38 év után mesélte el Darnyi Tamás, miért fintorgott az első olimpiai aranyánál, amit világcsúccsal nyert meg

Darnyi Tamás úszóként látványosan kerülte a nyilvánosságot, évente egy interjúra vállalkozott, amit többnyire Gyárfás Tamásnak adott. A visszavonulása óta is nagyon ritkán szokott nyilatkozni, de a Magyar Olimpiai Bizottsággal (MOB) most kivételt tett, és mind a négy aranyérméről kulisszatitkokat osztott meg a szervezet 130. születésnapja alkalmából.

A MOB most publikálta a teljes, kilencperces beszélgetést. Kiderül belőle az is, hogy Darnyi nem sikerorientált volt, sokkal inkább kudarckerülő, és ez hajtotta előre. Fanatikusan edzett, olykor aszkétaként hajszolta magát.

Ha csak egy adattal kellene megvilágítani, ki volt Darnyi, akkor ez a lista jól szemlélteti. Az egyéni olimpiai aranyérmek számát látjuk rajta, és a Michael Phelps mögötti holtversenyt:

Michael Phelps 13, Darnyi Tamás, Mark Spitz (amerikai), Alekszandr Popov (orosz), Roland Matthes (keletnémet), Kitadzsima Kószuke (japán) 4.

Darnyi 21 éves volt 1988-ban, amikor első olimpiájára utazhatott Szöulba. Előtte már világbajnok volt 1986-ban Madridban, és két Európa-bajnokságon (Szófiában 1985-ben és Strasbourgban 1987-ben) is megmutatta kivételes képességeit.

Akkoriban még a rossz rajtért nem járt kizárás, ezért rendszeresen eljátszotta, hogy beesik a vízbe még a startjelzés előtt. Egyik számában, a 400 és a 200 vegyesen sem volt szükség a jó rajtra, ez csak a rituáléjának a része volt. (Babonából az első győztes cipőjét is magával vitte.) 1988-ban is így tett, aztán összességében nagy fölénnyel nyert 400-on, ő azonban nem örült önfeledten. Most azt is elárulta, miért.

„Néhány pillanat, emlékkép bennem van, az bennem maradt, hogy jobb időt akartam úszni, nem voltam megelégedve, nagyon nem voltam megelégedve az idővel. Látszik a tévéfelvételeken, hogy csinálok egy fintort, miután már beértem a célba. Néhány percig vagy néhány napig tartott ez az érzés. Az edzésen elért eredményeim alapján jobb időt vártam, sokkal jobban kellett volna úsznom, bár így is világcsúcs lett” – mondta.

Az edzője, Széchy Tamás minden tanítványának adott egy papírcetlit, amire olykor századnyi pontossággal írta fel, milyen eredményt vár, milyen eredményre képes szerinte a versenyzője. Darnyi ettől elmaradt. Lehet, hogy azért, mert helyi idő szerint nem délután, hanem délben kezdődtek a versenyek, magyar idő szerint hajnalban.

4:14,75 – ilyen idővel csapott a célba, saját csúcsából faragott le 67 századot, ő volt az első ember, aki áttörte a 4:15-ös álomhatárt. Az amerikai Dave Wharton 4:17,36-nál állította meg az órát. Négy nappal később 200 vegyesen is győzött, ott is világrekorddal. Ott az volt a vágya, hogy két perc alá kerüljön, ettől végül 17 század választotta el.

Darnyi 1991-ben állította fel utolsó világrekordját, 4:12,36-os teljesítményével még 2008-ban is be lehetett volna jutni az olimpiai döntőbe 400 vegyesben. Az 1992-es barcelonai olimpián megvédte a címeit, ő az egyetlen magyar férfi úszó, akinek ez a bravúr sikerült.

1993-ban, a sheffieldi Európa-bajnokságon nyert utoljára 400 vegyesen, nagy csatában utasította maga mögé a finn Jani Sievinent, a 200 vegyestől visszalépett. Veretlenül és méltatlanul vonult vissza – írták róla akkoriban. Korábbi portrénkban a szemműtéteit, küzdelmeit is felelevenítettük.