130-as tempójú száguldás nélkül az élet olyan volt neki, mint a halál

Hat évvel ezelőtt Lindsey Vonn Cortina d’Ampezzóban volt versenyben egy újabb dobogós helyért az alpesisí-világkupában, de egy bucka szertefoszlatta ennek lehetőségét, és annak is, hogy Vonn folytassa pályafutását. Legalábbis akkor úgy tűnt. Az amerikai sízősztár tropára ment térde már nem bírta a terhelést, és 2019-ben a világbajnokság után elbúcsúzott. Akkor egy lyukas garast nem adott volna senki, hogy valaha újra a legjobbak között láthatjuk, de most, titánötvözettel a lábában, 40 évesen újra száguld a legkeményebb sípályákon, és nem is akármilyen szinten.

Az alpesi sízőknél szinte a rendes ügymenet része, hogy időnként elszakítják egy vagy több térdszalagjukat, de ez ma már nem jelenti azt, hogy egyből búcsút is kéne inteniük a sportágnak. A precíz műtétek, a türelmesen és gondosan végigvitt rehabilitáció, ami a sízők izomzatának megerősítését helyezi középpontba, lehetővé teszi akár az egy éven belüli visszatérést is egy ilyen súlyos sérülésből. De ha halmozódnak a sérülések, azért ez már nem magától értetődő.

Vonn sérüléslistája bőven adott rá indokot, hogy befejezze a síelést. A jobb térdét négyszer műtötték, a bal térdében nincs oldalsó keresztszalagja, ezen kívül számtalan kar- és lábtörése volt, de a gerince is megsérült. Kisebb csoda, hogy ezekkel együtt is elbírta az óriási erőhatásokkal járó, a szervezettől sokat követelő lesiklást, még ha eközben sokszor brutális fájdalmai voltak is. Mint láthattuk, ezt nem lehetett a végtelenségig húzni.

Az amerikai síző a vágyainak is foglya volt, ezért is állt bele újra és újra a rehabilitációkba vagy kockáztatott a sípályákon. Az hajtotta, hogy megdöntse a svéd Ingemar Stenmark rekordját, aki az alpesi világkupában összesen 86 győzelmet szerzett. Vonn közel volt ehhez, de 82 győzelemnél meg kellett végül állnia a sérülése miatt. Stenmark csúcsát aztán egy másik amerikai, Mikaela Shiffrin döntötte meg, aki most már 99 győzelemnél jár.

Vonn persze így is ott van a legnagyobbak között: nyert olimpiát és kétszer világbajnokságot, plusz van még nyolc érme ezekről a versenyekről, és ennek tetejébe négyszer nyerte meg az összetett világkupát. Megjelenése, tudatos médiajelenléte, olykor a kapcsolatai – egyidőben Tiger Woods golfozó/botrányhős volt a párja – pedig olyan celebbé tették, ami a sísport hasznára is vált. Nem véletlen, hogy a visszatérése miatt annyira tudott lelkesedni a Nemzetközi Síszövetség (FIS) elnöke, Johan Eliasch, aki egyébként a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki posztjára is pályázik. Vonn és a szintén idén visszatérő klasszis, Marcel Hirscher érdekében a FIS még új szabályzatot is alkotott, hogy az egykori világkupagyőztesek olyan rajtszámokat kapjanak, amivel könnyebben érhetnek el értelmezhető eredményeket.

Vonn a civil életben nem találta meg teljesen önmagát, egy interjúban azt mondta, hogy a versenyzéssel felhagyni olyan volt, mint a halál. „Az adrenalin olyan számomra, mint az oxigén. Szükségem van rá. A legnehezebb dolog az életem síversenyzés nélküli fejezetében az volt, hogy meg kellett próbálnom kitalálni, hogyan találjam meg ezt az izgalmat és kalandot a lesiklás nélkül” – adott rá magyarázatot, mi terelte vissza a versenyzéshez.

A visszatéréshez először is egy használható lábra volt szükség. A sérülései a hétköznapi életét is megkeserítették, két lécen 100-130 kilométer per órával lefelé száguldani a hegyoldalon pedig érthetően még stabilabb lábakat igényel. Ezt részben titánötvözetből készült térdprotézissel tudta magának biztosítani. Vonnt áprilisban műtötték meg, egy robotasszisztens segítségével a jobb térdéből lefaragtak egy darabot, és azt két fémdarabbal helyettesítették. „Sokkal jobb, mint a nem létező porcom” – mondta Vonn, aki a műtét után egy hónappal már a visszatérését tervezgette.

„Több terápián vettem részt a visszavonulásom alatt, mint amikor versenyeztem. A saját hosszú életemért, a saját jóllétemért tettem. Ez volt a motivációm, hogy fájdalommentes legyek és élhessem azt az életet, amit megpróbáltam felépíteni magamnak” – nyilatkozta.

Az amerikai sztár úgy gondolja, hogy ez a műtéti technika mások karrierjének is a megmentője lehet, és elterjedhet a sísportban, ahol most ő számít ebben úttörőnek.

Andrea Panzieri, az Olasz Télisport Szövetség főorvosa, ortopéd orvos még más sportágban sem látott profit, aki térdprotézissel versenyzett volna.

„A részleges protézisek, mint például a féltérdprotézisek, egyértelműen a legjobb teljesítményt nyújtják, és ezt látjuk Vonn-nál. Nem hiszem, hogy a döntése meg fogja változtatni a profi sportot. De több motivációt adhat az úgynevezett »normális« emberek számára, hogy kipróbálják a protézist” – mondta az AP-nek Panzieri. A normális emberek egyébként általában ötvenéves koruk felett döntenek térdprotézis mellett.

Chris Knight, Vonn személyi edzője azt mondta, hogy voltak kétségeik, vajon a titántérd kibírja-e a lesiklás sebességét, mert nem sok kutatás volt még ebben a témában. Egyelőre viszont minden igazolta Vonn döntését, fájdalom és duzzanat nélkül versenyez, és Knight szerint ez is meggyőző lehet más síelők számára.

„Persze lehetnek még rizikófaktorok, például más szalagjaim is vannak. Ez is olyan, mint egy normális térd. A dolgok rosszul végződhetnek, de a titán térdkomponens elpusztíthatatlan” – nyilatkozta a BBC-nek a síelő.

A titán önmagában azért kevés lenne, Vonn fizikumára is szükség volt a visszatéréshez. Nem is a nulláról kellett indulnia, mert a nem aktív éveiben is igyekezett formában tartani magát. A síző azt mondta, hogy pokolian erős, jobb állapotban van, mint korábban, és mentálisan is más versenyeznie, mint bármikor: 2013 óta először tud úgy síelni, hogy nem kell folyton a térdére gondolnia.

Rengeteg korábbi síelő viszont simán őrültségnek tartja azt, amit Vonn csinál, úgy gondolják, hogy feleslegesen teszi ki magát kockázatnak, szerintük a térdprotézissel is súlyos, helyrehozhatatlan, sérülést szenvedhet, és az öt kihagyott év is növeli a menetei veszélyét. A legtöbben azt sem értik, miért akar 40 évesen még mindig a legjobb lenni.

Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Vonn nemcsak sütkérezni akar sikerei egykori fényében, hanem továbbra is az eredményeket hajtja, hiába beszél arról, hogy ő csak jól akarja érezni magát. Első visszatérő világkupafutamán, a decemberi St. Moritz-i szuperóriás-műlesiklásban mindjárt a 14. lett úgy, hogy állítása szerint csak egy biztonsági menetet vállalt.

Idén már magasabbra tette a lécet, és St. Antonban lesiklásban hatodik volt, majd egy nappal később szuperóriás-műlesiklásban már negyedik lett, éppen csak lemaradva a dobogóról. Vonn gyorsan maga mögött hagyta az óvatoskodást, 40 évesen is bevállalósan síel. Olyannyira, hogy Cortina d’Ampezzóban kétszer is bukott. Nagyobb sérülést egyik alkalommal sem szenvedett el, de látszik, hogy benne van a futamaiban a rizikó. Van, aki szerint csak idő kérdése, hogy ez elmúljon, és a megtett versenykilométerekkel egyre magabiztosabb lesz a síző.

Lindsey Vonn a kedden kezdődő világbajnokságon egy érmet sem tart elképzelhetetlennek, de a nagy vágya az, hogy egy év múlva az amerikai válogatott tagjaként ott legyen a téli olimpián. A gyors számokat egyik kedvenc versenyterepén, Cortinán rendezik meg, ott, ahol korábban tizenkétszer nyert.