Beütött a tavasz a téli olimpián, a só segített, hogy ne essen szét a sífutópálya

Beütött a tavasz a téli olimpián, a só segített, hogy ne essen szét a sífutópálya
Kónya Ádám a célban – Fotó: Illyés Tibor / MTI

A férfi sífutók 10 kilométeres egyenkénti indításos számában a 111 célba érkező közül Kónya Ádám a 72.. Büki Ádám a 86. lett, míg az izraeli színekben versenyző Kertész Mihály a 110. helyen zárt a téli olimpián.

A versenyt szinte tavaszias időben, erős napsütésben rendezték, a brit Musgrave például csak egy atlétában állt rajthoz. A gyorsan jött meleg a hó állapotára is hatással volt.

„Az olimpiai előtti hetet két és félórányi autóútra innen, Toblachban töltöttem, és ott igazán tél volt, reggel mínusz 8-10 fok, napközben esetleg nulla, de mindig esett a hó. Aztán átjöttünk ide, és beütött a tavasz” – mondta Kónya Ádám. Próbálták megtalálni a megfelelő léceket, amelyeket az osztrák csapat vakszolt le. A szakembereik mérték a hó hőmérsékletét, vizsgálták a szemcsézettségét, és ehhez választottak vakszot, hogy a lehető legjobban csússzon a léc. Kónya úgy érezte, hogy jól előkészítették a léceit, a körülötte lévő sífutókhoz képest jól csúszott.

„Az eredményemmel elégedett vagyok, persze mindig a legjobb ötvenhez akarok közelíteni, de a 82. helyről előreléptem a 73.-ra. Érzésre is egy jó futásom volt. Az első 3,75 kilométeres kört úgy futottam, hogy csak magamra és a levegővételre fókuszáltam, nem néztem, hogyan állok a többiekhez képest. Amikor átfutottam a stadionon, és megkezdtem a második kör nagy emelkedőjét, akkor próbáltam a tempót növelni kicsit, de ez néha inkább abban merült ki, hogy tartottam a korábbi iramot. Az edzőm azt mondta, hogy így is négy-öt helyeket ugrottam előre az időmérő pontoknál, ez jelzi, hogy a mezőnyhöz képest végrehajtottam a tervemet” – értékelt Kónya Ádám.

Büki Ádám nem bánta, hogy meleg van, mert asztmásként nehezebben alkalmazkodik a hideg levegőhöz. A lécválasztást és a vakszolást ő is bonyolultabbnak érezte.

„Nagyon összetett a pálya, van olyan része, ami végig árnyékos, és olyan is, ami végig napos. Az egyik része fel van sózva, a másik nincs. Nagyon sok összetevős dolog. A verseny előtt nem tudod mindenhol tesztelni a léceket, csak egyetlen tesztzóna van, ahová kimehetsz csúszni, de az nem reprezentálja a teljes pályát. Mi 9:30-kor teszteltünk, és 12:30-kor rajtoltam el, az a háromórányi napsütés jelentős változásokat okozott. Azért még szerencsénk volt, mert nem esett szét teljesen a pálya, mert előző nap még sózták.”

A sózás itt pont az olvadás ellen történik. A pályáknál olyan vegyi anyagokat használnak, amelyek segítik megfelelő állapotban tartani a havat.

„Nem volt igazán jó napom, a sprint óta köhögök, és az öt perc hátrány miatt nem kell szégyenkeznem. Jó lett volna egy kicsit közelebb lenni, az elejéhez de kiadtam magamból mindent. Sikerült jól felépíteni a futamot, jöttem előre, az előttem lévő két versenyzőhöz közelítettem is a második, harmadik körben” – mondta Büki Ádám.

A tesarói pálya a világkupákban is szerepel, inkább a nehezek közé sorolják, és nemcsak az emelkedőkre kell figyelni, hanem a lejtmenetekre is.

„Nekünk a lejtők iszonyat kásásak voltak, az edzésnapokon több bukás is volt egy lejtőnél, még a top versenyzők is megálltak a tetején, és figyelték, hogy ki hogy megy le, ez azért sokat elmondta. Az első napokban nekem közepes sebességgel nem volt gond, de amikor max speeddel megpróbáltam és semmit sem fékeztem, ki is dobott a pályáról a kanyar” – mondta Büki.

Büki Ádám a verseny után – Fotó: Hannibal Hanschke / EPA
Büki Ádám a verseny után – Fotó: Hannibal Hanschke / EPA

„Néhányan a kis nemzetek síelői közül azt mondtuk, hogy nekünk igazából a rajtvonal volt a célvonal, az volt a fontosabb, hogy eddig eljussunk ide” – ezek már Kertész Mihály szavai, aki Izraelt képviselte.

„Elképesztő kemény volt a pálya, a bemelegítésnél jegesebb volt, de a futam közben már olvadt a hó. Kihajtottam magam, végig a küszöbön voltam. Nagyon durva kanyarok voltak, már annyira kijárták azokat, hogy csak egy 20-30 centis sáv maradt” – ismertette Kertész. Őt egyébként nem lepte meg a meleg, már csak azért sem, mert Thaiföldön 30 fokban készült.

„Amikor beértem nagyon durván szurkoltak nekem, vagy ötezer néző volt kint a pályán is. A célban pedig a mexikói és a dél-afrikai síelő várt rám, hogy megünnepeljenek, ez az olimpia varázsa” – összegzett Kertész.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!