Ronaldo és Benzema a felfoghatatlanul sok pénzt választotta, Messi nem

Vasárnap jelentette be a Real Madrid, hogy a klub egyik gigasztárja, a francia Karim Benzema távozik a csapattól. A spanyoloknál 14 szezont lehúzó csatár ötször nyerte meg a legrangosabb trófeát, a Bajnokok Ligáját. Kedden az is hivatalos lett, hogy a szaúdi bajnokságban, az al-Ittihadnál folytatja, évi 200 millió euróért, vagyis a keresete pontosan annyi lesz, mint a télen leigazolt Cristiano Ronaldónak az al-Nasszr csapatában. Viszonyításul: Benzema 24 millió euró körül kapott Madridban, ennek kilencszeresére számíthat most, egy összehasonlíthatatlanul gyengébb bajnokság összehasonlíthatatlanul gyengébb csapatánál. Vagyis az aktív karrierje utolsó éveiben keres a legjobban.

Lionel Messit is csábították a szaúdiak, és az argentin el is ismerte, hogy ha a pénz számított volna neki, akkor ő is ott köt ki – de végül az döntött, hogy a családja jobban fogja magát érezni Miamiban, ezért Beckham csapatában játszik még egy vagy két évet. (Messi amúgy már öt éve is arról beszélt, hogy Miami egy reális opció lehet az utolsó éveire.)

C. Ronaldo zajosan és nem éppen békés körülmények között köszönt el a Manchester Unitedtől, Benzema a legnagyobb nyugalomban és megbecsülésben, 2022-ben az Aranylabdával koronázta meg pályafutását. A PSG-nél boldogtalan Messit próbálta visszaédesgetni a Barcelona, Laporta elnök és Xavi edző is mindent megtettek, hogy újra náluk játsszon, de ő a világbajnoki címmel a zsebében, a 36. évének küszöbén már nem vágyott a spanyol ligára. Azt pedig különösen nem szerette volna, hogy a csapattársak bérét csökkenteni kelljen csak azért, hogy őt át tudják igazolni. Amerikában azért nem olyan a tempó, nem olyan kemények a védők, így Pelé és Beckenbauer után a sportág újabb ikonja gondolta úgy, hogy szívesen kipróbálná magát az utolsó aktív éveiben az amerikai bajnokságban.

Az arab térség országai 2010 óta csábítják a legnagyobb klasszisokat is, de nagyon sokan nemet tudtak mondani a pénzre. Visszanéztük az Aranylabda-szavazás dobogósait 2000-től, hogy a pályafutásuk alkonyát hol töltötték, vagy éppen töltik.

A 2000-ben aranylabdás Luis Figo 37 évesen az Interben fejezte be. Az ő nagy figyelmet kapó klubváltása 2000-es volt, amikor a Barcelonától az ősrivális Real Madridba igazolt, akkor a feldühödött szurkolók disznófejet dobtak a pályára. Figónál mindenesetre fel sem merült, hogy ne egy topcsapatnál akassza szögre a stoplist.

Zinedine Zidane-nak 2006-ban, az emlékezetes kiállításával végződő világbajnoki döntő volt az utolsó fellépése, 34 évesen befejezte, nem szerette volna, ha további csorba esik a nimbuszán. Andrij Sevcsenko 2012-ben intett búcsút a futballnak, visszament nevelőklubjába, a Dinamo Kijevbe, hogy már leketyegőben is visszaadjon annak a közegnek, ahol felnőtt, és ahol útjára indították páratlanul sikeres karrierjét.

A legnagyobb sztárok közül a spanyol Raúl volt az első, aki 2012-ben elfogadta a katari Al-Sadd ajánlatát, de két szezon után a New York Cosmosban hagyta abba 2015-ben, 38 évesen. Xavi ugyanennél a katari klubnál fejezte be, 2015-ben igazolt oda, egy győztes BL-döntő után. Négy év futball után az edzői karrierjét is ott kezdte el, onnan ment aztán a Barcelonához.

Roberto Carlos a Real után előbb Törökország (Fenerbahce) felé vette az irányt, onnan ment Brazíliába, majd a dagesztáni Anzsi Mahacskalában tűnt fel (2011-12), és lett Dzsudzsák Balázs klubtársa. Miután testközelből élte át az orosz drukkerek rasszista megnyilvánulásait, próbálta lezárni a karrierjét, de a klub csődbe ment. Úgy tűnt 2012-ben, hogy nem játszik több meccset, de az indiai Delhi Dinamóban játékosedzőként még háromszor pályára lépett 2014-ben.

A cseh Pavel Nedved a Juventusból vonult vissza, és lett a klub igazgatója. Ugyanezt a pályát futotta be Paolo Maldini, aki szinte példátlan módon a topfutballban, az egész karrierjét a Milanban töltötte, és 647 meccs után 2009-ben köszönt el. (A napokban pedig megvált a sportigazgatói állásától is, ahová az aktív játékosévek után ült át.)

Háromszor jutott el kapus az Aranylabda képzeletbeli dobogójára. Oliver Kahn a Bayern Münchenben fejezte be. Manuel Neuer sérülése miatt az előző fél évet kihagyta, nem valószínű, hogy az arab mogulok nála célba érnének. Az olasz Gianluigi Buffon a PSG érintésével abba a Parmába ment vissza, ahonnan indult, és ugyan már 45 éves, de még mindig ott áll a másodosztályú csapat kapujában.

Deco, Ronaldo és Roaldinho, mindannyian szülőhazájukban, Brazíliában játszották utolsó meccseiket. Kaká viszont az USA-t választotta a levezetés ideális helyszínének, három szezont húzott le az Orlando színeiben. A világbajnok francia Thierry Henry, illetve a két angol középpályás klasszis, Frank Lampard és Steven Gerrard is Amerikában zárta le a pályafutását, ők egyaránt egy-egy évet töltöttek el az ottani bajnokságban, az MLS-ben.

A japán vonalra két spanyol, Fernando Torres és Andres Iniesta lépett, utóbbi, a 2010-es vb-finálé egyetlen góljának szerzője a napokban érezte úgy, 39 évesen, hogy többet már nem bír. Öt évet húzott le Japánban, míg Torres csak egy szezonra rándult át Ázsiába. A 2006-ban aranylabdás Fabio Cannavaro az Emirátusokban töltötte az utolsó szezonját, az al-Ahli játékosa lett.

Frank Ribery a Bayernből az olasz Fiorentinához igazolt 2017-ben, de még érzett magában annyi erőt, hogy az újonc Salernitana ajánlatát elfogadva utolsó szezonjában is topligában játsszon. 2022-ben, 39 évesen hagyott fel a futballal.

A horvát Luka Modrić 2018-ban 10 évnyi Ronaldo-Messi győzelmi sorozatot szakított meg a maga Aranylabdájával – ez öt éve volt, ma már 37 éves, de egyelőre bírja a gyűrődést, és a Real Madrid jövőre is számol vele. A habitusát ismerve meglepő lenne, ha vonzónak találná a szaúdi milliókat.