Veretlenül és méltatlanul vonult vissza minden idők egyik legnagyobb magyar úszója

Harminc év távlatából, ha szigorúan csak a végeredményt nézzük, nem volt különleges verseny a sheffieldi Európa-bajnokságon a 400 méteres vegyesúszás döntője 1993 augusztusában. A távon évek óta egyeduralkodónak számító Darnyi Tamás nyert, a 19 éves finn kihívó, Jani Sievinen lett a második. A magyar úszó 27 századdal volt gyorsabb, óriási csatában tudta megőrizni a veretlenségét. Akkor még nem tudtuk, hogy ez volt Darnyi utolsó úszása nagy versenyen.

Pár nappal később visszalépett a többi számától, beleértve a 200 méteres vegyesúszást is, aminek szintén ő volt a királya akkor már bő fél évtizede (bár ezen a távon nagyobb esélye lett volna a finn trónkövetelőnek ellene). A négyszeres olimpiai bajnok Darnyi kőkemény bírálatokat kapott a hazai sajtótól, sok újságíró alig várta, hogy beolvashasson neki, mert a versenyző csak nagyon kevés alkalommal nyilatkozott a pályafutása alatt a sikereiről, általában még a versenyek alatt sem válaszolt a kérdésekre, és ezt sértőnek gondolták. Olyan minősítések kerültek elő 1993-ban, mint a megfutamodás vagy a menekülés. Természetesen a védelmére is keltek jó néhányan, elhangzott az is, hogy a szakmájukban középszerű emberek mondanak ítéletet szakmájának kiemelkedő zsenijéről.

Hogy Darnyi négy olimpiai aranyérmét elhelyezzük világviszonylatban a férfi úszók közt, vessünk egy röpke pillantást erre a listára:

• Michael Phelps 13, Mark Spitz (amerikai), Alekszandr Popov (orosz), Roland Matthes (keletnémet), Darnyi Tamás, Kitadzsima Kószuke (japán) 4.

A nevek mellett az egyéni számokban megszerzett aranyérmek száma szerepel. Az amerikai Phelps mögött van egy jókora szakadék, de az utána következők holtversenyben állnak. A lista lényege: csak a legnagyobb úszólegendák tudtak négy olimpiát nyerni egyéniben.

Darnyi egy újsághirdetésre jelentkezve tanult meg úszni, 1975-ben a béka korosztálynak rendezett bajnokságon már aranyérmes volt. Az a Hargitay András gratulált neki a dobogó tetején, akinek később megdöntötte a csúcsait. Az 1982-es innsbrucki ifjúsági Eb-ről már három aranyéremmel tért haza, őstehetségnek gondolták, de még abban az évben jött a sokk.

„A kontraszt-látótér kiesés alapján ideghártya leválás lehetősége merült fel”

– állapították meg az orvosok, miért lát homályosan a bal szemére. Évekkel korábban egy iskolai hógolyózáskor találták el a szemét úgy, hogy megsérült, de akkor abban bíztak, hogy majd helyrejön magától.

A diagnóziskor úgy látszott, hogy a meredeken felfelé ívelő pályafutás megtörik. Az esetével foglalkozott a tévé, az emberek adakoztak, és még decemberben meg tudta műteni Kölnben egy híres német professzor, aki korábban Székely Évát is kezelte. Darnyi pokoli kínokat élt át a műtét után, de amikor hazatért, már mosolyogva mondta, hogy soha ilyen szépnek nem látta még a repteret – mert már a bal szemével is látott. A retinája azonban ismét leszakadt, 1983 elején jött a második beavatkozás. Összesen négyszer operálták meg a szemét. Versenyengedélyt emiatt nehezen kaphatott, ekkor megható levélben kérte a hatóságokat, hogy ne gáncsolják el az életét, és hagyják úszni. „Versenyzés nélkül az életem értelmét veszti” – írta 17 évesen. 1984. márciusban versenyezhetett ismét. Az eredményei alapján ott lehetett volna a Los Angeles-i olimpia döntőjében, de a világpolitika, és a szocialista országok bojkottja megfosztotta ettől.

1985-ben a szófiai Európa-bajnokságon aratott először kettős győzelmet a vegyesúszásban, és ezt a szokását utána valamennyi versenyen megtartotta, amin csak elindult. 1986-ban lett először világbajnok, a madridi versenyen a világcsúcstartó kanadai Alex Baumannt, Tihanyi Jenő tanítványát múlta felül. 1987-ben javította meg először a világcsúcsot a strasbourgi Európa-bajnokságon. Edzője, a legendás Széchy Tamás szerint aszkétaként edzett, vásárolt a lakásába egy gyűrűt, amin függeszkedett, ameddig csak bírta, hogy a végtagjai megnyúljanak, az ízületei lazuljanak, és a teste még inkább alkalmas legyen az úszásra.

Az 1988-as olimpiára már top favoritként érkezett, meg is nyerte meg Szöulban Magyarország első aranyérmét.

„Van egy álmom. Egy olyan úszó, aki miatt nem kell izgulni, hátradőlhetek, ha versenyez, mert ha nem zárják ki a rajtnál, biztosan nyer, bárki is az ellenfél. Egy olyan úszó, aki miatt generációk hagyják abba, mert értelmetlennek látják a folytatást”

– nyilatkozta az edzője, Széchy Tamás a televízióban.

Darnyi babonás és izgulós típus volt. Azt a cipőjét, amiben először nagy versenyt nyert, mindig magával vitte. Amíg a szabályok engedték, eljátszotta specialitását, hogy a rajt előtt beesik a vízbe. Ő megmártózott a vízben, a többiek még idegesebbek lettek. Szöulban száznál, a pillangó után még harmadik volt, az amerikai Wharton és a német Kühl mögött, százötvennél viszont a kiemelkedő hátúszásával már első. Mellen is növelni tudta az előnyét, így a gyorsra már több mint 3 másodperces előnnyel fordult, amit meg is tartott, és világrekorddal (4:14,75) csapott be a célba.

A második aranyérmét négy nap múlva szerezte meg, és mivel éppen azon a napon győzött Egerszegi Krisztina is, együtt ünnepelhette őket az ország. Darnyi és az akkor még csak 14 éves Egerszegi között speciális viszony alakult ki, az olimpiai faluban fogócskáztak, akaratlanul is elterelték egymás gondolatait az úszásról, a téthelyzetről.

Az 1991-es világbajnokságon Darnyi a 400 méteres távon 4:12,36-os idővel állított fel új világcsúcsot, ez a saját korábbi rekordjánál több mint két másodperccel volt jobb. Az ellenfelei akkoriban tényleg csak a második helyért harcolhattak. Aztán a barcelonai olimpia előtti az országos bajnokságon kikapott Czene Attilától. Akkor azt hitte, hogy ellene készíti fel őt Széchy, de aztán megnyugtatta, hogy ő lesz a legjobb az olimpián. Igaza lett: a 400 vegyes viszonylag sima volt, de kétszázon már nagyon küzdenie kellett, az utolsó hosszra az ötödik helyen fordult rá, és óriási hajrával lett végül első.

Darnyi már 27 éves volt 1993-ban, valóságos matuzsálem az úszómezőnyben, de az edzéseken még mindig jó részidőket úszott, ebből azt a következtetést vonhatta le, hogy a veretlenségi szériája megingathatatlan. De a versenyeken már nem tudta kihozni magából a legjobbat. Sheffieldben 4:15,24-gyel nyert, és ez az idő gyengébb volt, mint az 1988-ban olimpiai bajnok ideje. Tökéletesen kirajzolódik, mikor volt a csúcson, és a kor hogyan hatott a teljesítményére.

1993-ban a 400 vegyesen hatalmas csatában elért győzelem után engedélyt kért a szövetség akkori elnökétől, Gyárfás Tamástól, hogy ne kelljen másik távon már rajthoz állnia. Gyárfás így emlékezett vissza erre az esetre:

„Engedtem neki. Egy ekkora nagyságnak ne engedtem volna?! Örök talány, hogy nyert volna-e, sohasem derül ki. Azt ellenben tudjuk, hogy a visszavonulással Darnyi akkor egymilliós havi fizetést kockáztatott. Ő tisztában volt azzal, hogy ennyit veszíthet, de most is meghajlok az emberi nagysága előtt, hogy nem érdekelte, veretlen akart maradni, a csúcson abbahagyni. Azt viszont ő nem tudhatta, hogy számíthat a klub társelnökének, Csányi Sándornak a nagylelkűségére, aki a visszavonulása után pár hónapig még fizette neki ezt a pénzt.” Darnyi akkoriban a Sport Plusz SE-ben versenyzett, aminek az OTP volt a főszponzora. Az átigazolásakor az 50 ezres fizetése változott hirtelen egymillióssá.

1993 végén még volt egy hazai párosverseny, amin úszott egyet, majd 1994 júliusban bejelentette, hogy nem megy a római világbajnokságra. Nagy meglepetést nem keltett, mert már nem edzett a korábbi elszántsággal. Széchy még azt jövendölte, hogy világcsúcsot fog úszni az 1996-os atlantai olimpián, de ennek az optimizmusnak nem volt semmilyen alapja. Pláne, hogy Darnyi nem is igazán akart felkészülni rá.

Az 1994-ben megjelenő, az Akikért a Himnuszt szólt című könyvben azt mondta: gyakorta gondolkodott azon, hogy ott legyen ezen a római vb-n, ahol reális esélye a bronzéremre volt. „Most már olyan időkkel fognak nyerni, ami az én képességemet meghaladja. Ilyenkor félre kell állni, és át kell adni a helyet a fiataloknak. Úgy láttam jónak, hogy maradok a sorozatnál: ha 1985 óta nem tudtak legyőzni, akkor maradjon is így” – jelentette ki.

Énekes Zoltán korábbi úszó és a Nemzeti Sport későbbi főszerkesztője az 1994-es bejelentéskor azt írta, „egy sokszorosan megkoronázott fenoménnek elegánsan kell lelépnie a porondról – ám ez a búcsú méltatlan a világon mindenhol megsüvegelt sztárhoz. Már mindenki tudta hónapok óta, hogy Darnyi nem edz, ennélfogva szakmai képtelenség, hogy rajthoz álljon a világbajnokságon. A világcsúcstartó azonban ahelyett, hogy őszintén feltárta volna: már nincs benne annyi erő, hogy felvegye a harcot a fiatalokkal,

nesztelenül megbújt, szánalmas némaságba burkolódzott, amelyhez a hozzá közel álló edzők, sportvezetők és szponzorok asszisztáltak. Körmönfont módon mindenki mellébeszélt, holott Tamást igazán azzal segítették volna, ha elmondják, hogy eddig tartott a pályafutása, vége, nincs tovább.

Széchy Tamás tanítványa ezentúl csak példaképként állítható a reflektorfénybe. Ha Darnyi kiáll ország-világ elé, kitárulkozik, nincs sportbarát, aki ne borult volna le a lába elé, így csak a sportpályafutása lehet példa. A búcsúja nem.”

Ahogy várható volt, sem az 1995-ös bécsi Európa-bajnokságra, sem az atlantai olimpiára nem készült már fel. 1996-ban így 200 vegyesen Széchy másik tanítványa, Czene Attila győzött az olimpián.

Visszavonulása után Darnyi úszóiskolát nyitott, volt időszak, amikor életének felét Floridában töltötte feleségével, Jónás Rita színésznővel. Most ismét Magyarországon él, Wladár Sándor úszószövetségi elnöki tanácsadója. Mint az elnök utalt rá interjúnkban, ha kell, beáll kávét főzni is. A sajtóban továbbra sem szerepel, interjúkat nem ad – egyetlen kivételt a 2017-s világbajnokság jelentett, akkor a Magyar Rádiónak beszélt a múltról, edzőjéről, és a jelenről is.