A nap, amikor Egerszegi Krisztina először nyűgözte le a világot

A bojkottal sújtott moszkvai és Los Angeles-i olimpiák után 1988-ban Szöulban újra valamennyi nemzet ott lehetett a versenyen, így különleges érdeklődéssel követte az eseményt az egész világ. A magyar szereplést is nagy várakozás övezte, különösen az úszókét. Darnyi Tamás akkor már évek óta verte a világot a maga számaiban, így az aranyérmeit biztosra vette szinte mindenki, a mellúszó Szabó József egy kisebb sérülés után ment az olimpiára, de ezt külföldön nem tudhatták, így őt is a favoritok közé sorolták.

A keletnémet Heike Friedrich a világ legnagyobb úszással foglalkozó szaklapjában 200 háton az akkor 14 éves Egerszegi Krisztina győzelmét jósolta, és a győztes időt is megtippelte: 2:09,50. Beírhatta volna első helyezettnek valamelyik keletnémet honfitársát is, de nem tette. Lehet, hogy szimplán udvariasságból jelölte meg a magyar gimnazistát, mindenesetre telibe találta az aranyérmest. A cikkét egyébként megmutatták Egerszeginek még a megnyitó előtt, aki örült neki, de úgy kommentálta, hogy ez az idő biztosan nem lesz elég az aranyhoz.

Itthon is nagy, de azért visszafogott várakozás előzte meg Egerszegi olimpiai szereplését – akkor már csaknem húsz éve nem szerzett magyar úszónő olimpiai érmet, és 1952 óta nem volt aranyérem.

Azért figyelhettek rá oda a szurkolók, mert rendkívüli tehetségét már 1986-ban igazolta, amikor a tizenkettedik születésnapján, a bukaresti IBV-n (ez a szocialista országok közkedvelt versenye volt), 400 méter vegyesen simán nyert a nála 3-4 évvel idősebbek közt, vagyis a leginkább kimerítő, embert próbáló távon nem volt ellenfele. Akkoriban a versenysúlya mindössze 37 kiló volt, így sokszor feltették neki a kérdést, hogy honnan jön ez a félelmetes energiája. A későbbi slágerszámában, 200 háton is nyert, 2:22,63-as idővel. Egy évvel később egy orlandói versenyről is aranyéremmel a nyakában jött haza, 2:11,86-os idővel, országos csúccsal. 15 hónap alatt 11 másodpercet javított a rekordján, ami szinte felfoghatatlan fejlődési ütem.

Ez is kiváltotta a sportvilág csodálatát, de az úszása stílusa is. Az 1976-os olimpiai bajnok amerikai John Naber akkor látta először, és valósággal halmozta a dicséreteit. „A vízfekvése tökéletes, hozzá fogható tehetséget még nem láttam. Úgy úszik, hogy nem is vet hullámokat. Élmény nézni!” – állapította meg.

A kétszáz hát döntőjét azonban megelőzte a 100 méteres táv, aminek éppen ma 35 éve volt az olimpiai döntője. Ide Egerszegi a hármas pályán került be, tehát a harmadik legjobb selejtezőbeli idővel (akkor még csak egyszer kellett úszni a döntőért, nem kétszer, mint mostanában). Naber 1988-ban az NBC amerikai tévé szakkommentátora volt az olimpián, és alig várta, hogy közvetíthesse a 100 méteres döntőt. Az amerikaiaknak Betsy Mitchell volt a fontos, hogy meg tudja-e szorítani a keletnémet favoritot, Kristin Ottót.

A közvetítésben Egerszegi neve mellett állandó jelzőként hangzott el újra és újra, hogy mindössze 14 éves; négyszer említették meg szűk két perc alatt a korát. A verseny a videón 5:34-nél kezdődik:

Egerszegitől itthon ebben a számban az volt az elvárás, hogy jusson be a döntőbe, annál bármi több már csak ráadás lenne. A ráadás sikerült: második lett. A robusztus, igazi sprinteralkat Kristin Otto megelőzésére nem volt esélye, de a szintén keletnémet Cornelia Sirchet egy századdal megelőzte, mert az utolsó métereken gyorsabb volt. Az időeredménye 1:01,56 volt, amivel több mint egy másodpercet faragott az akkor érvényben lévő és egyébként saját nevéhez fűződő országos csúcson (1:02,75).

Az akkor 166 centis, 46 kilós versenyző azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy Darnyi Tamás a példaképe, az olimpiai faluban sok időt töltenek együtt, és azt mondta neki, hogy ne izguljon, így hát nem izgult.

Egerszegi 14 kilométert úszott naponta, ha jönnek a versenyek, akkor csökkentenek ezen a brutális adagon – mondta. Szöulban az úszócsapat tini tagjaival, Csabai Judittal és Csépe Gabriellával jártak együtt edzeni a szeptemberi kánikulában. A Csamszil uszoda az olimpia falu szomszédságában volt, tetszett nekik a létesítmény, kifogástalannak nevezték a körülményeket.

Már akkor azt emlegette a világsajtó, hogy valószínűleg ő lesz az egész olimpia legfiatalabb érmes versenyzője, és ezzel a második hellyel egyúttal 200 háton is bejelentkezett az esélyesek közé. Négy nap múlva a hosszabbik távon tökéletes versenyzéssel lett aranyérmes. A harmadik hosszon lehagyta az NDK-s vetélytársakat (Kathrin Zimmemannt és Sirchet), a negyedik 50 méteren pedig nemcsak megtartotta, de még növelni is tudta az előnyét. Végül 2:09,29-cel csapott a célba.

„Hamarabb lettem olimpiai bajnok, mint hogy kimondhattam volna: olimpiai bajnok szeretnék lenni. Minden olyan gyorsan történt. Talán egyetlen pillanat volt, amikor gondoltam az aranyéremre. Amikor párhuzamot vontam, hogy milyen szép is lenne, ha megint egy helyet tudnék javítani kétszázon, ahogy százon történt” – idézte fel az Index olimpiai sorozatában.

Egerszegi nővére, a másfél évvel idősebb Klára elevenítette fel a kezdeteket, aki akkorra már felhagyott a sportággal: „Én úsztam, Kriszti sportgimnasztikázott. Aztán rendszeressé váltak a balhék. Toporzékolt. Miért nem úszhat ő is? Meguntuk a hisztizését, és elvittem egy edzésre. Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobb nálam. Bevallom, mégsem láttam benne azt a tehetséget, azt a kitűnő úszót, aki most az olimpián versenyzett.”

Egerszegit Kis Miklós tanította úszni, aki pár hét után már alig tudta utolérni a vízben. Az első versenyét csak azért nem nyerte meg, mert a Kőér utcában 33 méteres medencében gyakoroltak, nem szokott hozzá az 50-es medencéhez, és 33 méter után kihúzódott a kötelekhez, a többiek pedig ezt kihasználva elhúztak mellette. Későbbi edzője, Turi György azt emelte ki, hogy amikor nyolcéves korában hozzá került, pici volt, törékeny és csendes. Később is ugyanilyen volt, de mindez óriási akaraterővel párosult. „Magas a vízfekvése, rendkívül laza az izomzata, a gyorsúszó kartempóval megegyező erejű víz alatti karmunkára képes. A saját testsúlyához képest nagyobb a relatív tolóereje, mint ellenfeleié” – hangzott a szakmai elemzés.

Az úszópápa Széchy Tamás sem fukarkodott a jelzőkkel, azt mondta, életében nem látott még ekkora tehetséget. Egerszegi edzője aztán Kiss László lett, akinek az egyik módszere az volt arra, hogy megőrizze a szép úszóstílusát, hogy egy üres májkrémes dobozt rakott Egerszegi homlokára, és azt kellett átvinnie a medence egyik partjáról a másikra.

„Ez a kislány adta vissza edzői hitemet abban, hogy tisztességes eszközökkel, kizárólag sportmunkával is lehet valakiből világklasszis úszót nevelni”

– összegzett Kiss László.

Az a kép, amikor a kislány Egerszegi a tagbaszakadt Sirch mellett áll a dobogó tetején, mindennél többet elárul a női úszás akkori világáról. Az NDK úszónőit már az 1976-os olimpián erős doppinggyanú övezte, miután a médiának feltűnt, mennyire férfias a hangjuk. Erre az volt a cinikus válasz, hogy ők úszni jöttek, nem énekelni.

Hazatérése után az egész ország ünnepelte Egerszegit, ő pedig beült az iskolapadba, hiszen akkor már a Vörösmarty Gimnázium I/E osztályos tanulójaként ment az olimpiára. Osztálytársai készítettek neki műanyagból egy egeret, a becenevére, Egérre célozva. Amikor némi késéssel elkezdte az iskolát, a társai közül csak Buth Zsuzsát ismerte, mert vele együtt úszott. De a többiek is nagyon segítőkészek voltak, hogy pótolja a leckéket és a lemaradását. „Szerény és rokonszenves” – jellemezték az osztálytársai.

„Sajnos nyolcadikban három hármasom volt. Matematikából, kémiából és fizikából. Felvettek a Vörösmarty Gimnáziumba, remélem, ott sikeresebb leszek, szeretnék jól tanulni. Az úszás és iskola mellett nincs időm semmire, de ha mindkét helyen elégedettek velem, akkor minden jó” – idézte Egerszegi szavait a Népsport.

A sikerszéria pedig folytatódott, 1989-ben Európa-bajnok lett mindkét hátúszó távon, 1991-ben pedig világbajnok. Még 17 éves sem volt, amikor már mindent megnyert, amit ebben a sportágban meg lehet. 1991-ben úszta legendás, 17 éven át élő világcsúcsát 200 háton (2:06,62), amit csak a hírhedt szuperdresszben tudott megdönteni Kirsty Coventry. Ezzel az idővel egyébként még a két évvel ezelőtti tokiói olimpián is be lehetett volna kerülni a döntőbe.

Az úszónő 1992-ben ért a csúcsra, akkor három arannyal zárta az olimpiát: 400 vegyesen is győzött a 100 és 200 hát mellett. 1994-ben hullámvölgybe került, a kínai úszók váratlan előretörése megviselte, de nem adta fel, és 1996-ban, Atlantában ötödik egyéni aranyérmével búcsúzott, 22 évesen zárva le a pályafutását.

Ma már háromgyerekes családanya, aki a szövetség által indított úszóprogramban is szerepet vállal, és járja az országot, figyeli az edzők munkáját, mert szeretne visszaadni valamit a sportágának, aminek az élő legendája.