Pogačart a bukás sem állította meg, szakadt mezben, lehorzsolt lábbal is megnyerte a Sanremót
Tadej Pogačar egy hatalmas bukás és elképesztő felzárkózás után megnyerte a Milánó-Sanremo országúti kerékpáros versenyt szombaton. A négyszeres Tour de France-győztes és kétszeres világbajnok szlovén kerékpáros ezzel pályafutása egyik legemlékezetesebb győzelmét aratta. Az öt nagy egynapos kerékpáros verseny közül így már csak a Párizs–Roubaix az, amit még nem nyert meg. Pogačar a brit Tom Pidcockot hajrázta le a sanremói befutónál, a harmadik helyet pedig a belga Wout van Aert szerezte meg – számolt be róla az MTI.
Az UAE Team Emirates csapat szlovén klasszisa már az elmúlt években is közel járt ahhoz, hogy megnyerje ezt a legendás olaszországi versenyt, de ez idáig ez egyszer sem jött össze neki. 2022-ben ötödik, 2023-ban negyedik lett, az elmúlt két évben pedig két harmadik helyet szerzett az extrém hosszúságáról ismert versenyen. A Milánó külvárosától a Ligur-tenger partján fekvő Sanremóig közel 300 kilométert kell leküzdeniük a versenyzőknek, az utolsó 50 kilométeren pedig több meredek emelkedő is nehezíti a dolgukat.
Az idei verseny rögtön egy emlékezetes pillanattal indult: Milánó után az egyik körforgalomnál a szökevények eltévedtek, és letértek a verseny számára kijelölt útról. Szerencsére hamar észrevették, hogy rossz irányba mennek, visszafordultak, és megtalálták a jó kijáratot. A táv első felében még egy említést érdemlő dolog történt: a svájci Jan Christen bukás miatt feladta a versenyt, így Pogačar máris elveszítette az egyik fontos csapattársát. Később, a verseny utolsó harmadában az Ineos Grenadiers fél csapata benne volt egy nagy bukásban. Közülük legrosszabbul a Sanremo 2017-es győztese, a lengyel Michal Kwiatkowski járt, aki nagyon nagy erővel beütötte a lábát az út szélén álló jelzőtábla oszlopába.
Sanremóhoz közeledve a tempó és a feszültség is egyre nőtt a mezőnyben, ami 33 kilométerre a céltól újabb bukáshoz vezetett. Az esés során a világbajnok Pogačar a teljes bal oldalát beütötte, a meze és nadrágja is kiszakadt, a vádliján pedig hatalmas horzsolás keletkezett. A bukásban több riválisa is benne, így a holland Mathieu van der Poel (Alpecin-Premier Tech) és a belga Wout van Aert (Visma-Lease a Bike) is. Pogačar a csapattársai segítségével néhány kilométer alatt ledolgozta a 40 másodperces hátrányát, és az utolsó előtti emelkedő, a Cipressa lábánál már utol is érte a nagy tempóval haladó mezőnyt.
Pogačar nem ült sokáig a mezőnyben, 24,2 kilométerrel a vége előtt már be is támadta az ellenfeleit. Csak Tom Pidcock (Pinarello-Q36,5) és Van der Poel tudott vele tartani, így hárman összedolgozva közel félperces előnyt alakítottak ki az utolsó emelkedő előtt. A közel 4 kilométer hosszú, átlagosan 3,7 százalékos meredekségű Poggio a verseny döntő és legfontosabb szakasza. Pogačar itt újra támadott, amivel sikerült leszakítania Van der Poelt, Pidcock viszont végig tapadt rá. Az egyre nagyobb tempóval üldöző főmezőny végül utolérte Van der Poelt, de az élen haladó kettőst már nem sikerült befogni.
A végső hajrát Pidcock kezdte jobb helyzetből, Pogačar hátsó kerekéről, de a szlovén világbajnokban a bukás ellenére is több erő maradt, és végül egy fél kerék előnnyel lehajrázta a brit riválisát. A harmadik helyért zajló sprintet pedig Van Aert nyerte.
Pogačar ezzel a negyedik különböző Monumentumán győzött, az öt legnagyobb egynapos verseny közül már csak a kockaköves Párizs-Roubaix hiányzik a győzelmi listájáról. A Lombardiát ötször, a Liége-Bastogne-Liége-t háromszor, a Flandriát kétszer nyerte meg, így összesen 11 sikernél tart a legfontosabb egynaposokon. Ezzel beérte az örökrangsor második helyén Roger De Vlaemincket, és már csak az ugyancsak belga Eddy Merckx áll előtte 19 győzelemmel. Pogačar a 2024-es Liege óta valamennyi Monumentumon dobogóra állhatott, így már nyolcas sorozatnál tart a pódiumokat figyelembe véve.
