Az ő nevetése a mi bosszúnk – a bosnyák csatár szülei az utolsó pillanatban menekültek el a srebrenicai népirtás elől
A három házigazda közül már csak Egyesült Államok nem jutott be a nyolcaddöntő mezőnyébe, a legnehezebb feladat talán rájuk vár, hiszen Bosznia-Hercegovinával találkoznak a 16 közé jutásért.
Esmir Bajraktarevićnek egészen biztosan különleges élményt ad majd ez a magyar idő szerint csütörtök hajnali kettőkor megrendezett találkozó, mert a wisconsini Appletonban született, és ott is nőtt fel. Onnan Milwaukee-n keresztül vezetett az útja az első profi csapatához, a New England Revolutionhöz. Fontos szerepe volt abban, hogy az USA kijutott a párizsi olimpiára, Szlovénia ellen pedig már a felnőtt amerikai válogatottban is bemutatkozott 2024 januárban.
Aztán egyszer csak úgy döntött, hogy a szülei hazáját, vagyis Boszniát szeretné képviselni, és 2024 szeptemberében már a bosnyákokat képviselte Budapesten is.
A bosnyák szövetség azt a kiskaput tudta kihasználni Bajraktarević esetében, hogy amíg csak barátságos, nem pedig tétmeccsen játszik valaki egy felnőtt futballválogatottban, addig meggondolhatja magát a jövőt nézve. Ezért a játékos a bosnyák fociszövetség segítségével elkezdte intézni az útlevelét és a szükséges papírokat a honosításhoz. 2025 januárjában a holland PSV-hez igazolt, ami még inkább elősegítette, hogy ha már Európába szerződött, akkor bosnyák színekben futballozzon.
Klasszikus sikersztori az övé, ami persze tele volt buktatókkal, és ezekről őszintén beszélt is a játékos. Kezdve onnan, hogy egyáltalán megszülethetett.
A Bajrakterević család gyökerei ugyanis a délszláv háború legkegyetlenebb helyszínére, Srebrenicára vezetnek vissza. Nyolcezer muszlimot (elsősorban férfiakat és fiúkat) végeztek itt ki 1995-ben szerb félkatonai csapatok, a holland békefenntartók nem léptek kellő eréllyel közbe. A focista apja, Elmir és a felesége már addig is bujkáltak a két gyerekükkel (Esmir idősebb testvéreivel), és az utolsó pillanatban a vérengző milíciák előtt hagyták el a helyszínt, és jutottak ki a körbezárt városból.
Előbb Ausztriába, majd onnan Svájcba menekültek át, ahol hat évet töltöttek, ezek után az Egyesült Államok fogadta be őket. Mivel mindent hátra hagytak, nem volt könnyű új életet kezdeni. A letelepedésük után négy évvel született meg Esmir. Az apja is focizott, de hogy el tudja tartani a családját, nem ritkán 12 órás műszakokat vállalt.
Mivel Esmir tehetsége korán kiderült, az edzők biztatták, hogy vigyék el a tőlük három órányira lévő Milwaukee-ba, mert a továbbfejlődése ott lehet csak garantált. A családnak azonban nem volt elég pénze a rendszeres utazásokat fizetni. Csapattársa és jó barátja, Liam Wasco apja itt lépett a képbe, aki látta a fiúban a tehetséget és az elhivatottságot, érezte, érdemes mentorálni.
„Frusztrált voltam, mert láttam a srácokat az akadémián, és mindig azt gondoltam, hogy a képességeim alapján nekem is ott kellene lennem, nem jobbak nálam. Nagyon motivált, hogy ezt meg is mutassam, és még keményebben küzdöttem a bal szélső helyéért” – idézte fel Bajraktarević.
Míg a többi kilenc éves arról ábrándozott, látva az USA remek szereplését a 2014-es vb-n, hogy majd egyszer ők is amerikai válogatottak lehetnek, őt egy másik csapat, Bosznia is érdekelte, hiszen abban focizott a példaképe.
„Vannak videók rólam, amiken kicsi gyerekként Edin Džeko mezét viseltem. Ő volt a kedvenc játékosom gyerekkoromban, és az egy beteljesült álom, amikor ott állsz mellette, pláne, egy világbajnokságon” – emlékezett vissza.
Hogy mennyi esély volt erre? Nem sok. Bajraktarević honosítása után, 2024 novemberében Bosznia-Hercegovina kiesett a Nemzetek Ligája A divíziójából. Az amerikai születésű játékos ebben a sorozatban, épp magyarok ellen játszotta a második meccsét a bosnyák válogatott mezében a Puskás Arénában.
A vb-selejtezőkben viszont elérték a második helyet, és Walesben sikerrel vívták meg az első pótselejtezőt. Jöhettek a sokkal esélyesebbnek tartott olaszok a vb-re való kijutásról döntő meccsen. Azon a találkozón Bajraktarević csereként állt be, és végül ő lőtte be azt a tizenegyest a büntetőpárbaj negyedik körében Gianluigi Donnarumma kapujába, amivel a nemzete biztosította a helyét a vb-n. Bajraktarević szülei is ott voltak a zenicai stadionban, és együtt ünnepelhettek még vagy 20 ezer fanatikus bosnyákkal.
„A szüleim sok családtagjukat elveszítették ebben a szörnyű háborúban. Rettenetes tragédia, ami Srebrenicában történt, soha nem fogom elfelejteni. Az életem része, annak, aki vagyok. A szívemben és a véremben van. Amerikai is vagyok, nagyon hálás is vagyok az országnak, nem volt könnyű meghozni a döntést, hogy nem értük küzdök. A nevem nem amerikai, az érzéseim sem azok. Bosnyákul beszélek a szüleimmel, büszke vagyok arra nagyon, hogy onnan származom” – mutatta be önmagát és a vívódását.
„Az ő nevetése a mi bosszúnk” – írta a meccs után a srebrenicai emlékközpont vezetője, Emir Suljagić. „Volt ugyanis egy terv, hogy ez a fiú soha ne születhessen meg, ahogy még nagyon sok gyerek sem” – utalt a felfoghatatlan körülmények közt lezajlott népirtásra.
Bajraktarević a most zajló vb-n Katar és Kanada ellen kezdő volt, Svájc ellen becserélték, de eddig még nem igazán mutatta meg a sebességét, és azt, hogy milyen jól tud előkészíteni.
Az amerikaiak elleni tizenhatoddöntőben ott lesz a pályán egy eindhoveni csapattársa, hiszen a PSV-ben futballozik Sergiño Dest is, de nem beszéltek mostanában. Majd a meccs után.
