Kevésen múlt a világcsúcs, Duplantis egyszemélyes show-t csinált a rúdugrásból

Armand (Mondo) Duplantis a rúdugrás királya. A mezőnyben még tinédzserként feltűnő versenyző magabiztossága és rekordjai miatt sokak bálványa lett, és jelenleg ő az atlétika egyik arca is.

A gyerekkora óta ugró atléta 2020 óta hatszor javította meg a világcsúcsot, bőven hat méter feletti eredményre is képes, 622 centit is ugrott már, és az elmúlt négy évben szinte verhetetlen. A 2019-es világbajnoki döntőben egy rendkívül izgalmas verseny végén ezüstérmes lett, és azóta csak háromszor veszített. Igaz, utoljára pont a világbajnokság előtt, bő egy hónappal ezelőtt csak negyedik lett a monacói Gyémánt Ligán. Akkor azt mondta, a technikája rendben volt, fizikai hiányosságai miatt jutott csak 572 centiméterig, ami az ő esetében nevetséges magasság. Ez az a botlás, ami miatt egy kicsit is izgalommal lehetett várni a rúdugrás vb-döntőjét.

Duplantis a selejtezőn könnyedén túljutott, az 535 centis magasságot kihagyta, majd az 555-öt, 570-et és az 575-öt is elsőre átugrotta. Azt nyilatkozta, hogy nem akart túl sok energiát pazarolni, és jó formában érkezik a döntőre. Elsődleges célja az aranyérem megszerzése, de szerinte minden adott egy igazán nagy ugrásra is. Az ő mércéjével mérve ez a hat méter feletti eredmény.

Hogy mekkora sztár a svéd-amerikai ugró, az már a bemutatásnál kiderült, övé lett a legnagyobb taps- és hangorkán. Tőle egy kicsit szokatlan módon már a kezdőmagasságon beszállt, az 555-ös magasságot alaposan túlszárnyalta. Másoknak sem volt akadály még ez a szint, mind a tizenkét ellenfele átvitte azt.

Duplantis ezután fölénye tudatában kezdett taktikázni, kihagyta az 575-ös magasságot, az 585-öt megint simán átvitte, az 590-et hagyta, és 595-nél tért vissza. Természetesen azt is átvitte. Eközben fogytak az ellenfelei, csak a Fülöp-szigeteki Ernest John Obiena, az ausztrál Kurtis Marschall, az amerikai Christopher Nilsen és a francia Thibaut Collett maradt már csak versenyben. Sejthető volt, hogy hat méteren a legtöbben el fognak vérezni, hiszen csak Nilsennek és Obienának volt korábban hatméteres eredménye.

A svéd ugrónak a hat méter sem jelentett nehézséget, azt is csont nélkül vitte, míg a többiek mind rontottak az első kísérletüknél. A másodikra Obiena átvitte, amivel beállította saját csúcsát és az Ázsia-rekordot. A Fülöp-szigeteki ezután pszichológiai hadviseléssel próbálkozott, miután sikertelenül ugrott elsőre 605-re, emeltetett és a 610-re ment rá. Elsőre ott is hibázott, Duplantist pedig nem tudta zavarba hozni, a svéd elsőre jutott át a 610-en.

Obiena aztán kétszer is hibázott 610-en, amivel Duplantis már megszerezte a világbajnoki címet, már csak az maradt kérdés, hogy végül milyen magassággal fejezi be, rámegy-e a világrekordra.

Ráment. Egy centivel az érvényben lévő csúcs fölé, 623 centiméterre emeltetett. Az első kísérlete nem volt túl jó, ám a második már nagyon ígéretes volt, már túl volt a lécen, amikor mellkasával lehúzta azt. A harmadik ugrása talán még jobb volt, úgy tűnt, hogy csak megremeg a léc, amikor combjával érintette, de végül leesett, maradt a 610-es eredménye. Ezzel második világbajnoki címét szerezte.

A harmadik helyen holtverseny volt, Marshall és Nilsen is azonos számú kísérlettel jutott 595-ig.

Eredmények:
1. Armand Duplantis (Svédország) 610 centiméter
2. Ernest John Obiene (Fülöp-szigetek) 600 centiméter
3. Kurtis Marshall (Ausztrália) és Christopher Nilsen (Egyesült Államok) 595 centiméter