Djoković elintézte az oroszlánként küzdő Nadalt, és életben tartotta olimpiai álmait

Nem kímélték az olimpiai teniszprogram összeállítói a két sztárteniszezőt: a spanyol Rafa Nadalt és Novak Djokovićot, mert fél kettőre írták ki a meccsüket, és Párizsban ugyan még 20 fok körüli volt a hőmérséklet pénteken, hétfőre már bőven 30 fok felett jártunk, és a két klasszisnak a tűző napon kellett pályára lépnie. Nadal vasárnap három szettes csatát nyert meg Fucsovics Márton ellen, nagyjából 20 órát pihenhetett, Djokovic majdnem két napot.

Grand Slam tornán egy ilyen meccs vélhetően kibérelné az esti sávot, itt nem.

Azok viszont szerencsések voltak, akik hétfőre vettek jegyet a center pályára – láttam magyar mezeket is szép számmal –, mert könnyen lehet, hogy a két korosodó zseni egyik utolsó összecsapását láthatták. Azok pedig egészen kiváltságosnak érezhették magukat, akik még árnyékot is kaptak a jegyük mellé – ők voltak kevesebben.

A tenisz 1988-ban tért vissza az olimpiai programba, hogy megérte beleilleszteni, nem lehet kérdéses, mert olyan médiaérdeklődés volt, hogy le kellett zárni a sajtótribünt, mert már a kezdés előtt megtelt, és a folyosókon jutott csak hely sokaknak, amit pedig a rendőrök nem néztek jó szemmel.

Már a bemutatásnál hatalmas tapsvihar tört ki, amikor a műsorközlő az eddigi eredményeiket ismertette, hiszen a szerb 24, míg a spanyol 22 nagy Grand Slam-tornán győzött. Ezen a salakon a spanyol a jobb, mert 14-szer nyert, míg Djoković háromszor emelhette fel ezt a trófeát.

A Roland Garros környéke már déltől megtelt élettel, az egyébként is impozáns épület környékét ellepték a rajongók, és persze azok a sportolók, akiknek nem volt programjuk. A francia kosaras csapat egyik tagja – ha jól láttam, Victor Wembanyama – is kíváncsi volt a meccsre, és a biztonsági őrök boldogan szelfiztek vele.

A spanyol láthatóan nem volt teljesen egészséges hétfőn sem, a közönség rokonszenvét viszont már az első gémben elnyerte, amikor negyven semmi után ütött egy szép pontot. Djoković érezhetően lendületesebb volt. Nem volt olyan gém, amikor ne szólalt volna meg a „Rafa, Rafa”-kórus, amikor pedig egy szépségdíjas pontot ért el, felállva tomboltak a nézők. Ettől még az első játszma nagyon simán alakult, és 5:0 után nyerte meg az első gémet a spanyol, a szerb pedig 6:1-gyel vitte ezt el. Djoković a nagy fölényben is végtelenül szimpatikusan játszott, amikor vita volt egy hosszúnak látszó Nadal-ütésnél, maga adta meg a pontot, a bírónak le sem kellett mennie a székből a pályára. Ha Nadal befutott egy rövidítést, és elütötte mellette a labdát, azonnal megtapsolta.

A második játszmában is könnyedén lépett el Djoković, 4:1 után viszont fordulat állt a játékba, mert Nadal minden erejét mozgósította, és brékelt, amivel még jobban feltüzelte a közönséget, hiszen végre izgalmas lett az addig meglehetősen egyoldalú meccs. Mivel a saját szerváit is jól játszotta meg, így felzárkózott 4:3-ra. 4:4-re pedig úgy egyenlített, hogy a szerb nem túl jól sikerült lecsapására lecsapással válaszolt, és mivel a hálónál álló Djoković lábához ment a labda, a hálóba tolta. Ez volt az a pont, amikor alig lehetett bírni a szurkolókkal.

Djoković azonban nem zökkent ki a ritmusából, ha nem is könnyen, de elvette ellenfele adogatását, és az első meccslabdát értékesítette 40-30-nál, így 6:4-re az övé lett a második szett, egyben a meccs is, ami 104 perc alatt nyert meg. A szerb így életben tartotta nagy álmát, hogy olimpiai bajnok legyen, mert a kivételesen sikeres pályafutásából az olimpiai arany egyelőre még hiányzik, Szerbia pedig eleve 1-2 aranynál többet nem szokott szerezni.

És hogy miért hiányzik? 2008-ban épp Nadal búcsúztatta a pekingi elődöntőben, akkor legalább nyert egy bronzot. 2012-ben Andy Murray állította meg szintén az elődöntőben, akkor a másik emblematikus helyszínen, Wimbledonban volt a torna, a bronzzal sem tudott vigasztalódni. 2016-ban, Rióban az argentin Juan Martin del Potro verte meg az első fordulóban, aki később a döntőig jutott. Tokióban Zverevvel szemben maradt alul, majd a bronzmeccsen Busta ellen kapott ki.

A Párizsban legutóbb tavaly győztes Djokovicra a Köpfer (német)–Arnaldi (olasz) csata győztese vár a nyolcaddöntőben, Nadalnak párosban még van lehetősége, hogy éremmel távozzon az olimpiáról. Ahogy a spanyol sajtó nevezi a „Nadalcaraz” duó a holland párossal játszik.