Az edző, aki 12 év után vezetett kézilabdacsapatot magyarként a BL-ben

Csütörtök este véget ért a férfi kézilabda Bajnokok Ligája csoportköre, a Pick Szeged a hatodik helyen végzett, és ahogy tavaly, a nyolc közé jutásért ismét a Telekom Veszprém lesz az ellenfele. A meccs után Kárpáti Krisztián edzővel beszélgettünk, aki jövőre átadja a helyét a szegedi kispadon a svéd edződuónak, Michael Apelgrennek és a klublegenda Jonas Källmannak. Kárpáti is marad a klubnál, az akadémia szakmai igazgatója lesz, eredetileg is ennek a vezetését vállalta el 2022-ben. Szegedre egyébként 2020-ban érkezett utánpótlásedzőnek.

Először azt kérdeztük tőle, hogy érezte-e annak a súlyát, hogy tizenkét év és Mocsai Lajos után ő az első magyar edző, aki a BL-ben szereplő magyar férfi csapatot irányíthat.

„Mocsai Lajos után ebben a sportágban beállni egy sorba mindig jó és megtisztelő. Mivel egy edző mindig teherrel a vállán munkálkodik, nem kellett még arra is gondolnom, hogy megvédjem a mundér becsületét, van így is épp elég presszió. Nem volt bennem megfelelési kényszer, próbáltam arra törekedni, hogy a legjobb tudásom szerint végezzem a dolgom, és eközben még jól is érezzem magam. A vak is látja, hogy ez egy másik szint, mint ahol én eddig voltam, még ha a magyar korosztályos válogatottak vezetéséből ki is vettem a részem az elmúlt több mint tíz évben. Egy ilyen szerepvállalásban óhatatlanul benne van, hogy a magyar szakmára ráirányíthatom a figyelmet, mert itthon is vannak azért jó edzők. Ez egy visszautasíthatatlan projekt volt, szó szerint vissza nem térő lehetőség.”

Azt is hozzátette, hogy a 2008-as gazdasági válság hatására, amikor a spanyol kézilabda megroppant, a spanyol edzők szétáramlottak a világban, vitték a tudásukat, a magyarok háttérbe szorultak. Ezzel párhuzamosan a magyar bajnokság sokkal inkább nemzetközi jelleget öltött, a légiósok megváltoztatták a liga képét. Ekkor lett az a vélekedés, hogy a külföldi edző „szakmaibb”. Úgy látja, valóban sok újdonságot hoztak a spanyol edzők, nyitott szemmel járva ő maga is rengeteget tanult a hozzáállásukból, a gondolataikból, és a jelenlegi gondolkodására, stílusára is hatással voltak.

„Amikor Balatonfüredről eljöttem, az olyan váltás volt, mint mikor egy kis családi vállalkozásból egy multihoz kerülök. Egy kis családi manufaktúrának is megvannak a maga szépségei és persze a korlátai is. Szegeden nagyobb lehetőség és nagyobb teljesítménykényszer is van. Már akkor hallottam magam mögött, hogy Szegeden sose leszek felnőtt edző, míg Füreden ki van kövezve az út. Mégis azt gondoltam, a kockázat ellenére ez lehet a saját utam. Voltak olyan emberek Szegeden, akik a vezetőedzőt is látták bennem.

Mivel null kilométeres vagyok, éreztem, hogy vékony jégen járok, hiszen sztárok közé kellett bemennem az öltözőbe, és ott el kellett fogadtatnom magam. Volt benne rizikó, hogy egyszer csak azt mondják, ez a srác nem a mi szintünk, nekem nem fogja megmondani, mit csináljak a pályán.

A másik lehetőség az volt, hogy elérem: beállnak mellém. Azt hiszem, ez megtörtént. Ebben hasznomra vált a saját intuícióm, mivel édesapám, Miklós BEK-győztes kapus, valamit csak örököltem tőle. Amit eddig tanultam, abból igyekeztem összeollózni a legjobbakat, hogy ez az együttműködés sikeres legyen.”

Kárpáti szezonja nem indult könnyen, mert az előző évhez képest meggyengülő csapattal a PSG ellen kikaptak hazai pályán. Kielben jól tartották magukat, de akkor is vereség lett a vége. A harmadik meccs volt a fordulópont, amikor az Aalborgot megverték. Ha az a két pont nincs meg, utána pedig Norvégiában is elvéreznek, négy vereséggel nagyon rossz hangulat alakulhatott volna ki, amin kifejezetten nehéz lett volna változtatni. A 34–27-es siker a legjobbkor jött.

„Kiss Bence cégvezetőnek van egy találó mondása. Egy győzelem után egy napig minden rendben van. Ez utal arra, hogy bármekkora is a siker, akkor sem szabad az indokoltnál nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki.”

Utána nehéz perceket élt át a Kolstad ellen, súlyos vereségbe szaladtak bele, de Kielcében, a tavalyi BL-ezüstérmes ellen döntetleneztek. A lengyeleket itthon meg is verték, ezzel a többszörös BL-győztes és korábban a magyar válogatottat is irányító Talant Dujsebajevvel szemben meglehetősen pozitív a mérlege, hiszen még nem kapott ki ellene.

Úgy érzi, hogy november végére már el lehetett mondani a Szegedről, hogy ez már az ő csapata, megvannak azok a stílusjegyek, amiket szeretett volna. Azzal nem ért egyet, hogy edző nélkül, a múltból élve, az egyéni képességekkel is eljutottak volna oda, hogy továbbjussanak, még ha ez is sokszor felmerül különféle kontextusokban.

„Valamennyi játékossal leültem beszélgetni, mondják el a problémáikat, vélt vagy valós sérelmeiket. Nyugodtan megtehetik, mert jövőre már nem leszek itt, de ezt az évet csináljuk meg tisztességesen együtt. Sok minden kiderült az információáradatból, annak ellenére, hogy a spanyol válogatottal világbajnok Juan Carlos Pastor aprólékosan kidolgozta a taktikai részleteket. A kapcsolat az egy évtized alatt elfáradt, már felesleges arról beszélni, miért, tiszteletlen is lenne az elődömmel szemben. Az irányítók nálam kicsit szabadabbak, ez a szabadság rám egyébként is jellemző. A megszokott figurák mellett kialakítottunk új játékelemeket. Bánhidi Bence mellett sokat segített Dean Bombač, Mario Šoštarič és a rangidős Mikler Roland is. Ő olyan típus az öltözőben, aki nem szól gyakran, de ha igen, annak súlya van.

Elfogadták, hogy nem a túlélésről, hanem a máshogy csinálásról szól ez az év.

Feszültségek mindig vannak, mert egyszerre nem lehet mindenki a pályán, de már van egy arculatunk is. Van még bennünk tartalék, tudunk még meglepetéseket okozni” – mondta Kárpáti.

Arra is kíváncsiak voltunk, mekkora ugrás a BL szintje egy felnőtt szinten kezdő, negyvenéves edzőnek, mennyivel kell gyorsabban döntenie. Azt, hogy a játék sebessége egészen más, alapnak tekintette.

„Gyorsabban változik a játék dinamikája, a taktikai dolgoknál résen kell lenni, mikor mire, hogyan reagálunk. Mondok két példát. Az Aalborg ellen 13–8-ra vezettünk idegenben, a hatgólos előnyért támadtunk, az volt a fejemben, hogy időszerű lenne rotálni. Gondolkodtam, fent hagytam a legjobbakat, a félidőre már csak 16–14-re mentünk, és azok, akiket pihentetni akartam, még bent is maradtak a pályán. Zágrábban rotáltam, mínusz öt lett a félidő, és már nem tudtunk visszajönni a meccsbe a szünet után. Azt, hogy mi lett volna, ha másként döntök, sohasem tudjuk meg, ez nem az a játék, de elég két-három perc, hogy ezen a szinten valami szétessen. És ezt nem csak én élem át, nálam nagyobb, tapasztaltabb edzőkollégák is. Az összes BL-meccset végignéztem a csoportunkban, és azt láttam, náluk is előfordul, hogy nem válaszolnak, lefagynak valamitől. Michael Jordan mondta: mindenki arra emlékszik, hogy bedobta azt a hármast a meccs végén, pedig hány volt olyan, amit kihagyott.”

Eközben azt sem titkolta, nagy segítséget kap a játékosaitól. Mivel ezen a szinten nem játszott, egy támadásnak vagy védekezésnek a fejében nincs annyi változata, mint olykor egy játékosnak. Félméterekről, ütemekről, apró mozgásokról beszélünk, amikor már hirtelen egy másik játékhelyzet alakul ki. Bombačnak vagy Bánhidinek bizonyos dolgokban kikéri a véleményét, és adott esetben, ha egyetért vele, beleépíti a taktikába, hogy mennyi minden változhat egy nem várt mozdulattól.

„Ha a fejemben úgy áll össze, hogy van öt-hat variáció egy támadás lefolyásánál, ők hozzátesznek még kettőt. Tíz év múlva, már tapasztalt edzőként, remélem, a hetedik és nyolcadik opciót majd én tudom átadni egy fiatal, tehetséges játékosnak. De ebből az egy évből sok mindent el tudok vinni az akadémiára is, és előbb ott valósíthatom meg a tudástranszfert.”

Zárásnak azt kérdeztem, mit gondol a szezon hátralévő részéről. „A továbbjutás miatt már kihúzhatjuk magunkat, az elvárásoknak megfeleltünk, még ha volt is két bosszantó hazai vereségünk itthon. Ha az nincs, a Veszprémet el is kerülhettük volna, mert egy hellyel előbb végzünk, az ötödiken. Jobban szerettem volna, ha nem a Veszprém az ellenfelünk, de ha már így alakult, akkor állunk elébe. A nagy számok törvénye alapján, ha két csapat minél többet játszik egymással, akkor a kevésbé esélyesnek is nyílik esélye. Azon leszünk, hogy ezt az esélyt a szezon legfontosabb részében megragadjuk. Június kilencedike a születésnapom, de idén ez most másodlagos, mert akkor rendezik Kölnben a négyes döntőt, ahova jó lenne nem nézőként utazni.