Időnként nagyot fut a különböző közösségi oldalakon egy érdekes erdei kis házikó fotója, ahová rögtön mindenki el akar látogatni. Az erdő közepén álló kis kulipintyó hangulata annyira mesebeli, hogy a kirándulók saját nevet adtak az egyébként hivatalos erdészeti tulajdontárban Komlós-völgyi vadászház néven jegyzett építménynek: Törpapa kunyhója.
Az viszont első pillantásra látszik, hogy az épület se nem vadászház, se nem mesekunyhó. Hát akkor micsoda? Ennek próbáltunk utánajárni úgy, hogy felkerestük a házikót építő ácsmestert és az erdészt, aki az őszi hónapokban konkrétan a házikóban dolgozik.
Späth Róbert erdésszel és Ilija Petár ácsmesterrel a pécsváradi erdészet bázisán találkozunk. Innen a Pécsvárad–Pusztabánya erdészeti úton gurulunk el a Mecsek erdős déli oldalában húzódó Komlós-völgy szájáig, ahol az aszfaltos hajtűkanyarból kiágazó földúton lehet bezötyögni a völgybe. A fát szállító teherautók kerekei által megdagasztott saras földút elején áll a házikó egy nyirkos-árnyékos zugban.
Most szerencsénk van, mert lehullott a lomb és hosszabban besüt a nap, mondja Späth Róbert, és kulcsaival felnyitja először a házikó külső rácsát, majd az ajtót. Odabenn az előre begyújtott vaskályhában már lobog a tűz és jó meleg van. A kis egyterű helyiség ablakánál szék és íróasztal, ezeken jegyzi az elszállított fa mennyiségét az erdész.
Két rozoga fotel, egy tűzoltókészülék, egy rakat tűzrevaló, egy doboz fajelölő szpré és egy doboz kapocs – máris nyilvántartásba vettük a kerületház teljes berendezését. Az épületnek ugyanis kerületház a becsületes szakmai neve. Erdei irodának, intézkedőnek épült, innen irányítják ősszel a kitermelt fák szállítását.
„Úgy volt, hogy Bori Sándor erdésznek lesz ez a rezidenciája”, veszi át a szót Ilija Petár. Úgy mondták, hogy azért kellett neki kereknek lenni, hogyha ha bevisz egy lányt, az ne tudja őt sarokba szorítani, teszi hozzá hamiskás mosollyal.
A valódi indok azonban egész más. Mint felidézi, 1984-ben szólt neki Scholtz Péter erdész, aki amúgy „jó elképzelésű ember”, hogy kell egy tető. A falak ugyanis ekkor már álltak, azokat ugyanis a közeli bázis katonái húzták fel az erdészetnek, tető azonban még nem volt.
Mint az ácsmester visszaemlékezik, Scholtz Péternek valamilyen különleges okból kifolyólag az volt az elképzelése, hogy meredek legyen a tető, de az eresz lógjon ki bőven a fal fölé, hogy a biciklit védett helyre lehessen támasztani. (Később kerestük pécsváradi házában a nyugdíjas erdészt is, hogy különös elképzeléseiről faggassuk, de nem találtuk otthon.)
Az építészeti koncepció alaposan megdolgoztatta az ácsmestert: meredek is legyen a tető meg lógjon is túl a falon, nem volt egyszerű megoldani. Végül azt találta ki, hogy az első tető alá betett még egyet, egy laposabb dőlésszögűt, annak már kilógott megfelelően a vége.
Így lett tető a tetőben – meséli Ilija Petár. A gerendákat helyben kapott fenyőfákból alakította ki, de az azbesztcement cserepekkel már gond volt: nem akartak belesimulni a tető hajlatába. Ezért később azokat le kellett cserélni rendes cserépre, hogy a házikó megkapja mai csinos formáját.
Az erre járók szokták kérdezgetni, hogy benézhetnek-e a kunyhóba, de szerencsére itt aludni még nem akart senki, mondja Späth Róbert. Hozzáteszi, nagyon örült, amikor megtudta, hogy ebben a különleges épületben fog az őszi hónapokban dolgozni. Igaz, egy idő után már nem volt olyan rendkívüli érzés. „Megvan a maga varázsa, de mindent meg lehet szokni”, mondja az erdész.
A kunyhó helye nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
