Sárkunyhóban élt, menekülttáborban tanult meg focizni, aztán kijuttatta a vébére Ausztráliát

2022. június 13-án az interkontinentális pótselejtezőben az al-rajjáni Ahmad bin Ali stadionban csapott össze Ausztrália és Peru. A katari labdarúgó-világbajnokság utolsó előtti kiadó helye volt a tét, és a gól nélküli rendes játékidő, illetve hosszabbítás után a tizenegyespárbaj 4-4-re állt. Ekkor következett az ausztrál csapat csatárja, Awer Mabil. Gondosan a büntetőpontra igazította a labdát, aztán rövid nekifutás után higgadtan a jobb sarokba csavart. És mivel Andrew Redmayne kiöklözte a perui Álex Valera büntetőjét, a négy évvel ezelőtti világbajnokságra Mabil lövése juttatta ki Ausztráliát.

A 26 éves játékosnak ez már a 28. válogatottsága volt. Pályára lépett a katari vébé csoportkörének két mérkőzésén is, a 2026-os világbajnokságra pedig Tony Popovic keretének egyik legtapasztaltabb támadójaként érkezik. Hosszú út áll Mabil mögött, aki egy afrikai menekülttáborban tanult meg focizni, hogy aztán dacára annak, hogy új otthonában számos rasszista megnyilvánulással találkozott, büszke ausztrál legyen.

Havi 4 kiló rizs és mezítlábas foci

Mabil Afrika második legnagyobb menekülttáborában, az Északnyugat-Kenyában található Kakumában született, miután a szülei ide menekültek a szudáni polgárháború szörnyűségei elől. (Mabilhoz hasonlóan a Kakumában töltötte a gyerekkorát az ausztrálfutball-játékos Aliir Aliir és a modell Adut Akech is.) A játékos arról mesélt a BBC World Football című műsorának, hogy egy hotelszobánál szerényebb méretű, sárból épített kunyhóban éltek ott az édesanyjával, a bátyjával és a húgával. Havonta összesen 4 kiló rizst és 3 kiló babot kellett beosztaniuk. „Reggelit vagy az ebédet egyáltalán nem ettünk akkoriban. Át kellett valahogy vészelnünk a napot, és igazán megbecsülnük azt a kevés vacsorát, ami jutott.”

Részben az unaloműzés volt az oka, hogy Mabil ötéves korától fogva focizott. Egy összegyűrt, elnyűtt zoknit használtak labdaként, amit naphosszat kergetett a társaival, mezítláb természetesen. Amint a BBC portréjából kiderül, Mabilnak a Manchester United volt a kedvenc csapata, de két órát kellett gyalogolnia ahhoz, hogy megnézhesse a meccseiket. Ilyen messzire volt ugyanis a kunyhójukhoz legközelebbi televízió, ami elé 1 dollár leszurkolása után telepedhettek le az ifjú szurkolók.

A valóra vált álom és a példakép üzenete

Mabil élete 2006-ban nagyot változott. Abban az évben ugyanis Ausztráliába telepítették őt és a családját. „Azt gondoltam: »Igen, most itt a lehetőség – ha keményen dolgozom, minden lehetséges, és megvalósíthatom az álmaimat.« Akkor kezdődött el igazán. Akkor indult be a dolog” – mondta a játékos a BBC-nek. 16 évesen szerződtette az Adelaide United, majd a dán FC Midtjyllandhoz igazolt. Játszott a portugál Paços Ferreirában, a török Kasimpasában, a Sparta Prahában, jelenleg pedig a spanyol másodosztályú CD Castellón alkalmazásában áll.

„Arról álmodott, hogy egy nap világbajnokságon fog játszani, Ausztrália színeiben” – mesélte az ABC Radio Adelaide riporterének Mabil nagybátyja, Peter Kuereng. És az álom valóra vált. Új hazája válogatottjában 2018. október 16-án, egy Kuvait elleni barátságos mérkőzésen lépett pályára Mabil, és bár mindössze 17 percet kapott, sikerült góllal bemutatkoznia. A találkozó után Mabil számos gratulációt kapott. Az egyik példaképe, a Manchester United egykori hátvédje, Patrice Evra is üzent neki. „Ha ilyen nagy nevektől kapok visszajelzést, az azt jelenti, hogy jó úton járok és továbbra is keményen kell dolgoznom” – mondta Mabil, és bár kisebb-nagyobb sérülések hátráltatták a pályafutását, eddig 38-szor lépett pályára és 10 gólt szerzett az ausztrál csapat színeiben. Játszott 18 világbajnoki selejtezőn, a négy évvel ezelőtti katari vb-n pedig 22 percet töltött a pályán. Március 31-én 3 év után újból a kezdőcsapatba került, és az ugyancsak vébé-résztvevő Curaçao ellen góllal hálálta meg a bizalmat.

A második esély

Mabil története amiatt is példaértékű lehet, mert bármilyen nyomással kellett szembenéznie, nem adta fel az álmait. Dél-Ausztrália multikulturális futballszíntere remek hátteret biztosított neki, hogy kapaszkodókra leljen, de stadionokon kívül azonban a rasszizmussal is találkozott. A BBC-nek arról mesélt, hogy az otthona közelében egyszer rátámadtak valakik. „Bezártam az ajtót magam mögött, és a lakás legbiztonságosabb helyére hívtam a testvéreimet. Azok a fickók viszont nem tágítottak, ezért az ajtó mögül arra kértem őket, hogy hagyjanak békén. Azt válaszolták: »Menj vissza a saját országodba!«” Mabil azonban, annak ellenére, hogy számos alkalommal az utcán is kapott kéretlen megjegyzéseket, maradt. Méghozzá amiatt, mert Ausztráliától kapott egy második esélyt. A játékos az otthonának tartja Ausztráliát, és büszke arra, hogy 2026-ban már a második világbajnokságon képviselheti.

Visszaadni valamit

Azonban azt sem felejtette el, hogy hol indult a története. 2014-ben a testvérével a Kakuma menekülttáborba látogatott, és 20 mezt ajándékoztak az ottaniaknak. Kevéssel ezután pedig felkeresték az ausztrál üzletembert, Ian Smitht, és előadták a tervüket: egy futballra épülő, fenntartható és hosszú távú projektet szerettek volna elindítani, ami a menekültek megsegítését szolgálja. A Barefoot to Boots alapítvány 2015 óta működik, elsősorban focicipőket és az egészségügyben használatos felszereléseket adományoznak a menekülteknek. „Ha van két szabad hetem, az egyiket a családommal töltöm, a másikat pedig a Kakumában” – mesélte Mabil a BBC-nek. Hozzátette, hogy sokszor a menekülttáborban töltött nehéz napokból merít erőt, és úgy érzi, kötelessége visszaadni valamit, az AFP-nek pedig arról beszélt, az önzetlenséget az édesanyja tanította neki.

A világbajnokságokon a páratlan megoldásokhoz és az elképzelhetetlen fizikai tűrőképességhez hasonlóan izgalmasak az emberi történetek. Például Awer Mabilé, aki a sorozatban hatodik világbajnokságának 17 újonccal nekifutó ausztrál csapat egyik legrutinosabb játékosa. Ausztrália a társházigazda Egyesült Államok, Paraguay és Törökország mellett a D csoportba került, és június 14-én, a törökök ellen kezdi meg a szereplést a csapat. Kérdés, hogy Mabil mennyi játékidőt kap a tornán, de az biztos, hogy a puszta jelenléte is tartást adhat egy-egy nehéz helyzetben a csapattársainak.