud. Kovács rendszeresen tart iskolásoknak is filmklubot, tapasztalata szerint általában fele-fele az arány azok között, akik kiborulnak, ha egy film adott esetben szinkronos vagy feliratos. Szerinte tévhit az, hogy a fiatalok mindent eredeti nyelven és feliratosan akarnának nézni.

Felemlegette, hogy a rendszerváltás előtti egyetlen hazai filmforgalmazó, az állami Mokép a nyolcvanas években kifejezetten nem szinkronizáltatott bizonyos bemutatókat, az Indiana Jones-filmek első két részéhez például nem készült mozis szinkron. Különleges eset volt az is, hogy amikor az első Csillagok háborúja megérkezett a magyar mozikba 1979-ben, akkor a vezetés szándékosan nem készített hozzá szinkront, hátha akkor kevesebben fogják megnézni.

Indiana Jones és a végzet temploma – Forrás: Paramount Pictures / Lucasfilm
Indiana Jones és a végzet temploma – Forrás: Paramount Pictures / Lucasfilm

Nem éri meg a forgalmazóknak

Az említett két konkrét esetben viszont megkérdeztük a két film magyarországi forgalmazóit. A Háromezer év vágyakozást a Prorom forgalmazta, a Nemet pedig a UIP-Dunafilm. Nagy Levente, a Prorom gyártásvezetője egészen lehangoló képet festett a Telex kérdéseire adott válaszában a magyar mozilátogatás helyzetéről.

Szerinte a koronavírus-járvány óta a nézők úgy 37-40 százaléka „nem talált vissza a mozikba”, a Háromezer év vágyakozás esetében pedig sejtették ugyan, hogy „egy bizonyos kör tagjainál biztos igényel angol nyelvű kópiákat”, de azt vették észre, hogy pont ezek a közepes költségvetésű, nem egy franchise részeként működő filmek „rendre elhasalnak a mozipénztáraknál.” Nagy szerint ez a film a Covid előtt össze tudott volna hozni 30-40 ezer nézőt, de eddig nagyjából tízezret sikerült neki a premier óta. Presztízsből, illetve Tilda Swinton és Idris Elba, valamint a rendező George Miller neve miatt kötelességüknek érezték bemutatni, de „előrejelezhetően bukásgyanús volt”, így nem tudták megindokolni a feliratos kópia árát.

Az, hogy egy filmből készülhet-e feliratos kópia, azon is múlik, hogy egy forgalmazó milyen feltétekkel vásárolja meg a forgalmazási jogokat. Nagy szerint ezt befolyásolhatja, hogy hazai vagy külföldi laborban készül el a filmből a DCI, azaz az a digitális mozifájl, amit lejátszanak a nézőknek. Ha kötelező külföldi labort használni, akkor a költségeknél „érdemes háromszoros, négyszeres vagy akár ötszörös szorzóval is számolni”.

A többek között a Nem című filmet is forgalmazó UIP-Dunától Vajda Erzsébet ügyvezető igazgató válaszolt a kérdéseinkre. Szerinte a UIP-nál általában a nagy blockbustereknél (Mamma Mia, Mission: Impossible-filmek) fordul elő, hogy úgy döntenek, elkészítenek egy feliratos kópiát is, vagy azoknál a filmeknél, amelyeknél a közönség nagy része a művészmozikban fogja megnézni a filmet (Downton Abbey-filmek, Az Északi, Mrs. Harris Párizsba megy).

A Nem pont egyik kategóriába sem tartozott, Vajda szerint ez „az a fajta thriller, amelynek a közönsége elsősorban a multiplex mozikat választja, és a szinkronizált verziót,” bár mint minden filmjük esetében, itt is elérhetővé tettek egy eredeti nyelvű változatot belőle. Vajda szerint a bevételi eredményeket és a magyarországi toplistákat nézve egyértelmű, hogy a szinkronnal bemutatott filmek hozzák a legtöbb pénzt.

Nagy Levente eljuttatott a Telexhez egy táblázatot arról, hogy a Prorom utóbbi években (azaz a járvány kezdete óta) forgalmazott filmjei milyen nézőszámot és bevételt értek el, illetve ami még ennél is érdekesebb, a nézők hány százaléka választotta a feliratos változatot.

FilmcímFeliratos bevételFeliratos nézőszámTeljes bevételTeljes nézőszámFeliratos bevételi arány (%)
2022Miután boldogok leszünk2 606 1851 594140 231 55589 6092
Minden, mindenhol, mindenkor19 530 92511 97935 870 02021 30454
Út a díjesőig4 172 3653 02014 848 9159 19928
2021Miután elbuktunk2 093 8301 307132 389 68086 9622
Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák1 453 5001 06531 004 46620 3925
Sokkal több mint testőr 2.1 155 03565870 052 08042 9212
A nagy visszatérők644 50036315 729 65210 0164
2020Made in Italy3 400 3982 44431 773 25822 00811

Arról sajnos nincsen információ, hogy összesen mennyi feliratos vetítés volt az adott filmekből a szinkronoshoz képest, de az így is látszik, hogy az arány elenyésző. Az egyetlen kivétel a Minden, mindenhol, mindenkor című film volt, ahol Nagy szerint nagyon hamar elterjedt, hogy a folyamatos nyelvváltogatások miatt (az angol és a mandarin között) elég hektikus a szinkron, és nehéz követni, így feltehetően a közönség tudta, hogy inkább a feliratosat kell választani.

Viszont annak ellenére, hogy az amerikai mozipénztáraknál ez volt idén az egyik olyan film, amely sokáig stabilan tudta tartani a bevételét – ez egyszerűen azt jelenti, hogy emberek ajánlották másoknak, és elterjedt a híre, hogy érdemes megnézni –, Magyarországon ez összesen húszezer nézőre volt elég. Összehasonlításképpen: ennél többet hozott össze csak az első hétvégéjén a Nyugati nyaralás című magyar retrovígjáték.

Nagy szerint nem is az a kérdés, hogy lesznek-e még feliratos kópiák a mozikban, hanem hogy mi lesz a mozik sorsa a csökkenő nézőszámok mellett. Szerinte általánosságban több nézőre lenne szükség, hogy visszaálljon az a nézettség, ami garantálhatna más és más megtekintési opciókat. Vajda Erzsébet szerint is „ha nagyobb igény lenne a nézők és ezáltal a mozik részéről a feliratos filmekre, biztosan változna a piac ebbe az irányba”.

„Mi közepes forgalmazóként pedig továbbra is igyekszünk mindkét opciót elérhetővé tenni a nézőink számára, amikor a gyártási költségek ezt lehetővé teszik – viszont valószínűleg a jövőben szigorúbb szemmel nézzük majd, mely filmek azok, amik mozikompatibilisek a jelenlegi piacon” – írta a Telexnek.

Előző cikkünkben fordítókat és szolgáltatókat is megkérdezve, azt jártuk körül, hogyan működik a streaming korában a feliratfordítói piac, milyen körülmények között dolgoznak a streamingplatformoknak a magyar fordítók, mi az oka annak, hogy a magyar feliratokban olykor durva hibák is átcsúsznak a rendszeren, és valóban zuhan-e a fordítások színvonala, vagy csak a több tartalom miatt tűnnek fel jobban a hibák.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!