Egy kicsit eldugott, nem is annyira olasz, de az olimpia legjobb helyszíne

A téli olimpia szétdobált helyszínei közül leginkább a biatlonversenyeknek otthont adó Antholz/Anterselva lóg ki. Az osztrák határnál lévő dél-tiroli településnek már a neve is mutatja, hogy német nyelvterületen járunk, és éles a kontraszt a luxusturizmusban utazó Cortina d'Ampezzo vagy a többi síterephez képest. Bár Antholzban is vannak jellegzetes alpesi házak, inkább az olimpia tanyavidéke, pajták, fűrészüzemek foglalják el a kiszélesedő völgyet.

A völgyből észak felé kaptatva lehet eljutni a biatlonsport legendás helyszínére. Antholzban már több mint öt évtizede rendeznek versenyeket, a világkupasorozatban is mindig ez az egyik leginkább várt állomás, mert tízezerszám tolonganak a nézők, akik óriási hangulatot csinálnak.

A 1600 méteres magasságban lévő pálya felé most is özönlöttek a szurkolók, akiket be is melegítettek a szervezők. Autóval senkit sem engedtek fel az arénáig, a völgyből shuttle buszok indultak jó ütemben, de az utolsó szakaszon, egy meredek emelkedőn mindenkinek fel kellett kaptatni. Egy órával a start előtt már sötétlettek a havas domboldalak a nézőktől, több mint húszezren lehetnek, miközben egyre vadabb sramli- és jódlizenével szórakoztatták a népet. Nemcsak a település németes, maga a biatlon is valahogy a németek, osztrákok körében vált a legnépszerűbbé. Igazán kiemelkedő versenyzőjük manapság nincs, de mégis ők adták most is a legtöbb szurkolót. Dél-Németország sincs vészesen messze, onnan is sokan útra kelhettek.

Az aréna magja, ahol a lövészet zajlik és a célegyenest is kijelölték, egy völgykatlanba került, a háttérben lévő magas hegyek poszterszerű kulisszát nyújtanak, míg az egyik oldalt egy szélesen terpeszkedő, háromezer fős lelátó foglal el, ami természetesen teljesen megtelt a 7,5 kilométeres női sprintre is szombaton. A németek vannak fölényben, de vikingsisakos, átszellemült norvégok, lettek, franciák, lengyelek és persze olaszok eljöttek szép számmal.

A futam előtt havazni kezdett, és a szürke időben egymás után úsztak be a felhők, hiába volt elvileg nappali világosság, reflektorokkal próbáltak meg jobb látási viszonyokat teremteni. A katlanban már a bemelegítésnél visszhangzottak a lőtáblán csattanó lövések, de nem ez volt az igazi akusztikai élmény.

A biatlon ezen az olimpián eddig a franciák sikerszáma volt, Julia Simon nyert a 15 kilométeres távon honfitársa, Lou Jeanmonnot előtt, elhozták a vegyes váltót is, férfi sprintben pedig Quentin Fillon Maillet győzött. A női sprintben is jó esélyük volt, hogy domináljanak, míg az olaszok a már karrierje vége felé közelítő Dorothea Wiererért szorítottak, de a svéd testvérpár, Hanna és Elvira Öberg, és a finn Suvi Minkinnen is az esélyesek között volt.

Az egyenkénti indításos sprintben a biatlonisták, kétszer ötöt lőnek, egyszer állva, egyszer fekve, minden egyes hibás lövésért pedig büntetőkör jár. Mivel a táv rövid, egy lövőhibánál általában nem is fér bele több a győzelemhez, hiába kivételes sífutó valaki. A korán rajtolók közül a lengyel Kamila Żuk ért el figyelemre méltó időt, hozzá volt érdemes mérni a többieket.

Hiába a francia klasszisok és a hazai éremesélyesek, azt mindig jól lehetett érzékelni, hogy ha egy német volt a lőtéren. Minden egyes pontos lövést több ezer ember követett le egy hej felhördüléssel, és talán ez az egyszerre félelmetes és felemelő hangorkán az, amiért szívesen emlegetik a biatlon Maracanã stadionjaként is az antholzi arénát, utalva a brazilok 80 ezer fős futball-létesítményére. A befutónál persze mindenki nagy őrjöngésben részesül, és azért meghatározó versenyzők lövéseit is lekövetik hangban a lelátón.

A német szurkolók részsikert el is értek, Franziska Preuss megelőzte Żukot, de csak rövid ideig örülhettek, mert a 15 kilométeres szám ezüstérmes Lou Jeanmonnot hamarosan hátrébb tolta. A francia nagyot futott, még egy büntetőkörrel 26 másodperccel volt gyorsabb, mint a német.

Wierer nem sok örömet tudott okozni az olaszoknak, már az első lövészetnél két lövőhibája volt, és ezzel el is szállt. A másik nagy kedvenc, Lisa Vitozzi viszont jól állt az első lövészet után, és a másodikat is lehozta hibátlanul. Hiába biztatták, futásban nem ért fel Jeanmonnot-val, és 17 másodperccel mögé szorult. Egy másik francia, az élmezőnybe tavaly betört Oceane Micholon is remekül futott, és ráadásul mindkétszer hibátlanul lőtt, így 20 másodperccel honfitársa elé került. Az aranyérem azonban mégsem az övé lett, hanem egy másik feltörekvő versenyző, Maren Kirkeeide szerezte azt meg. A 21 éves, az olimpia előtt csak egyetlen egyéni világkupa-győzelemig jutó norvég is hibátlanul lőtt, de ő még többet ki tudott hozni a futásából, és 3,8 másodperccel győzött. Kis híján az őrületbe kergetve a befutójánál felsorakozott vikingsisakos kontingenst.

Egy cseh-kanadai hokimeccs atmoszférája sem rossz, ahogy holland gyorskorcsolya-őrültek közé ülni is nagy élmény, de az olimpia legzsigeribb élményét mégis a biatlon tudja adni, megéri érte órákat utazni a hegyi szerpentineken.