Negyvenkét pokolian nehéz kilométer a budapesti panorámakörúton
2023. augusztus 27. – 13:58
Az ugandai Victor Kiplangat 2 óra 8 perc 53 másodperces idővel nyerte a férfi maratonfutást a budapesti atlétikai világbajnokságon. Magyarországon még sosem futottak ilyen gyors maratont, pedig a hőség alaposan lerontotta az eredményeket. Szemerei Levente az első olyan magyar férfi, aki vb-mezőnyben futhatott, és a vártnál jobban szerepelve a 40. lett, egyéni legjobbjától alig elmaradva, 2:17:20-szal ért célba. A maraton önmagában nehéz műfaj, de a meleg még kegyetlenebbé tette, sokan fel is adták küzdelmet.
A maratonfutás világrekordját a Eliud Kipchoge tartja 2 óra 1 perc 9 másodperces eredménnyel, a második leggyorsabb ember is egy kenyai, Kelvin Kiptumnak csak 16 másodperccel kellett több a 42,195 kilométer lefutásához. Őket viszont hiába kerestük volna a mezőnyben. A világbajnokság nem mindenki számára vonzó, a nagy pénzdíjakat nem itt osztják, és a nyári hőség sem alkalmas arra, hogy jó eredmények szülessenek. Kiemelkedő képességű futók azért így is ott álltak a rajtvonalon.
Az atlétikai világbajnokságok utcai versenyei a leginkább alkalmasak arra, hogy a közvetítéseik országimázskampányként is felfoghatóak legyenek. Nem véletlen, hogy a gyaloglás és maraton Budapest világörökségi területeit fűzte fel. A rajt és a cél a Hősök terén volt, a futók az Andrássy úton és a Lánchídon át jutottak Budára, ahol az Alagút után a Várkert Bazárt is megkerülték. Összesen négyszer.
A jól fizető maratonokat általában tavasszal és ősszel rendezik, és a profik ritkán vállalnak be egy éven belül kettőnél több versenyt. A maraton olyan nagy igénybevételt jelent a szervezetnek, hogy sok időnek kell eltelni egy verseny után, hogy újra lehessen rendesen terhelni a sportolókat. Egy nyár végi maraton az jelentheti, hogy másikat már nem tudnak bevállalni, így a legnagyobb nevek sokszor ezért is kerülik el a vb-t.
A budapesti vb-re összesen 85 futó nevezett. A 42 kilométeres táv hagyományosan a kelet-afrikai futók terepe, általában Kenya és Etiópia különvetélkedése szokott lenni, de egyre inkább felnő melléjük Uganda, ami már olimpiai bajnokot is adott. Japánban is nagy hagyománya van a maratonnak, rengeteg erős atlétájuk van, de olyan országok is hirtelen esélyessé váltak, amelyek afrikai futókat honosítottak. Például Izrael is egyre eredményesebb.
A budapesti világbajnokságon a nőknél etióp győzelem született, és a férfiaknál is Etiópia érkezett a legerősebb csapattal. A címvédő Tamirat Tola most is favoritnak tűnt, és remek segítőkre számíthatott, például Leul Gebresilase 2 óra 4 perces maratont is futott már, és másik két társuk sem sokkal maradt el tőlük.
A rajt után a mezőny legrutinosabb tagja, a mongol Ser-Od Bat-Ochir ment az élre, három percen belüli kilométerrel kezdett, és nagyon elszántnak tűnt, persze valószínűleg ő is tisztában volt vele, hogy jó esetben csak előremenekülésről lehet szó. A mongolnak már a 30-ba kerülés is nagy eredmény lehetett volna. A 41 éves futó egyedülálló sorozatot tudhat maga mögött, ez volt a 11. világbajnoki maraton, amin elindult. A célba érés ezúttal nem sikerült neki, megsínylette az erős kezdést, 12 kilométer után a combját tapogatva kiállt.
A mezőnyt a kelet-afrikaiak uralták, néha becsúszott egy-egy erősebb kilométer, de moderált volt összességében a tempó, még 25 kilométernél is 32-en alkották az élbolyt. Köztük még néhány európai is megragadt, például a norvég Sondre Norstad Moen és az Európa-bajnok olasz Daniele Meucci,
A kutatások szerint a maratonfutáshoz ideális időjárás valahol 5 Celsius fok körül van, ez az a helyzet, amikor elfogadható a vízveszteség és nem is melegednek túl a futók. A 30 fokos meleg általában mindenkit óvatossá tesz, a túl gyors tempó korai fejre állást eredményezhet, ezért futnak ritkán nagy időket a vb-ken vagy olimpiákon.
Szemerei Levente, aki idén megnyerte az országos bajnokságot, a mezőny egyik leggyengébb nevezési idejével vágott neki a távnak, de rendesen felülírta azt, amit ki lehetett olvasni a rajtlistából. Az utcai futásra nem túl régen átváltó atléta tavasszal futott 2:16:-35-ös egyéni csúcsot, amitől nem sokkal maradt csak el, és végül a 40. lett.
„Itt nekem a 85 indulóból körülbelül a 83. időm volt. Utolsók között kellene lennem.. Tegnap azt beszéltük az edzőmmel, hogy 2 óra 19, 2 óra 20-as időt lőjük be. Az egy biztonsági futás lehet, de a női maratonfutást nézve az látszott, hogy akik okosan kezdtek, még azok is elfáradtak a hőség miatt a végére. Nekik persze 20 perccel tovább tart a verseny. Végül fél perccel gyorsabban kezdtem az első öt kilométert, mint elterveztem, és onnan már nem volt visszaút, sokat kellett volna visszalassítani. Ekkor már úgy voltam, hogy megpróbálkozom az egyéni csúcsommal, valahogy majd célba érek. Az én pályafutásom alatt csak egyszer lesz ilyen lehetőségem” – mondta Szemerei a befutója után.
A hőség sokakat kikészített, hiába volt rengeteg lehetőség a frissítésre, olyan körülmények uralkodtak, amelyben nem lehetett elég folyadékot bevinni, és a hűtés is megoldhatatlan feladat volt. A 85 indulóból végül csak 60-an tudták befejezni a versenyt. A görcsöket kapó, túlhevülő, kiszáradó atléták szenvedéseit a célban lévő orvosi stáb próbálta enyhíteni. Szemerei Leventét is le kellett hűteni. A magyar futó egyébként saját kezűleg alakította át atlétatrikóját, jó nagy lukakat vágott bele a jobb szellőzés érdekében.
Hogy milyen kíméletlen tud lenni egy maraton, arra talán Leul Gebresilase esete mutatott rá. Az etióp futó két kilométerrel a cél előtt még második volt, az izraeli Maru Teferi félperces hátrányban haladt mögötte ekkor. Egy kilométernél még mindig húsz másodperc volt a különbség, de az etióp a végén szinte már csak vonszolni tudta magát, és a céltól 50 méterre el is veszítette a második helyet. A befutója után azonnal elesett, és csak hosszas ápolás után tudta összeszedni magát. Később azt mondta, hogy az etiópiai télből érkezve nagyon nehéz volt hozzászoknia a meleghez. A címvédő Tola még rosszabbul járt, gyomorproblémájával nem tudott mit kezdeni, végül 38 kilométer után kiállt, hiába volt a legjobb tízben még.
Az ugandai Victor Kiplangat nyert már Nemzetközösségi Játékokat is, de korántsem ő volt a világbajnokság legnagyobb favoritja. Harminc kilométer után viszont már egyértelműen ő irányította a versenyt, néhány ritmusváltás után felőrölte az ellenfeleit, és az utolsó két kilométeren már csak egyedül futott. 2:08:53-mal ért célba, 19 másodperccel megverve az izraeliként induló Maru Teferit. Magyarországon még nem futottak ilyen erős időt, igaz, nem is nagyon volt olyan verseny az elmúlt 25 évben, ami miatt idejöttek volna a legjobbak.
„Ez volt az álmom, és végre valóra vált. Tavaly én voltam a Nemzetközösségi Játékok bajnoka, és ez arra sarkallt, hogy idén világbajnoknak kell lennem. Imádságom most meghallgatásra talált, és remélhetőleg jövőre Párizsban én is olimpiai bajnok leszek. Nehéz volt ma, mert nagyon meleg volt, de jól éreztem magam, jól felkészültem erre az időjárásra.. Ez egy álom és egy küldetés volt, és ma teljesítettem. Amikor elértem a 30 kilométert, erősnek éreztem magam, és úgy döntöttem, megnyomom. Nagy energiám volt, és ez lehetővé tette, hogy elmenjek. Aztán 35 kilométernél újra lendületet kaptam. Ez is volt az eredeti tervem, és sikerült is. A tempó nagy volt, de többet kellett beleadnom. Nehéz volt, de mindig úgy éreztem, hogy nálam van az erő. Tudom, hogy az etióp közel volt, de biztos voltam benne, hogy ez az én napom. Ez az én boldog pillanatom. Isten adott nekem rugókat és lehetőség, és most világbajnok vagyok” – nyilatkozta a győztes Kiplangat.