A jamaicai bobcsapat rekordot dönt, a téli olimpiák történetének leggyorsabb embereivel indulnak

A jamaicai bobosok először 1988-ban, a kanadai Calgaryban rendezett téli olimpián tűntek fel, majd a Jég veled című filmnek köszönhetően fogalommá lettek. Annak a naiv, amatőr korszaknak már régen vége, és olimpiáról olimpiára egyre profibb már Jamaica bobválogatottja is. Ha kiugró eredményt Cortina d'Ampezzóban sem érnek el, azt akkor is elmondhatják magukról, hogy övék minden idők leggyorsabb téli olimpikonja.

Annak régre nyúló hagyománya van, hogy a bobok betolásához, a gyors kezdősebességhez nehézatlétákat vagy sprintereket építenek be a csapatokba. Jamaicának az erős atlétikai hagyománya miatt bőven van merítési lehetősége, de eddig még sosem volt a 100 métert 10 másodperc alatt futó bobosuk.

Tyquendo Tracey 100 méteren kétszeres jamaicai bajnok volt, és számos nagy nemzetközi versenyen is indult. Egyéni legjobbját is egy Gyémánt Liga-állomáson érte el, 2018-ban Londonban 9,96-ot, kerekítés nélkül 9,958-at futott. 2017-ben a londoni világbajnokságon tagja volt a 4x100-as jamaicai váltónak is, jó esélyük volt az aranyéremre is, de Usain Bolt élete utolsó versenyén megsérült, így el sem jutottak a célig. Tracey a 2019-es dohai vb-re is kijutott, de az elődöntőből nem tudott továbblépni. Az olimpiával is maradt adóssága, a tokiói nyári játékokra beválogatták a jamaicai csapatba, de egy sérülés miatt otthon maradt.

A bobozásba 2024-ben vágott bele, amikor egy másik sérüléséből kezdett felépülni. Tavaly már világbajnokságon is kipróbálta magát tolóemberként, és kettes bobban 21. helyen végzett csapattársával a 32 egység közül. Ebben a számban ez Jamaica legjobb eredménye. A négyesben is volt már nagy sikere, amikor Jamaica története során először megnyerte az Észak-Amerika Kupát.

Tracey mellett még egy 10 másodpercen belüli sprinter van a jamaicai csapatban, a korábban britként versenyző Joel Fearon is 9,96-ot tudott 2016-ban, ráadásul ő 2014-ben olimpiai bronzot is nyert bobosként Szocsiban, miután két orosz egységet utólag kizártak előlük. Fearon eredetileg edzőként csatlakozott a jamaicai bobválogatotthoz, de aztán aktivizálta magát sportolóként, és bekerült a csapatba.

Tracey tudja, hogy a jamaicai bobosokról mindenkinek a Jég veled jut eszébe, ő is inspirálódott a valóságot nem mindenben tükröző filmből. Neki azt jelenti, hogy néhány férfi összefogott egy olyan helyen, ahol a sportáguknak semmi értelme nincs, de az elszántságnak és a kemény munkának köszönhetően elértek valamit. A bobos úgy gondolja, hogy a milánói-cortinai olimpián neki is lehet sporton túlmutató hatásuk.

„A Melissa hurrikán miatt sokan legyőzöttnek érzik magukat, különösen akkor, ha elveszítettek mindent, amiért az életben megdolgoztak. Most egy olyan országból, ahol nincs jég, láthatják, ahogy eljutottunk az olimpiáig, és jól teljesítünk egy olyan sportágban, ahol semmilyen létesítmény sincs, hogy edzhettünk volna. Ez reményt ad nekik, és pontosan ezt jelentjük sok ember számára, a reményt.”