Kézi-Eb: Ugyanolyan szerényen megyünk tovább, ahogy eddig is tettük

Magyarország három győzelemmel nem csak megnyerte a csoportját a németországi kézilabda Európa-bajnokságon, hanem a középdöntőt is vezeti az Izland elleni nagy gólarányú, 33–25-ös győzelemmel. Vessünk egy pillantást arra, hol tartunk most, és honnan jön majd a csütörtöki folytatás, amikor a magyar csapat fél négytől játszik az osztrákokkal.

• 1. Magyarország 2 pont (+8), 2. Franciaország (+3) 2, 3. Ausztria 1, 3. Horvátország 1, 5. Németország 0 (-3), 6. Izland 0 (-8).

„Ugyanolyan szerényen megyünk tovább, ahogy eddig is tettük” – ez volt a nyitógondolata Ancsin Gábornak a történelmi győzelem után, mert a válogatott a múltban még soha nem tudta megnyerni az első három meccsét Európa-bajnokságon, ami a legnívósabb torna a sportágban.

Hozzátette, nem gyakran látni olyat, hogy minden egyes játékos minden idegszálával a meccsre koncentrál az elsőtől az utolsó támadásig. Ez a kedd este erről szólt. „Elképesztő, tényleg, elképesztő, nem tudok mást mondani. Bánhidi Bence minden csapatból hiányozna, és mégis tudta pótolni az, aki éppen ott volt a helyén védekezésben vagy támadásban. Ez az erőnk.”

A csapatkapitány, Lékai Máté szerint néhányszor a szerencse melléjük állt, volt olyan izlandi lövés, ami mindkét kapufát érintve nem ment be. De összességében az okos védekezéssel és az okos támadásokkal egyszerűen megbénították Izlandot.

Azt kérdeztem tőle, mennyi van még ebben a csapatban? „Ha tudnám, akkor Nostradamusnak hívnának, és nem Máténak. És az a legfontosabb, hogy ne kezdjük el a sztori továbbgondolását, hogy ezzel a játékkal hova tudunk jutni. Egyelőre csak annyi biztos: négy kőkemény meccs vár ránk, mindjárt az osztrákok ellen csütörtökön. A végsőkig küzdeni fogunk, a szívünket és a lelkünket is otthagyjuk a pályán. Tisztességesen felkészülünk belőlük, ahogy ez eddig jellemző volt ránk. Az lehet, hogy nem jön majd össze mindig, amit előzetesen eltervezünk, és ahogy most összejött. De hogy mindent kiadunk magunkból, abban biztosak lehet mindenki.”

Kölnben két meccset még nem tudott nyerni egymás után klubszinten a Veszprémmel, amikor a BL négyes döntőjében járt, most itt az esély a válogatottal. Azzal egyetértett, nem volt gyenge pontunk, és a kapuból is olyan teljesítmény jött, ami minden várakozást felülmúlt. Arra is kitértünk, hogy az Eb előtt azt mondta, az is egy forgatókönyv lehet az olimpiai részvételre – egyelőre még csak a selejtezőben biztos a csapat részvétele –, ha megnyerik az Eb-t, és innen jutnak ki. „Viccnek gondoltam, és hagyjuk is ezt, mert még négy meccs vár ránk” – mondta mosolyogva.

Rosta Miklós négy gólig jutott, de szerinte az volt a kulcs, hogy semmivel sem tudták megtörni őket az izlandiak, mindig volt válaszuk. „Talán négy éve, szintén Izland ellen, a malmői Eb-n volt ilyen karaktere a csapatnak, hogy bármit csinál az ellenfél, nem tud fogást találni rajtunk, a mi megoldásaink pedig sikerülnek. Több gólos sikert akartunk továbbvinni, ez a nyolc a várakozásainkat felülmúlta.”

A most bemutatkozó Imre Bence délután már nem tudott aludni a találkozó előtt, pedig szeretett volna, de a feszültség és a drukk erősebb volt benne. Máthé Dominik azt mondta neki közvetlenül a kezdő sípszó előtt, hogy nem ismerik őt, ezt pedig használja ki. Az izlandi kapusnak egy hetest lőtt eddig klubszinten, és őt egyébként sem videózták előre, még az sem biztos, hogy arra készültek, hogy ott lesz a csapatban. Imre apja egyébként az olimpiai ezüstérmes vívó, Géza, az anyja pedig a szintén olimpiai második Kökény Beatrix.

„Nem kell túlstresszelni, ez volt az utasítás, próbáltam betartani. Kellemes helyzet, amikor az első két lövés bemegy, de egyébként is azt éreztem, hogy egymás dolgaiból tudunk építkezni. A flow-hatás nem is jöhet össze másként. Ritkán nézem az arcokat, de tanácstalanoknak tűntek az izlandiak, az erőlködést láttam rajtuk, pedig ők hozzám képest a BL-ben és a Bundesligában edződnek. Hihetetlen érzés, hogy ilyen nagy sztárok csak keresik önmagukat, nálunk pedig mindenki mosolygott.

Úgy jöttem ki a második félidőre, hogy minden nulla, nem vezetünk, nem csináltam még semmit a 4 gól ellenére sem. Megnyertük a második félidőt is, ezt most természetesen megünnepeljük, szerzünk egy kis önbizalmat belőle, de a földön kell maradni, aztán persze igyekszünk a legvégsőkig eljutni.”

Az öt gólig jutó Szita Zoltán úgy gondolta, hogy 2021-ben, az egyiptomi vb-n volt hasonló állapotban a csapat. De a 2020-as Eb is egy jó példa, mert akkor is az újoncok szárnyaltak – ő is akkor mutatkozott be –, és vitték előre a csapatot.

„Még érzem magamban, hogy van bennem, és azt érzem, hogy a többiekben is. Ez pedig a csapatteljesítményre is pozitív hatással lesz. Amikor arról beszéltem, hogy mi csak csapatszinten tudunk nyerni, akkor erre gondoltam. Leírhatatlan az a plusz, ami jöhet Imre Bencétől, aki egy visszafutáskor labdát tud szerezni az egyébként villámgyors izlandiakkal szemben. Nem foglalkoztunk azzal, hogy történelmet írtunk, dolgozunk tovább, aztán hátha íródik tovább. Az osztrákok hasonló stílusúak, mint Izland, ez akár még jól is elsülhet.”

Palasics Kristóf nem számolta a védéseit, de azt azért tudta, hogy őt választották a meccs legjobbjának. Nem alaptalanul, mert tizenegyszer hatástalanított egy lövést, de amikor mellélőttek, abban is benne volt a szerepe, mert már annyira helyezni akarták, hogy nem találták el a kaput. 34 százalékos hatékonysággal zárt, de a meccs közben volt 40 felett is.

„Néztem a tekinteteket, nem sokszor adatik meg ilyen az embernek. Ez egy oda-vissza játék, ha gólt lőnek, akkor ők néznek rám. Nem tudom a pillanatot megragadni, hogy mikor láttam rajtuk a teljes elbizonytalanodást, de tagadhatatlan, hogy megtörtént, az sugárzott belőlük. Mi pedig extázisban voltunk, a szurkolóink mindent megtettek ezért.

Ezt az extázist tovább lehet vinni a középdöntőre, mert belülről, belőlünk jön, ami átragad a társakra”

– összegzett a Spanyolországban védő Palasics, aki csak azt sajnálja, hogy a spanyolokkal szemben nem mutathatja meg a tudását.