Szülőországa ellen játszik a marokkói kapus a nyolcaddöntőben

A 2026-os világbajnokság egyik visszatérő motívuma a diaszpórák szerepe, azaz, hogy a bevándorlóországok hogyan használják fel az Európába és Amerikába vándorolt leszármazottakat a saját válogatottjaik megerősítéséhez. Eklatáns példa Curaçao, amelynek 26 fős keretéből 25 fő született az országon kívül, illetve az argentinokat megszorító Zöld-foki Köztársaság, amelynek Dublinban született belső védőjét a szövetség állítólag a LinkedInen keresztül toborozta be a válogatottba.

Szintén erősen épít a diaszpórára a Kanadával nyolcaddöntőt játszó Marokkó. Az afrikai ország két héttel ezelőtt már történelmet írt, amikor 25 percen keresztül úgy játszottak a brazilok ellen, hogy egyik pályán lévő játékosuk sem született az országban.

Jászín Bono, a marokkói csapat legendás kapusa például pont a kanadai Montrealban született, ahol apja egyetemi fizikatanár volt. Mikor Bono három éves volt, a család elköltözött Casablancába, és ő maga elsősorban marokkóinak gondolja magát. 2013-ban megkereste őt a kanadai válogatott akkori edzője, hogy játszon náluk, Bono azonban saját bevallása szerint mindig is marokkóiként tekintett magára, így nem volt kérdés, hogy melyik nemzetet képviselje.

Bono karrierje nagy részét Spanyolországban töltötte, ahol a legtöbben a Sevilla kapusaként ismerhették meg. A köztudatba a 2022-es világbajnokságon robbant be, amikor kulcsszerepet játszott Marokkó történelmi menetelésében. A válogatott egészen az elődöntőig jutott úgy, hogy Bono mindössze egyetlen gólt kapott, és azt sem az ellenfél, hanem saját csapattársa rúgta a hálójába.