Meghalt Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász

Keleti Ágnes 1921. január 9-én született Klein néven egy budapesti zsidó származású családba. Fiatalkorában több sportot kipróbált, úszott és evezett is, ám akkoriban a zene érdekelte igazán. Csellista akart lenni, de a második világháború keresztülhúzta ezt a tervét, és el kellett adnia a hangszerét.

„A torna csak úgy jött, részemről minden különösebb elhivatottság nélkül, és az elején bizony igen sok kellemetlenséget is okozott, mert hiába mozogtam szépen, kecsesen, '40-ben nem lehettem válogatott, mert zsidók akkor a törvényeknek megfelelően nem kaphattak helyet a csapatban. Tehetségesnek tartottak viszont, nagy jövőt jósoltak nekem, így nem is adhattam fel. Aztán jött a német megszállás, és a túlélés került mindenek elé” – nyilatkozta Keleti az Indexnek 2005-ben.

Álnéven élte túl a holokausztot

Keleti a Nemzeti Torna Egyletben (NTE) kezdett tornázni, 1938-ban lett először tagja a válogatottnak, az első országos bajnoki érmeit 1940 decemberében nyerte. Tavasszal a budapesti tornászbajnokságot is megnyerte, de a világháború kettétörte az ígéretesen induló pályafutását. A vészkorszakot álnéven élte túl, Juhász Piroska papírjait vásárolta meg, és egy Varga nevű szűcsmester segédjének állt. A Varga család tudott a származásáról, de nem árulták el őt, a segítségükkel így túlélte a háborút. Édesanyját és testvérét Raoul Wallenberg menekítette meg, azonban gyártulajdonos édesapját és több rokonát Auschwitzban ölték meg.

A világháború után sem hagyta el Magyarországot, a romokban álló Budapesten hol szenet hordott, hol bútort cipelt a megélhetésért. A felszabadulás után először 1945 őszén állt újra össze a magyar tornászválogatott, amelyben Keleti is tag volt Köteles Erzsébet, Fehér Anna, Horváth Gizella és Vörös Adrienne mellett. 1947-ben a Postás SE szakosztályvezetője, az olimpiai bronzérmes Csillik Margit a legjobb magyar tornásznak nevezte őt. „Keleti Ágnes áll ma az élen. Minden szeren és a talajon is ő az első. Valóban a tökéletest közelíti meg” – mondta Csillik a Képes Sportnak.

Élete első olimpiájára 1948-ban, 27 évesen jutott ki, de a londoni játékokon egy sérülés miatt nem tudta bemutatni a gyakorlatát. A verseny előtt a magyar válogatott csak olyan teremben tudott edzeni, ahol nem volt megfelelő szőnyeg, Keleti bokaszalagja egy szaltó után elszakadt. A magyar válogatott nélküle is ezüstérmes lett a csapatversenyben, kevesebb mint öt ponttal maradtak el a győztes csehszlovákoktól.

Tíz érmet nyert két olimpián

A magyar sport számára az 1952-es helsinki olimpia volt a csúcs, a 16 aranyéremből az egyiket Keleti Ágnes nyerte. Ez volt az az olimpia, amelyen már a női tornászoknak is rendeztek szerenkénti döntőket. Keleti talajon bizonyult a legjobbnak, 16 századponttal előzte meg nagy ellenfelét, a szovjet Marija Gorohovszkaját. Emellett a csapatversenyben még egy ezüstöt, felemás korláton és a kéziszercsapat versenyében pedig egy-egy bronzérmet nyert.

A következő olimpia előtt még egy vb-aranyat is nyert, az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton volt a legjobb. Az 1956-os melbourne-i olimpia több szempontból is fordulópont volt az életében.

Négy aranyéremmel és két ezüstéremmel a játékok legsikeresebb magyar sportolója volt. Felemás korláton, gerendán, talajon (Larisza Latinyinával holtversenyben) és a kéziszercsapat tagjaként is olimpiai bajnok lett, az összetett egyéni és csapatversenyben pedig második lett.

Keleti Ágnes ezen a két olimpián összesen tíz érmet nyert, ezzel pedig ő minden idők legeredményesebb magyar sportolónője. Rajta kívül csak a kardvívó Gerevich Aladár nyert még tíz olimpiai érmet.

Izraelben kezdett új életet

A forradalom után eldöntötte, hogy nem akar Magyarországon élni, és a játékok után kint maradt a már korábban Ausztráliába emigrált nővérénél. Sydney-ben egy rádió-összeszerelő üzemben kezdett dolgozni betanított munkásként, de hamar rájött, hogy nem Ausztrália lesz az új hazája. München érintésével, 1957 nyarán Izraelben telepedett le, ahol tanszékvezetői állást kapott az ottani Testnevelési Főiskolán.

Nagy szerepet játszott az izraeli tornasport megteremtésében, huszonkét éven át volt a tornászválogatott vezetője. Tanítványai közül többen országos bajnokok lettek. A rendszerváltás után egyre gyakrabban járt Magyarországon, később részben Budapestre is költözött. Második házasságából két fia született.

Kiemelkedő sporteredményeiért több díjat is kapott, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet kapta meg, 1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnokának tagja lett, 2004-ben a nemzet sportolójává választották, 2019-ben a finn Lydia Wideman halálával a legidősebb olimpiai bajnok lett.