Önbeteljesítő jóslat vagy valóság a lassú olimpiai úszómedence?

A párizsi olimpia úszóversenyein egyelőre csak egy világcsúcs született, és már az első napok óta arról beszélnek edzők, úszók és kommentátorok, hogy az ideiglenesen felállított medence sekélysége miatt lassú. Van, aki szerint a kisebb vízmélység nem feltétlenül jelent gyengébb időeredményeket, a versenyzők jó részét meg a helyezések jobban érdeklik, mint a rekordok.

A világszövetség új sztenderdjei szerint az olimpiai úszóversenyeket és a vízilabdatornát legalább 2,5 méteres mélységű medencében kell rendezni, de Párizsban még egy 2,15 méteres medencét használnak a La Défense Arénában, ami multifunkciós létesítményként leginkább rögbimeccsek helyszíne. A medence mélysége részben az aréna műszaki paraméterei miatt lett 2,15 méter, és a jegyeladások maximalizálása is összenyomta a méretet, az építésnél így kevesebb ülőhelyet kellett elbontani.

A legutóbbi két olimpián, Rio de Janeiróban és Tokióban háromméteres medencékben rendezték az úszást, előbbin nyolc, utóbbi hat világcsúcs dőlt meg. A leegyszerűsített magyarázat szerint azért jobbak a mély medencék, mert kevesebb olyan hullám képződik bennük, amelyek lassítják az úszókat. A hullámokat maguk a versenyzők keltik, egy részük a felszínen terjed tovább, ezeket a medence szélén lévő rácsozat és kis csatornák tompítják és nyelik el, de a hullámok lefelé is haladnak, és az aljzatról visszapattanva turbulenciákat okoznak a felszínen. A turbulencia megtörheti az úszó ritmusát, de a vízellenállást is növeli, ami szintén sebességcsökkenéssel jár.

A lassúmedence-hívők szerint a sekélyebb vízben több az alulról visszapattanó hullám, de nem mindenki osztja ezt a véleményt, nem meglepő módon a párizsi medencét építő olasz cég ügyvezetője, Roberto Colletto sem. „Technikai szempontból nincs semmi gond a medencével” – nyilatkozta a francai RMC Sportnak.

A Guardian szerint inkább a felszíni hullámok okozhatnak gondot, amelyek a sekélyebb vízben lassabbak, ami valóban kihathat az időkre. Az elit úszók képesek arra, hogy kihasználják a saját maguk által keltett hullámokat, gyakorlatilag szörföznek rajtuk, de ehhez nagyon pontosan kell beállítani a sebességüket, amelyet a vitorlázásban testsebességként ismernek. Mivel a hullámok lassabbak Párizsban, a brit lap szerint öntudatlanul lassabb testsebességet választhatnak az úszók, de olyan vélemények is vannak, hogy mivel mindenki nagyon gyors, a versenyzők saját maguk keltenek több egymást is akadályozó hullámot.

„Hallottam a pletykákat, de végül is azért vagyunk itt, hogy versenyezzünk. Mindannyian gyors úszók vagyunk. Olyan gyorsra csináljuk a medencét, amilyen gyorsra csak akarjuk. Nem igazán foglalkozom ezzel” – mondta Katie Ledecky, aki az 1500 gyorsúszásban nyert Párizsban. A női 400 vegyes ezüstérmese, az amerikai Katie Grimes is azt mondta, hogy mindenkire ugyanúgy hat a medence, akár lassú, akár sem. Más versenyzők is hasonló véleményen voltak, hogy mindenki ugyanolyan körülmények között úszik, senki sincs előnyben, és jobbára a favorit úszók végeznek az élen.

Kyle Chalmers, aki második lett száz gyorson is arról beszélt, hogy ő egy ausztráliai vidéki uszodában is ugyanolyan erőbedobással úszik, ha ez kell, és a gyengébb időkért nem csak a medence okolható. „Nagyon nagy a nyomás és magasak az elvárások, amelyeket magukra húznak az emberek. Sokan ezelőtt még nem is úsztak olimpián. Az az ideges energia, amit a 15 ezer szurkoló kelt az arénában, őrületes. Személy szerint én bírom, de azt hiszem, vannak olyanok, akiket biztosan megroppant ez a nyomás.”

A női 400 méteres gyorsúszás döntőjét az évszázad versenyeként harangozták be, de Ariarne Titmus, Summer McIntosh és Katie Ledecky is átlagosan másfél másodperccel maradt el egyéni legjobbjától. McIntosh a 400 vegyes döntőjében is érintett volt, ahol három másodperccel maradt el világcsúcsától.

A 200 méteres gyorsúszást a román David Popovici nyerte 44,72 másodperccel, ami nem volt meglepetés, de legutóbb a 2000-es olimpián volt ennél gyengébb a győztes idő. A százméteres mellúszásban is húsz évet kell visszamenni, hogy az olasz Nicolò Martinenghinél lassabb bajnokot találjunk.

A győztes idők valóban elmaradnak a rekordoktól, de a teljes képet nézve már nem áll meg feltétlenül a lassúmedence-elmélet. A 400 méteres vagy annál hosszabb 12 táv közül 10-ben jobb idők kellettek a döntőbe jutáshoz, mint a 2023-as fukuokai világbajnokságon, és öt számban gyorsabban kellett úszni a döntőhöz, mint a tokiói olimpián. Női 400 gyorson például 4:03,83 másodperc kellett a döntőbe jutáshoz, míg Fukuokában 4:04,98, Tokióban 4:04,07 is elég volt a legjobb nyolcba kerüléshez.

Hogy a mélység nem lehet az egyetlen faktor, arra maga Titmus a jó példa, júniusban egy csak két méter mély medencében állított fel új világrekordot 200 méteres gyorsúszásban.

Torin Koos, a World Aquatics szóvivője nem aggódik a világcsúcsok miatt, és megjegyezte, hogy az első húsz versenyszám alatt kilencszer dőlt meg az olimpiai rekord. (Péntek estére 27 döntőben 12 olimpiai rekord dőlt meg)

Rowdy Gaines háromszoros olimpiai bajnok, az amerikai NBC csatorna szakértője szerint a medence kicsit lassú, de úgy véli, hogy kollektív pszichológiai hatása van annak, hogy mindenki a lassú uszodáról beszél, és az így önbeteljesítő jóslattá válik. Ezt gondolja David Aubry francia úszó is. „Ez pszichológiai kérdés. Akik először úsztak, nem értek el kiemelkedő időket, ezért azt gondoljuk, hogy a medence kevésbé gyors, pedig minden medence. Ez egy engedélyezett medence, és az olimpián vagyunk, nem hiszem, hogy lassú.”

A gyengébb időket nem is feltétlenül az uszodában kell keresni, hanem az olimpiai falu konyháján és a közlekedésben. „Megnehezíti az olimpiai falu a jó teljesítményt” – mondta Titmus, az ausztrálok bajnoka, és ezzel csapattársa, Elijah Winnington is egyetértett. „Sehol nincs akkora nyomás, mint az olimpián, de a környezet sem segít. Sokkal többet sétálsz a faluban, az étel nem olyan, mint amit általában megszoktál, és a buszút is hosszabb.”

Azt a teóriát sem érdemes elvetni, hogy az úszók elértek a határaikhoz. Amit a jelenlegi technológiából, edzésmódszerekből, táplálkozásból ki lehetett hozni, azt már kihozták, így természetes, hogy megritkultak a rekordok.

Források: AP News | Guardian | Washington Post | The Athletic