Belemásztunk a japánok fejébe, ez volt a kulcs

„Ezek vagyunk mi”

– ezt az üzenetet küldte összekapaszkodva a magyar női kosárlabda-válogatott a pályáról a közönségnek a meccs végén. A csapatkapitányt, Dubei Debórát arra kértem a meccs után, hogy bővítse ki a mondatot, mire gondoltak. Magyarország a soproni olimpiai selejtezőben 81–75-re verte meg az előző olimpián döntős Japánt.

„Egy rendkívül összetartó, egymást támogató csapat vagyunk. Mindenre képesek vagyunk egymásért, ez a játék másként nem megy. A csapat nem csak az a 12 ember, aki a pályára mehet, hanem a stábtagok is. Ez a mi arcunk, amit a japánok ellen mutattunk. És ezek vagyunk mi, így, ezzel a csodálatos közönséggel, ezzel a szurkolással, ilyen utánozhatatlan hangulattal. És ilyen boldogsággal” – így egészítette ki a csatakiáltásukat.

A játékos 10 perc alatt összeszedett három személyi hibát, elismerte, hogy nem volt könnyű kitisztulnia a folytatásra, de igyekezett csak a feladatára összpontosítani, amikor visszament a pályára, hogy ugyanolyan agresszíven zavarja az ellenfelét, és ameddig csak lehet szívja a vérét. „Az volt a nehéz, hogy nem egyformán ítélték meg a helyzeteket a játékvezetők, de én nem akarom őket kritizálni, mert a játékosoknak kell alkalmazkodniuk. Az a legfontosabb, hogy ezzel a három hibával le is tudtam az egész hátralévő meccset.”

A 16 pontig jutó Dubei azt is kiemelte, hogy szerencséjük is, mert az ellenfél hármasai most nem estek be olyan számban, mint korábban, de ebben azért az ő feszes védekezésük is közrejátszott. A saját triplájáról, amivel a harmadik negyed legvégén öt pontra nőtt a különbség, nem tért ki külön, mert Juhász Dorkáét vagy Lelik Rékáét ugyanolyan fontosnak tartotta, az övé csak azért volt látványosabb, mert az az utolsó pillanatban ment be.

Úgy érzi, a szombati pihenő jókor jön, mert vannak már olyanok, akik többet játszottak, és mivel a spanyolok ellen élethalál meccsre számít, jól jön a feltöltődés. „Tudjuk, ha Kanada megveri Japánt, akkor számunkra nem lesz tét. De nem így nem készülünk. Magunkra figyelünk, mert tudunk még a péntekinél is jobban játszani. De az biztos, hogy a kezdésre oda kell figyelni, nem szabad megint tíznél is több pont előnyt adni. Az első negyed után már a helyükre kerültek a dolgok, de ne szépítsük, addig voltak hiányosságaink” – összegzett Dubei.

Juhász Dorka viccesen azzal kezdte, hogy szándékosan kezdtek gyengébben, majd miután rákapcsoltak, elvették a rivális önbizalmát, eközben az övék folyamatosan nőtt, és amikor átfordították az eredményt, az után az utolsó percekben bevitték a kegyelemdöfést.

„Kanada ellen is azt mondtam, hogy élvezzük, mosolyogjunk. A japánok elleni győzelem egy klasszikus csapatmunka volt. A kezdeti megilletődöttség után egyszerűen belemásztunk a fejükbe, nem tudtak olyan tisztám dobni, miközben pedig mi jól szedtük a lepattanókat. Aki a kispadról bejött, Dombai Réka vagy Horváth Bernadett, betalált kintről, ezzel a hármasokkal azoknak is önbizalmat és még több adrenalint adtak, akik ott voltak a pályán. Amikor ilyen a rotálás, abból csak jó jöhet ki. Tudtuk, hogy gyorsak, de felvettük a kesztyűt. Az külön öröm, hogy még a hármasom is pontos volt” – magyarázta a 11 pontos Juhász, aki az előző nyarat az amerikai bajnokságban töltötte.

A kapitány, Székely Norbert nyitógondolata az volt, hogy 40 ponttal vették ki a részüket azok a sikerből, akik a kispadról szálltak be. Míg a másik oldalon ugyanez a szám csak tizenegy volt. Mindez rávilágít a magyar keret mélységére is.

„Ilyen eszméletlen hangulatot én még nem tapasztaltam. Voltam már pár sporteseményen, láttam már néhány sportágban a magyar válogatottat játszani, de hogy az én csapatom kapjon ilyen szeretetet, ez valami egészen felemelő. Nagyon élveztük, köszönjük az élményt. Intenzitásban, sebességben, de futómennyiségben is felvettük a versenyt azzal a Japánnal, ami a világ egyik leggyorsabb csapata. Hogy egy nap alatt eljutottunk erre a szintre egy gyengébb meccs után, rendkívüli. Japánnal talán a legnehezebb felvenni a ritmust, és nekünk mégis sikerült. De ha erre képesek vagyunk, akkor még vannak távlatok előttünk.”

Azt is felvetettem neki, egyetért-e azzal, hogy az elmúlt 30 év legnagyobb győzelmét ünnepelhették. Erre úgy felelt, fontos mérföldkő volt, de az értékeléssel várni kell vasárnapig. A spanyol meccs után lehet csak erről beszélni. A Kanada–Japán találkozó 15 órakor kezdődik, míg a magyarok 17:30-tól játszanak az Eb-ezüstérmesek spanyolokkal, akik a tavalyi Eb-elődöntőben jobbak voltak.

„Nem akarom megkerülni a kérdést, mert az biztos, hogy ez a meccs sokáig el fog kísérni bennünket. Ez így is van rendjén. Egy kicsit nyilván szerencsés csillagzat alatt volt mindenki. Szombattól új fejezet kezdődik, semmi más nem izgat, minthogy a spanyolokat egy ponttal verjük meg, bár tagadhatatlan, hogy tudni fogjuk a másik meccs eredményét, amikor pályára lépünk.”

Nem árt még egyszer nyomatékosítani, ha Kanada megveri Japánt, a magyar válogatott 44 év után ismét ott lehet az olimpián. Eddig valamennyi nemzet három pontot gyűjtött, mindenkinek egy győzelme és egy veresége van. A nemzetközi szövetség (FIBA) eredetileg ezt a csoportot tartotta a legkiegyensúlyozottabbnak. Úgy tűnik, igazuk volt.