Suhajda Szilárd az utolsó interjújában arról beszélt, az Everest meghódítása lehet a karrierje csúcsa

Palack nélkül és egyedül még ma is ugyanolyan nehéz feljutni a Mount Everestre, mint évtizedekkel ezelőtt, ezért választotta ezt az utat, mondta utolsó interjújában Suhajda Szilárd, amit a Mount Everest-i csúcstámadása előtt adott, és ami május 22-én jelent meg a Bizalmi Kör Vezetői Blogján. Suhajdának pár nappal később nyoma veszett, május 27-én pedig bejelentették, hogy nem keresik tovább.

Suhajda az interjúban arról beszélt, „egészen más ma elmenni egy ilyen legendás hegyre, mint 30 vagy 50 évvel ezelőtt volt. A 90-es évek végén kezdődött a kereskedelmi expedíciózás, ami ma ott tart, hogy lényegében mindenkinek »csúcsgaranciát« kínálnak, akkor is, ha a mászónak semmilyen(!!!) előképzettsége nincsen!”. Szerinte ilyenkor a kliens mászók sok oxigénnel, serpával és mindennel el vannak látva, épp csak a kamerába kell mosolyogniuk.

„Palack nélkül és önállóan feljutni az Everest csúcsára viszont ugyanolyan nehéz, mint 45 évvel ezelőtt volt – ahogy a világhírű Reindhold Messner is fogalmazott. És mit is tehetek én, »kisemberként«, egyszemélyes expedícióként? Először is: elkerülöm a tömeget. Megfelelő stratégiával még ma is sikerül egyedül találni magam a hegyen! És bizony erre törekszem: arra az élményre, amit a kezdetekkor kerestem! Amikor könyveket bújva álmodoztam a távoli, legendás himalájai csúcsokról!” – mondta.

Arról is beszélt, mit jelent neki a hegymászás: „az önmegvalósítás csodálatos lehetőségét”. Úgy fogalmazott, „egy élhetetlen világba lépsz be, ahol éppúgy lelsz mennyei szépségre, mint pokoli sötét erőkre, és sziklakemény, fagytól zord, üres sötétségre. Egyszerre vesz körül a Minden és a Semmi. A teljesség és az üresség. És mindazon csoda, ami a szemed elé tárul, minden nehéz lélegzet, minden újabb lépés közelebb visz saját magad teljesebb megismeréséhez. Nem csak az ismeretlen és a világ felfedezését jelenti odafent lenni: önmagad megismerését is. Az ember elveszik és magára talál: a test és lélek új állapotait ismered meg. Újjáértelmeződik múlt, jelen és jövő. Újjászületsz.”

A halálról is megosztotta a gondolatait. Szerinte 8000 méter fölött „az oxigénhiány és kimerültség miatt egészen máshogy – vagy nem is – fogja fel egyértelműen az ember, hogy mit lát: úgy értem, tudatosul benned, de nem kavar fel, nem rendít meg. És tudom, hogy ez nagyon bizarrul hangzik! A legnagyobb magasságok élményét inkább utólag dolgozza fel a mászó: legyen az akár a csúcssiker élménye, akár egy holttest látványa. Akkor viszont igazán torokszorító és nehéz tud lenni.”

Zsigeri félelmet viszont nem érzett, állítása szerint egy csak egészséges félelemérzet volt benne. „És ez fontos is, kell is, hogy legyen! Segít ébernek lenni. Ugyanakkor mindig döntés- és cselekvésképesnek kell lennem: az állandó félelem megbénítana. A halál állandó lehetőségének tudata szintén nem segítene. Ezt tudat alatt magával viszi az ember, segít felelősnek lenni, de nem gondolkozol rajta folyamatosan” – mondta.

A Bizalmi Körnek küldött videójában pedig arról is beszélt, tudja, hogy a legnagyobb feladat előtt áll, és hogy ez lehet karrierjének csúcsa. És bár azt nem tudja, mi fog vele fent történni, megígérte, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni. „Izgatott vagyok, félek, de várom is” – mondta.

(via 444)