Ultrabalaton: új pályacsúcs egyéniben, rekordsok induló és ričettel készülő telexesek
Rekordszámú, 35 100 induló volt a péntektől vasárnapig megrendezett 20. NN Ultrabalatonon, ahol az egyéniben induló ultrafutók mellett a többség 2-13 fős váltókban teljesítette a 209 km-et a Balaton körül. A rajt a szokásos módon Balatonfüreden volt, és egy kör után oda is érkeztek vissza az indulók, köztük a Telex 13 fős csapata is.
A 433 egyéni futó is rekordot jelent a verseny történetében. A férfiaknál Bódis Tamás ért el új pályacsúcsot 15:44:45 órás idővel, míg a nőknél a spanyol Carmen María Pérez nyert 18:25:23-mal. A #Projekt418 keretében Csingár István, Kertész Ádám, Boros Linda és Varga Róbert dupla kört, 418 km-t teljesített. Közülük Csingár volt a leggyorsabb, ő 54 óra 47 perc alatt kerülte meg kétszer a Balatont. Bogár Jánosnak 361 km-nél fel kellett adnia a második körét.
A 2-6 fős csapatok versenyében a GepHard 6 futója volt a leggyorsabb, ők 13:10:52 értek körbe, míg a 7-13 fős csapatok között a Kalokagathia Aliance 11:32:53 alatt futotta le a 209 km-et.
A Telex váltója ötödik alkalommal indult, ezúttal 21 óra 47 perc alatt értünk célba. Voltak futóink, akik az előző munkahelyünket nézve már tizedszer vettek részt a versenyben, de idén is volt három olyan futónk, akik először vágtak neki a Balaton körüli kör egy szeletének. Az időjárás most nagyrészt kegyes volt a futókhoz, habár voltak, akiknek meg kellett küzdeniük vasárnap délelőtt a szembeszéllel. A vasárnapi futása előtt szombaton a tábori szakács gunyáját magára öltő Tenczer Gábor pedig nagyszerű ričetet, vagyis szlovén árpalevest készített bográcsban a csapatnak és a segítőnek beugró kollégáknak.
A leghosszabb távot hagyományosan Rácz Attila, a Karakter szerkesztője vállalta, ő 5:11-es kilométereket futott a 23,2 kilométeres távján Balatonboglár és Szántód között. „Nincs két egyforma Ultrabalaton, mind a hét UB-s futásom más okból emlékezetes. A mostani egyrészt azért, mert majdnem ugyanott futottam, mint tíz éve, amikor először kerültem be az akkori szerkesztőségünk csapatába. Akkor rengeteget videóztam előtte, egész héten memorizáltam a térképet, hogy nehogy véletlenül eltévedjek – most erre nem volt szükség. Másrészt a mostani volt a második alkalom, hogy végig világosban teljesítettem az Iván András kapitányunk által kiszabott penzumot, ráadásul a 2018-as menettel ellentétben most kora reggel került rám a sor. Szóval nézelődtem, zenét hallgattam (mint mindig a Balatonnál, most is lengyel posztrockot), és közben nagyokat nosztalgiáztam. Nem csoda, hogy pikk-pakk elment a két óra” – mondta a futásáról.
Hasonlóan félmaraton feletti távot vitt Szente Katica, aki afteresként stílszerűen a futásához bekészített zenéket is megosztotta beszámolójában: „Zánka és Badacsony között futottam a második Ultrabalatonomon, ami gyönyörű szakasz volt. Este 8 körül indulhattam, pont elcsíptem még a világost, és a gondosan összeállított félmaratoni playlistem átsegített a 22,3 kilométeren is. Foals, Cage The Elephant, Fred Again, és Olivia Rodrigo új dala lendített át a legnehezebb szakaszokon.”
Megpróbálkoztunk azzal is, hogy a Badacsony lábánál csapatilag kimenjünk szurkolni az ott elhaladó futónknak, Szántó-Nagy Bálint belpolitikai újságírónak, de elsősorban több tucat másik futót sikerült csak buzdítanunk egy emelkedő végében. Bálint így foglalta össze a burleszkbe illő jelenetet: „Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de utálom, ha verseny közben kijönnek és a pálya széléről szurkolnak nekem – hangzott el számból a vacsorájukra váró csapattagok körében, nem sokkal azelőtt, hogy futni indultam volna. Az már csak utólag ugrott be, hogy az én szakaszom esik a legközelebb a táborhoz, így ha eddig nem jutott eszükbe a kollégáknak, akkor most már biztos, hogy kinéznek majd lelkesíteni, mikor odaérek.”
„Ezzel a tudattal indultam el a váltópontra, de volt nagyobb bajom is – mindjárt 17,6 kilométernyi –, így gyorsan megfeledkeztem az egészről. Katica megérkezik, átveszem a stafétát, fülhallgató be, podcast be, világ ki, indulok. A futás közben egészen őrült módon sikerülhetett átszellemülnöm, kizárnom a világot. Történt ugyanis, hogy sikerült elfutnom a direkt a lámpafény alatt felsorakozó, nyolc főből és Bubu kutyából álló, lelkesítő csapattagok előtt. »De hát mindenkinek mondtuk, hogy hajrá!« Nekem? Hiába! Lehet nekem szurkolni, de nem hagyom!”
Újoncaink közül volt, aki szinte meg sem izzadt, míg más megszenvedett a futásával. Kovács Pali, a Newsroom tagja rögtön egy félmaratoni távval mutatkozott be: „Amikor megtudtam, hogy futhatok a munkatársaimmal az idei Ultrabalatonon, akkor el is döntöttem, hogy kisebb kihagyás után ismét elkezdek hosszabb távokra edzeni. Végül azt mondhatom, megérte a készülés, mert pontosan sikerült úgy lefutnom az elvállalt 21 kilométert, ahogyan azt szerettem volna, sőt, még kicsit gyorsabb is voltam a tervezettnél. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy egészen kellemes szakaszt kaptam Szántód és Siófok között. Látva a teljesítményemet, csapatkapitányunk legközelebb már nem biztos, hogy ilyen kegyes lesz velem. Mindenesetre ez az egész most nem csak a kollégáimhoz hozott közelebb, hanem kedvenc sportomhoz, a futáshoz is újra komolyabban visszatértem, amit ezek után már nem is tervezek abbahagyni.”
„Előzetesen 10-15 kilométert vállaltam, úgy voltam vele, hogy mivel rendszeresen mozgok, ennyit nagy biztonsággal le tudok futni. Két dologgal nem számoltam: egyrészt, hogy végül tényleg futnom kell. Másrészt azzal, hogy az Ultrabalaton alig két héttel a választás után lesz, egy szellemileg és fizikailag is rendkívül megterhelő időszak után” – foglalta össze a kihívást jelentő futását Mizsur András belpolitikai újságíró, aki aktív bringásként eredetileg tartalék volt, de végül más csapattagok sérülései miatt valóban futott is élete első UB-jén. „Szóval ott álltam, hogy akkor szombat este futnom kell, csakhogy a kampány miatt hetek óta nem sportoltam rendesen, ráadásul pár héttel korábban egy makacs betegség is elkapott. Sebaj, gondoltam, majd az általános állóképességemmel lehozom a távot, maximum nem fog jólesni. Hogy mennyire nem, arra csütörtökön ébredtem rá, amikor túl voltam az első és egyben utolsó felkészülő futásom első 200 méterén. Mindenem szúrt és fájt, melegem volt, egyszóval pokolba kívántam az egészet. De már nem volt visszaút, baromi ciki lett volna lemondani a futást.”
„Na hát ilyen előzmények után álltam oda a balatongyöröki váltóponthoz, de akkor inkább a versenydrukk dolgozott bennem. Olyannyira, hogy még a Stravát is elfelejtettem elindítani, amikor elstartoltam, pedig ugye ami nincs fent a Straván, az meg sem történt. Nem mondom, hogy megszerettem a futást, mert nem, azt hiszem, sosem fog elkapni az a flow élmény, amit annyi fanatikus futó emleget. Nem is baj, mert nekem már az is elég flow-t adott, hogy az Ultrabalatonon is tagja lehettem a Telex csapatának. Ha rajtam múlik, jövőre is futok, már be is lehet írni nekem 15 kilométert. Hátha addig mégis megszeretem a futást. Vagy csak időben elkezdek készülni.”
A BioTechUSA NN Ultrabalaton Charity keretében a futók most is felajánlhatták időmérő csipjeik letéti díját jótékony célra. Az indulókkal együtt idén közel 30 millió forint gyűlt össze, ez 50-30-20 arányban oszlik meg a Mellrákinfó Egyesület, a Sportos Cukorbetegek Egyesülete, valamint a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinikája és Gyermekegészségügyi Központja között.
