Két 147-es maximumbrék, leesett dákóhegy, látványos lökések Budapesten

Mindkét napra jutott a nézőket elkápráztató 147 pontos maximumbrék a korábbi hat budapesti gála után megrendezett kétnapos minitornán, az OMV Budapest Snooker Mastersen. A szombaton és vasárnap tartott versenyen a volt világbajnoki döntős Barry Hawkins mindhárom csoportmeccse után a döntőt is megnyerte a 18 éves első magyar profi snookerjátékos, Révész Bulcsú ellen a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban, ahol óriási hangulatot varázsolt a négy játékos és a több ezer néző.

Révész nagyot játszott, legyőzte a 2005-ös világbajnok Shaun Murphyt, döntőbe jutást ért, ahogyan hátrányból ki tudott egyenlíteni a 2010-es világbajnok, Neil Robertson ellen, és Hawkinsnak is az elmúlt időszakban mutatott jó játékára volt szüksége a végén a döntő lezárásához.

Hawkins és Robertson maximumbrékjei mellett az sem volt éppen szokványos pillanat, amikor az egész csarnok azt próbálta kiszúrni, mégis hova eshetett le Murphy dákójának végéről a bőrhegy. Ez a momentum erősen kihatott az angol játékára, de az első számú hangulatfelelősként így is mind a négy játékrész alatt sokat mókázott az erre vevő közönséggel.

Annak ellenére alakultak ki ilyen könnyedebb pillanatok is, hogy ezúttal egy kisebb változtatáson kívül – ha a fehér nem ért golyót, akkor kézből jöhetett az ellenfél – teljesen szokványos snookermeccseket játszottak, nem tűntek fel olyan, kifejezetten gálaelemek, mint például az asztal körüli rohangálást hozó, időre lökött színesek.

A szombati első két etapban és a vasárnap napközbeni programban lebonyolított csoportkörben mindenki három-három, fixen hat frame-ből álló mérkőzéseket játszott. A győzelemért 2 pont, a 3-3 frame-es döntetlenért 1 pont járt, pontegyenlőség esetén pedig a megnyert frame-arány számított – ami fontos is lett a végén Révész Bulcsúnak. Vasárnap este aztán a két élen végzett játékos meccselt az 5 nyert frame-re menő döntőben, a másik kettő pedig egy 2 nyert frame-es bronzmeccsen szórakoztatta a közönséget.

A nézők mindkét nap értékelték a komoly játékot is, egy-egy jó pozicionálás is nagy tapsot ért. „Szééép!” – hangzott fel egy-egy látványosan elrakott hosszú pirosnál vagy éppen egy falról lökött golyónál. „Na, na...bemegy!”, „Megvan az még!” – a közönségben ülők menet közben pedig néha suttogva, néha egészen jól hallhatóan pontosan úgy kommentálták a lökéseket, találgatták a következő lépéseket, értékelték az állást, ahogy teszik azt otthon is a tévé előtt.

A rendszeres bekiabálások és biztatások pedig sokat hozzátettek a hangulathoz, a játékosok is újra és újra kiemelték, hogy mennyire jól érezték magukat, és milyen jó volt a budapesti közönség előtt játszani. Robertson és Murphy a hétvégi rendezvény elődjének számító első és harmadik Snooker Gálán már járt Budapesten jó pár évvel ezelőtt, az elmúlt időszakban kifejezetten jó formában lévő Hawkins viszont először érkezett ide. Az is kiderült, hogy míg a legutóbbi, hatodik gálán a snooker legnagyobb sztárja, Ronnie O'Sullivan a vecsési káposztával ismerkedett meg 2023 elején, Murphyék most a túró rudit próbálták ki.

Révésznek sem volt szokatlan ennyi hazai néző előtt játszani, hiszen már 10 évesen szerepet kapott az első gálán és az azt követőkön is asztalhoz állt, de a kétszeres junior Európa-bajnok és junior világbajnok magyar most már profi snookerjátékosként volt jelen. Révész végig óriási biztatást kapott a közönségtől, és noha a komolyabb bréképítésekben még többször elakadt, de megmutatta hatalmas küzdőszellemét, pazar biztonsági játékát és jobbkezesként bal kézzel is oldott meg igazán nehéz lökéseket.

Révész rögtön a két magyar játékvezetővel, Bekk Lászlóval és Kószó Évával megtartott verseny első találkozóját meg tudta nyerni 6-0-ra Murphy ellen. Ebben a magyar játékos koncentrációja mellett annak a jelenetnek is szerepe volt, ami az angol szerint 34 éves pályafutása során még soha nem fordult elő vele. A dákója végéről elveszített bőrhegy utáni rövid hajsza sikerrel zárult, de Murphy azt a meccset egy kölcsöndákóval fejezte be. A viccelődő angol később is különböző hasonlatokkal próbálta érzékeltetni, hogy a továbbiakban sem volt teljesen komfortos neki a játék: például úgy érezte magát, mintha egy másik ember nadrágjában kellene lennie.

A szombati délutáni második csoportmeccsen aztán Hawkins 5-1-re győzte le Robertsont, miközben mindketten oldottak meg nagyon nehéz helyzeteket, és megvillantották tudásuk legjavát. Hawkins a hatodik, utolsó frame-ban mutatta be a hétvége első 147-es maximumbrékjét, vagyis mind a tizenöt piros golyó után sikerült a legtöbb, hét pontot érő feketét eltennie, majd pedig a színeseknél sem hibázott.

Már a száz pont feletti brékeket is nagy tapssal szokta értékelni a közönség, egy maximum pedig egészen különleges élményt jelent élőben. Nem ez volt azonban az első 147-es brék Budapesten, korábban a harmadik gálán Murphy kettőt is lökött 2018-ban.

A szombat esti első csoportmeccsen Robertson és Murphy csapott össze, és ott már azért jobban ment az angolnak, két frame-et sikerült is megnyernie. Robertson ugyan százasig nem jutott el, de lökött 80-as, 75-ös és 72-es bréket is. „147!” – kiáltotta be valaki az utolsó frame kezdete előtt, ehelyett végül egy technikás menet lett belőle biztonsági lökésekkel, bár Murphy viccesen fordítva is célzott egyszer a dákójával.

„Bulcsú, ne kíméld!” – kapott nagy tapsot és biztatást a közönségtől Révész a Hawkins elleni következő meccsen. Az angol is kiemelte Révész hatékony biztonsági játékát, és nehéz helyzeteket is sikerült megoldania. Az első frame-et sikerült megnyernie 58-40-re a magyar játékosnak, utána azonban Hawkins behúzta a következő ötöt. Az ezzel el is dőlt, hogy Hawkins két győzelemmel biztosan döntőbe jutott, míg Révész és Robertson egy-egy megnyert meccsel állt.

A jobb frame-arány miatt azonban a vasárnapi első mérkőzésen Révésznek már egy döntetlen is elég volt Robertson ellen, hogy bejusson a döntőbe. „Gyerünk, kicsi!” és „Te vagy a jobb!” bekiabálások biztatták Révészt, azonban az első frame-ben nem volt igazi esélye Robertsonnal szemben. A másodikban azonban 48-nál megszakadt az ausztrál brékje, a bal kézzel falhoz közeli pirosat is pazarul megoldó, egy pirosat egy falról is a középsőbe lökő Révész nagy ujjongás közepette 75-48-ra kiegyenlített.

Egy küzdelmes frame jött, ami egy jó 10 perces biztonsági lökéseket felvonultató csatával indult, amit végül az ausztrál tudott behúzni és ezzel előnybe került. Lökött egy 82-es bréket Robertson, ott nem volt esélye a magyar játékosnak, aki azonban innen, 1-3-as állásról tudott így kiegyenlíteni, és kiharcolni a döntőbe jutást.

A taktikus játékot hozó következő frame-et hozta Révész. Így pedig az utolsó frame döntött: ha azt megnyeri Révész, akkor a döntetlen miatt ő jut döntőbe. „Neee, nee, azta!” – hangzott fel a közönség soraiból Robertson lyukban eltűnő hosszú pirosánál. Rövid brékek után oda-vissza váltották egymást az asztalnál, de aztán az ausztrál 31-15 pontos vezetésénél meg tudott indulni a magyar játékos. 49-es bréket lökött, és 64-31-nél Robertson már nem próbálkozott visszajönni. Révész hatalmas ováció közepette jutott be a döntőbe, a szünetben pedig mosolyogva fényképezkedett az asztalnál a sorra érkező nézőkkel.

Még hátra volt a vasárnap délutáni másik mérkőzés, aminek azonban valódi tétje már nem volt, hiszen Hawkins biztosan döntős volt, Murphy pedig biztosan a bronzmeccsre készülhetett Robertsonnal. Ezt éppen ezért nem is vették annyira komolyan a játékosok, és alaposan rámentek a szórakoztatásra is.

Amikor Murphy egyik lökésénél a lyuk szájában maradt a golyó, Hawkins viccesen dobbantva lépett az asztalhoz, hátha attól mégis beszédül végül. Aztán mindkét lábával az asztalra felfeküdve is lökött, ami normális esetben nem lenne érvényes. Murphy pedig látványosan csak egy kézzel, a másik kitámasztása nélkül lökte be egymás után a színeseket. Az ezt a meccset is megnyerő Hawkins a lazább hangulat mellett két frame-nél is ráment egy magasabb brékre, végül 81 és 77 lett a vége.

Robertson és Murphy két nyert frame-re vívott bronzmeccse sem volt véresen komoly, az angol megint mókázás közepette nyerte meg az első frame-et. Utána jött Robertson 147-es maximumbrékje.

Már az elejétől várakozó taps kísérte az egymást váltó pirosakat, feketéket, ahogy az ausztrál szépen építgette a bréket, az utolsó, falról leszedett piros után pedig már mindenki tudta, hogy ennek meg kell lennie. Többen talpra ugrottak, ahogy az utolsó fekete is eltűnt a lyukban, Robertson pedig nagy kiáltással, az öklét a magasba emelve ünnepelte a maximumot, majd pedig a közelben ülő nézőkkel pacsizott, mielőtt Murphy is gratulált neki.

„Another one” – hangzott fel az újabb 147-re sóvárgó közönségből, Robertson pedig elviccelődött a nézőkkel, akik közül aztán a „Go for the maximum” mellé egy „Go for the minimum” is érkezett. Egy ponton Murphy át is adta a dákóját az egyik nézőnek, aztán színpadiasan pattant fel, amikor újra ő következett.

73-8-nál már biztos volt, hogy Murphy nyeri a frame-et és ezzel a meccset is, de Robertson még visszajött az asztalhoz, amelynek lényegében felosztották a két oldalát, és mosolyogva felváltva löktek az ausztrál nevében. Vastaps kíséretében vonultak le, a mérkőzésük megalapozta a hangulatot a döntőhöz, ami viszont sokkal komolyabb küzdelmet hozott.

Révész hatalmas biztatást kapott, és az első frame-ben nagyszerű játékkal sikerült 45-45-ös állásnál bevágnia a rózsaszínt, majd pedig a feketét is. A döntő elején a magyar játékos jól használta ki Hawkins hibázgatásait. Az angolnál beesett a fehér golyó is, de a második frame-et ennek ellenére egy 59-es brékkel megnyerte. A magyar játékos aztán újból nagyot ment: előbb egy 44-es brékig jutott, majd pedig újabb lehetőséget kapva 87-es bréket mutatott be a közönség nagy tapsa közepette. Így 2-1-re ő vezetett, amikor elmentek a szünetre, és sokkal nehezebb ellenfélnek bizonyult, mint a szombati összecsapásuk alatt.

„Hajrá, Bulcsú!” – jöttek a biztatások a folytatásban is, de Hawkins nyerte a szünet utáni első frame-et, a következőben pedig ráment egy komolyabb brékre. 57 pontnál néhányan csalódottan sóhajtottak fel, amikor az addigi feketék után először a zöldet volt kénytelen lökni. Végül azonban a százas brék sem jött össze, 94-gyel vette át a vezetést. A hatodik frame-ben Hawkins 32-es bréknél elakadt, Révész előbb 41-ig jutott el, majd pedig az angol hibája után még mellétett egy 39-est, így 3-3 lett az állás.

Innen azonban Hawkins már nem adott igazán esélyt Révésznek. A következő frame-ben volt egy szerencsés lökése, a rózsaszín fentről kikanyarodva végül a bal középbe esett, egy újabb látványos, 123-as brékkel zárt az angol. A nyolcadik frame-ben Révész 8 pontig jutott, utána azonban Hawkins nagyon biztos kézzel tette el egymás után a pirosakat, egy 93-as brékkel behúzta a játékot, és ezzel a döntőt is.

A torna végén Hawkins is dicsérte a fiatal magyar játékost, akinek szerinte megvoltak a lehetőségei és nagyon tudatosan játszik. Révész is úgy értékelte, jó úton halad, örült neki, hogy jól tudott játszani ekkora közönség, ekkora nyomás alatt is.

A végén a játékvezetők emlékérmet, a játékosok érmet kaptak, Hawkins pedig mellé a trófeát is a magasba emelhette, mielőtt a szokásoknak megfelelő mindannyian aláírták az asztalt a gálából immár minitornává előlépő első Snooker Masters lezárásaként.