Azért dolgozunk, hogy egyszer végig versenyben maradjunk

A magyar férfi kézilabda-válogatott 2004 óta most először rajtolt két győzelemmel Európa-bajnokságon. Előbb Montenegrót kettő, majd vasárnap este a szerbeket egy góllal verte Chema Rodríguez csapata. A szerbek elleni nem egy tipikus egygólos meccs volt: 18–18 után fokozatosan léptek el a 9 gólig jutó Bánhidi Bence vezérletével a magyarok riválisuktól. 25–20-as vezetésnél ugyan volt egy kisebb hullámvölgy, és ha 28–25-nél az utolsó támadásokban taktikusabban játszik a társulat, nagyobb különbségű is lehetett volna a siker. A továbbjutás viszont már így is megvan, de ahogy a csapat egyik legfiatalabb tagja, Fazekas Gergő hétfőn felvázolta, nincs olyan játékos a keretben, aki ennyivel megelégedett volna.

„A továbbjutás fontos, ezért jöttünk, de két ponttal akarjuk elkezdni a középdöntőt. Nagy dolgokat szeretnénk még elérni, és nem megelégedni azzal, hogy bent vagyunk a legjobb tizenkettő közt” – mondta a lengyel Wisla Plock irányítója, aki a tavalyi vb-n sérülés miatt nem vehetett részt. Ez a szellemiség jellemzi az egész csapatot.

Kedd este Izland lesz az ellenfél. A csapatban vannak BL-győztes játékosok, Gisli Kristjansson és Omar Ingi Magnusson, de a játékuk kifejezetten döcögött a szerbek ellen, csak az utolsó pillanatban tudták kicsikarni a döntetlent. Montenegró az egyenlítésért támadott ellenük, ahogy a magyarokkal szemben is, de kivédekezték az utolsó támadást, és így nyertek. Ha Izland veszít, akkor minden esélyét elbukja, hogy ott lehessen egyáltalán az olimpiai selejtezőben, ezért a számukra hatalmas a tét a keddi müncheni meccsen.

„Lehet, hogy több izlandi szurkoló lesz a csarnokban, de a mi drukkereink buzdítása egészen biztosan eljut hozzánk. Élvezzük a helyzetet, hogy nem kell számolgatnunk a továbbjutásért. Számolgattunk már eleget.

Soha nem felejtem el a 2012-es olimpiai meccset, de szerintem az izlandi edző, Sigurdsson sem, mert az ő kihagyott hetese után kerülhettem egyáltalán helyzetbe, és szerencsére belőttem”

– ezek már Lékai Máté szavai voltak. Lékai azon a bizonyos londoni olimpiai negyeddöntőben a kétszeri hosszabbítás utolsó pillanatában lőtte be a győztes magyar gólt, amivel sikerült a legjobb négy közé jutás. Az volt a magyar kézilabda utolsó nagy sikere.

Az irányító elismerte, hogy a labdaeladásai jobban zavarják, mint a rossz lövései, mert az benne van a játékban, senki sem tudja hibátlanul célba venni a kaput. Neki volt egy emlékezetesen rossz lövése Montenegróval szemben, amikor a félpályáról kapura dobott – a kapus könnyen ártalmatlanította –, ahelyett, hogy ziccerig vitte volna a labdát. Péntek este már tudott ezen a jeleneten nevetni, pláne, mert a győzelem végül meglett a meccsen.

„Nem tudom, mi történt velem, serdülőben sem csináltam ilyet. Ha két vagy akár csak egy pont múlik rajta, akkor nagyon bosszantott volna, de szerencsére minden jó, ha a vége jó, nyertünk. Nem tudom megmagyarázni, mi történt velem, de ez egy Európa-bajnokság, itt bármi előfordulhat, ahogy ez az eset is rámutatott sajnos. A hibákat általában gyorsan le kell zárni, már meccs közben, és menni kell tovább.”

Lékainak ez lesz az utolsó Eb-je, 2026-ig már nem szeretne előretekinteni, de az olimpiát természetesen nagyon szeretné. Fokozatosan változott a szerepe, amióta 2011-ben először került be a válogatottba. „Viccelődünk persze, hogy ez már tök más kézilabda, mint akár csak tíz éve is. Az egyik csapattársam elnök lett azóta, egy másik elnökségi tag, a saját edzőnkkel egy csapatban játszottam valaha. Megpróbálom megmutatni, hogy még itt van a helyem. Kölnben amúgy sem sikerült egymás után két meccset nyernem, most remélem összejön a középdöntőben” – itt arra célzott, hogy a Veszprémmel a Bajnokok Ligája négyes döntőjében két győztes meccs kellett a végső sikerhez, de csak egy jött össze. A középdöntőben a németekkel biztosan, a franciákkal és a horvátokkal jó eséllyel összecsapnak, de a végső beosztás majd csak kedd este derül ki.

„Nem a múltban élni, hanem a jelennel kell foglalkozni” – Sipos Adrián így reagált arra, mennyire maradhatott benne a fejekben a két évvel ezelőtti Izland elleni meccs, amikor a budapesti Eb-n kikaptunk 31-30-ra, és a mieinknek véget is ért a torna, a hazai közönség nagy bánatára. Sipos játéka a két eddigi meccs alapján letisztult, egy kiállítása volt eddig a két meccsen, míg tavaly még a piros lapjaival viccelődtek a társai.

Most nemcsak a védelem központja, hanem egy új, támadó szerepkörben is bemutatkozott. Emberelőnyöknél ugyanis Chema leviszi a kapust, és így 7-5-ös játékhelyzet alakul ki, Siposra pedig egy ilyen variációban is fontos szerep hárul. Annál is inkább, mert nem kell külön cserélni őt egy támadás után, hanem csak vissza kell rohannia.

„Nem új ez a feladat, mert a német Melsungenben ugyanezt a játékot játszom, fekszik is nekem, szeretem is, szerencsére a válogatottban is jól működik, úgy érzem, bírom is.

A helyzetkihasználásomra igyekszem figyelni. A védekezésben fontos a kommunikáció, úgy érzem az összhang megfelelő Bánhidi Bencével, Ligetvári Patrikkal is. Csapatszinten kell erősebbnek lenni az ellenfeleinknél. Szoktam biztatni a többieket, akiknek esetleg megbicsaklott az önbizalmuk, mert pontosan tudom, mit jelent az, ha valaki kevesebbet játszik, volt benne részem. Most már tudjuk, hogy ez egy hosszú torna lesz, és mindenkire szükség van.”

Ancsin Gábortól azt kérdeztük, mi kell ahhoz, hogy három győzelemmel induljunk, ami még sosem sikerült az Eb-k történetében.

„Azon dolgozik az egész csapat, az egész stáb, hogy egyszer lehessen három győzelmünk zsinórban, és a hullámzás elkerülje a csapatot. Azon dolgozunk, hogy egyszer minden összejöjjön, hogy versenyképesek legyünk, és akár háromnál is több meccsre kitoljuk a győzelmi szériát, hogy ne mi legyünk azok, akik jól indulnak, aztán visszaesnek. Ehhez mindennek klappolnia kell, és úgy kell állniuk a csillagoknak is. De tudjuk, hogy alapvetően mi kellünk a nagy eredményhez.

Nem is folytatom, engedjük is el, mert most Izland a fontos, más nem is tölti ki a gondolatainkat. Abban bízom, hogy más a helyzet, máshogy érezzük magunkat, mint a tavalyi vb-n, más képet mutat a csapat. Remélem, ez a pályán is kijön belőlünk. Az izlandi klasszisok megtestesítik a mai modern kézilabdát, villámgyorsak, jól cseleznek, szóval borzasztó kemény meccs lesz” – vázolta Ancsin. Az első meccsről a másodikra érzékelhetően javult a csapatjátékunk, és reméli, még mindig vannak tartalékok.

„Hetven százalékon lehetek most ahhoz képest, mint amikor eljöttem a Plockból Szegedre – mondta Szita Zoltán. – Ettől még szívvel sok mindent pótolni lehet, és igyekszem a legtöbbet kihozni magamból. Hogy ez mire elég, majd kiderül. A szerbek ellen öt percet örültünk, néhányan talán tízet, de ezt egy ilyen sorozatterhelésnél az öltözőben kell hagyni. Nem könnyű elaludni egy ilyen meccs után, volt, aki hajnal négykor még ébren volt. Itt most még nem szól semmi az olimpiai selejtezőről, de kicsiben már lehet modellezni, mi vár majd ránk márciusban, ezért fontos a jó szereplés.

Összességében megkönnyíthetjük a dolgunkat azzal, ha Izlandot megverjük kedd este, mert akkor egy erős ellenfelet ejthetünk ki, akit már nem kaphatunk vissza.”