Egy percen belül kétszer fakadt sírva a sprinter, először bánatában, aztán örömében

Ewa Swoboda néhány perc alatt igazi érzelmi hullámvasutat élt meg az atlétikai világbajnokságon, abban a tudatban jött le a 100 méteres síkfutás elődöntője után a pályáról, hogy nem jutott be a döntőbe. Már az öltöző felé tartott, amikor közölték vele, hogy mégis futhat.

A 60 méteren fedett pályás Európa-bajnok sprinter a korábbi három világbajnokságán csak az elődöntőig jutott száz méteren, és most úgy érezte, eljött az ideje, hogy egy szűkebb körbe lépjen be. A három nyolcfős elődöntőből futamonként a két leggyorsabb automatikusan döntős volt, két helyet pedig idővel lehetett megszerezni.

Swoboda az első futamban indult, ahol 11,01-es idővel harmadik lett, így már csak abban bízhatott, hogy a másik két elődöntőben legfeljebb csak egy valaki lesz nála gyorsabb. A második futam erősebb volt, mint az övé, a harmadik Sha'Carri Richardson 10,84-et futott. A harmadik futamban a brit Dina Asher-Smith századra ugyanannyit futott, mint Swoboda, de a mérés szerint egyetlen ezredmásodperccel gyorsabb volt, mint a lengyel, ezért először az volt a hivatalos közlés, hogy Swoboda kiesett.

A lengyel futónő ezek után kijött a pályáról, és nyilatkozatokat kezdett adni, miután a nagyobb tévétársaságokat letudta, kijött az úgynevezett vegyes zónába, ahol több tucatnyi lengyel sajtós várta. A síró futónő először nem akart nyilatkozatot adni, el akart sétálni mellettük – már vasárnap az előfutamok után is nagyon morcosan viselkedett velük – , de aztán addig kérlelték, hogy belekezdett. Eközben Atlétikai Világszövetség egy technikai delegátusa is parancsolóan rászólt, hogy jöjjön oda hozzá. A lengyel azt hitte, hogy pont a nyilatkozatra utasítja, de végül csak odament. Ekkor mondta el neki a technikai delegátus tagja, hogy mivel Budapesten nem nyolc, hanem kilenc pálya van, ő is futhat a döntőben. Ekkor fakadt sírva másodjára Swoboda, a hírt közlő nyakába borult, és még nyilatkoznia sem kellett ezután a szabályok szerint.